KARTHAUZI SZENT BRÚNÓ
*Köln, 1030 körül +S. Maria della Torre (Dél-Itália), 1101. október 6.
Brúnó családjáról csak annyit tudunk, hogy az alsó-rajnai tartomány nemességéhez tartozott. A késői hagyomány -- alaptalanul -- a Hartenfaust családból származtatta. Egy testvéréről biztosan tudunk, de ezenkívül a gyermekkorról semmi adatunk nincsen. Egy 12. századi krónika annyit mond, hogy Brúnó alapos műveltségre tett szert a vallásos és a világi irodalomban.
A kölni Szent Kunibertről nevezett káptalani iskolában kezdett tanulni, majd hamarosan átkerült Reimsbe, és ott fejezte be tanulmányait. Korán elkezdett készülni a papságra. Felszentelése után a reimsi katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. 1056- ban átvette Harimanntól az akkor már híressé vált iskola vezetését, 1075-ben pedig az érsek kancellárrá nevezte ki.
Brúnót mint tanárt nagyon szerették, sereglettek köréje a tanítványok, köztük a későbbi II. Orbán pápa is. Rendszeresen megünnepelték előadásai után. Őt azonban sem fényes állása, sem a szellemi élet örömei nem elégítették ki. Ez nyilvánult meg abban is, hogy VII. Gergely pápa oldalán harcba szállt a simónia és a papság erkölcsi romlása ellen.
Manasszesz, a reimsi érsek a kifogásolható főpapok közé tartozott. Amikor megkezdte működését, mindenkiben reményeket keltett, de csakhamar kimutatta a foga fehérjét: a szerzetesek és a kanonokok kárára visszaélt püspöki hatalmával. Különösen nagy botrányt okozott azzal, hogy tréfát űzött a szentmiséből és a pápából. Amikor végre hosszas huzavona után felkínálta Brúnónak a püspökséget, ő nem fogadta el.
Ennek a mélyebb magyarázata az, hogy az érsekkel folyó vita tetőpontján Brúnó fogadalmat tett, hogy elhagyja a világot, és a szegény Krisztust fogja követni. A latin egyházban a ,,Krisztus szegényei'' elnevezés megszámlálhatatlan remete és remetecsoport megjelölésére szolgált. Ezek a remeték visszavonultak a világtól, rendszerint erdőbe, és ott magányban, vezeklésben és szegénységben éltek. Brúnó is erre készült. Először a káptalanból kísérelt meg társakat hívni magával, de mikor látta, hogy kanonoktársai nem értik, 1081-ben vagy 1082-ben egyedül indult útnak.
Először a langres-i egyházmegyében lévő Séche-Fontain-ba ment egy erdőbe. Kis remetesége, amelyet magának felépített, mindössze két mérföld távolságban volt a molesmes-i kolostortól, s ez lehetővé tette számára, hogy az apáttal, Róberttel találkozzék. Ez a Róbert apát volt a ciszterciek alapítója. Brúnó azonban a remeteségre érzett hivatást, ami lényegesen különbözik a kolostorok közösségi életétől.
1084 tavaszán továbbvándorolt, és Chartreuse erdejében úgy döntött, hogy véglegesen megtelepszik. Ekkor azonban már hat társ volt mellette: négy pap és két laikus testvér. A hely, ahol megtelepedtek, egy 1175 méter magasságban fekvő, hideg és nedves éghajlatú völgy volt, amelyet magas, zordon hegyek vesznek körül. A karthauziak -- nevüket éppen Chartreuse-ről vették -- hat évig éltek itt a csendes magányban, elrejtve a világ elől, anélkül, hogy regula szabályozta volna az életüket. Brúnó semmi mást nem kívánt meg a társaktól, csak a helyben maradásra vonatkozó fogadalmat. Nem is gondolt arra, hogy szerzetesrendet alapítson. Azt tekintette fontosnak, hogy a nagy szent remeték hagyományát folytassák, s jóllehet egymás közelében éltek, közös épületük, kolostoruk is volt, életmódjuk mégis lényegesen különbözött a fonte-avellanói vagy kamalduli, s még inkább a bencés kolostorok életformájától.
1090-ben azonban véget ért a remeték zavartalan élete: Brúnó egykori tanítványa, aki II. Orbán néven pápa lett, magához hívta egykori mesterét. Azt kívánta, hogy tanácsadóként álljon mellette, Brúnó pedig késlekedés nélkül útnak indult Itáliába. Társait ott hagyta Chartreuse- ben, és a toszkánai Landuin magisztert jelölte ki vezetőül.
A remeteség szeretetét magával vitte, ezért Rómában rövidesen könyörögni kezdett a pápának, hogy engedje vissza őt Chartreuse-be, vagy legalább arra nyújtson lehetőséget, hogy Rómában remeteséget alapítson. A pápa megértette mesterének és tanácsadójának szíve vágyát, ezért rendelkezésére bocsátotta a város egy csendes területét, Diocletianus egykori termáit (ma ezen a helyen áll a Termini pályaudvar mellett a Santa Maria degli Angeli-bazilika), ahol Brúnó megkísérelte a pápa közelségében a remeteéletet. Mielőtt azonban kiderülhetett volna, hogy az Egyház központja közvetlen szomszédságában van-e lehetőség a remeteségre, a pápával együtt menekülnie kellett dél felé, mert az ellenpápa hívei az életüket veszélyeztették.
Dél-Itália akkor normann fennhatóság alatt állt. A pápa pedig abban a hiszemben, hogy ezzel kedvében jár Brúnónak, és általa meg tudja erősíteni a görög befolyás alatt álló Calabriában a latin hatást, a reggiói káptalannal megválasztatta püspöknek. Brúnó ezúttal is visszautasította a püspökséget, azzal a megindoklással, hogy adottságai és hivatása nem az egyházkormányzatra, hanem a remeteségre szólnak. Ismét kérlelni kezdte a pápát, hogy engedje el a hegyek közé remetének. Most engedélyt kapott a távozásra, és a squillacei egyházmegye területén Rogerius normann gróf segítségével megépítette a Santa Maria della Torre nevű karthauzi remeteséget.
Tíz évvel később itt halt meg. 1193-ban, mikor e remeteséget feloszlatták, a nem messze lévő, s ugyancsak Brúnó által alapított Szent István-kolostor templomába szállították át a testét. Nem sok írás maradt ránk: két levele és egy zsoltármagyarázat, de e kevés írásból, s a már említett 12. századi krónikából és a kortársak tanúságaiból egyre inkább látszik, hogy korának egyik legjelentősebb személyisége és szentje volt. Ez az ,,igen mély szívű ember'', ahogy egy karthauzi, Guigo jellemezte, korának legmagasabb szintű műveltségének birtokában, ha kellett, tudott cselekedni, ám a szemlélődő életet mindennél többre tartotta. Ünnepét október 6-i dátummal 1623-ban vették fel a római naptárba.
--------------------------------------------------------------------------------
A legenda szerint Brúnót a következő megrázó esemény indította el azon az úton, amely a karthauzi remeteségig vitte:
Reimsben meghalt az egyik híres főiskolai tanár. A dómban ravatalozták fel, s a hívők sokasága és a papság három napon át folyamatosan zarándokolt a holttesthez, hogy búcsút vegyen a híres mestertől. Brúnó is elment a tanítványaival, hogy lerója tiszteletét a kolléga előtt.
A halotti zsolozsmát énekelték, és amikor felhangzott ez a sor: ,,Responde mihi -- válaszolj nekem'', a halott felült a ravatalon, és rémülettel kiáltott fel: ,,Hívnak az igazságos bíró, Isten elé!'' --, majd élettelenül visszahanyatlott. A jelenlevő sokaság halálra váltan rebbent szét, és szaladt ki a templomból. A következő napon ismét imádkozták a zsolozsmát, és a mondott sornál a halott újra felült, és iszonyatos hangon kiáltotta: ,,Elítéltek Isten igazságos bíróságán!'' A templomban lévők megint futásban kerestek menedéket. A harmadik napon ugyanez megismétlődött, de akkor a halott teljes kétségbeeséssel ordította: ,,Kárhozatra ítéltek Isten bíróságán!''
A legenda szerint ez annyira megrendítette Brúnót, hogy elhagyta ragyogó tanári pályáját, és elindult a magányba, hogy egészen elmerülhessen Istenben.
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki Szent Brúnót meghívtad, hogy a magányban szolgáljon neked, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a világ forgatagában mindenkor nálad keressünk nyugalmat!
Példája:
Mindég maradéktalanul teljesítsd az állapotbeli kötelességedet!
Szent Fidesz szűz és vértanú, † ~300
Öt Sebről nev. SZENT MÁRIA FRANCISKA szűz, III.r. (1715-1791)
Anna Mária Róza Nápolyban született egy középosztályhoz tartozó családból. Anyja sokat szenvedett férje indulatos természete miatt. Szülése elott aggodalmak gyötörték, de a nápolyi ferences szent, János-József megnyugtatta, hogy leánya a szentség magas fokára fog eljutni. Valóban a kis Anna már négyéves korában feltunoen imádságos lelkületu volt s fogékony a hit igazságainak megismerésére. Már hétévesen kérte lelkipásztorát, járulhasson a szentáldozáshoz, aki meggyozodve a leány átlagot felülmúló hitbeli tudásáról, meg is engedett neki. Napi áldozó lett. Segített szüleinek a házi munkában: testvérei között o volt a legügyesebb a csipkeszövésben. S amikor 16 éves korában apjától megkérte lánya kezét egy gazdag ifjú, az apa készséggel meg is adta a beleegyezést. De Anna Krisztust választotta Jegyeséül, s ellenállt. Az apa dühöngve veréssel akarta jobb belátásra bírni lányát, majd bezárta egy szobába s kenyéren és vízen tartotta. Anna mindezt próbának vette, melynek kiállása által bizonyítja huségét isteni Jegyese iránt. A lelkipásztornak végre sikerült az apát jobb belátásra bírni, s beleegyezett, hogy lánya a ferences III. rend ruháját öltse magára, s otthon maradva szolgálja Istent szüzességben - ez akkoriban szokás volt. Ekkor vette fel az Öt Sebrol nev. Mária Franciska nevet. A név elore jelezte szenvedéseit, melyeket részint vállalt életformája, részint a szenvedésre való kiválasztottsága miatt elviselt. Elragadtatásban gyakran végigszenvedte Jézus kínjait, haláltusáját. Elnyerte a Szent Sebek adományát (stigmákat), prófétai és csodatevo képességet. Amint ez történni szokott, testvérei csalással vádolták, sértegették, sokáig gyóntatója is gyanakodott és keményen bánt vele. Késobb meggyozodött, hogy Isten muveli benne a rendkívüli dolgokat. O pedig Krisztus sebeiben talált menedéket. Amikor édesanyja meghalt, egy ferences III. rendi közösséghez csatlakozott. Amikor betegen értesült apja haldoklásáról, kérte Istentol, fogadja el szenvedéseit apja haláltusája helyett. Amikor VI. Piusz pápát megválasztották 1775-ben, látomásban töviskoronával látta - ez a pápa valóban sokat szenvedett Napóleon önkénye miatt. Megjövendölte a francia forradalom gyászos eseményeit, s kérte Istent, vegye ot magához, mielott azok bekövetkeznek. Így halt meg 1791-ben, okt. 6-án, a szent keresztet szorongatva és csókolva. Isten sok csodával dicsoítette meg halála után. IX. Piusz iktatta a szentek sorába 1869-ben.
Imádság:
Istenünk, te azt akartad, hogy Szent Mária Franciska szuz keresztrefeszített Szent Fiad képére alakuljon; érdemeiért és közbenjárására add meg nékünk, hogy mi is az o képmása lehessünk itt a földön és vele együtt megdicsoüljünk a mennyekben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Tamás apostol.
Az apostol neve Máté, Márk és Lukács evangélistáknál csak az apostolok felsorolásában szerepel. Valamennyivel többet Szent János evangéliumából tudunk róla. Tagja volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevének fordítása: iker. Lázár feltámasztása előtt ő is menni akar, hogy meghaljon Jézussal. A nagycsütörtök esti búcsúbeszéd alkalmával ő fogalmazza meg az apostolok nem-tudását, hogy Jézus hova megy.(14,5.). Jézus feltámadása után először kételkedik, majd a személyes találkozásnál ő fogalmazza meg, hogy Urának, Istenének vallja a feltámadt Jézust.
A Szentlélek leszállása után Palesztinában, Mezopotámiában és más helyeken hirdette az evangéliumot. Az indiai keresztények őt tekintik hithirdetőjüknek (Tamás-keresztények). Az indiai Melipur városában, azért, hogy a keresztény hitre térítette a király feleségét és fiát, lándzsaszúrásokkal oltották ki életét. Vértanúságának ideje ismeretlen. A hagyomány szerint az apostol ereklyéit Indiából átvitték Mezopotámiába, Edessza városába.
*Köln, 1030 körül +S. Maria della Torre (Dél-Itália), 1101. október 6.
Brúnó családjáról csak annyit tudunk, hogy az alsó-rajnai tartomány nemességéhez tartozott. A késői hagyomány -- alaptalanul -- a Hartenfaust családból származtatta. Egy testvéréről biztosan tudunk, de ezenkívül a gyermekkorról semmi adatunk nincsen. Egy 12. századi krónika annyit mond, hogy Brúnó alapos műveltségre tett szert a vallásos és a világi irodalomban.
A kölni Szent Kunibertről nevezett káptalani iskolában kezdett tanulni, majd hamarosan átkerült Reimsbe, és ott fejezte be tanulmányait. Korán elkezdett készülni a papságra. Felszentelése után a reimsi katedrális kanonokja és a káptalani iskola tanára lett. 1056- ban átvette Harimanntól az akkor már híressé vált iskola vezetését, 1075-ben pedig az érsek kancellárrá nevezte ki.
Brúnót mint tanárt nagyon szerették, sereglettek köréje a tanítványok, köztük a későbbi II. Orbán pápa is. Rendszeresen megünnepelték előadásai után. Őt azonban sem fényes állása, sem a szellemi élet örömei nem elégítették ki. Ez nyilvánult meg abban is, hogy VII. Gergely pápa oldalán harcba szállt a simónia és a papság erkölcsi romlása ellen.
Manasszesz, a reimsi érsek a kifogásolható főpapok közé tartozott. Amikor megkezdte működését, mindenkiben reményeket keltett, de csakhamar kimutatta a foga fehérjét: a szerzetesek és a kanonokok kárára visszaélt püspöki hatalmával. Különösen nagy botrányt okozott azzal, hogy tréfát űzött a szentmiséből és a pápából. Amikor végre hosszas huzavona után felkínálta Brúnónak a püspökséget, ő nem fogadta el.
Ennek a mélyebb magyarázata az, hogy az érsekkel folyó vita tetőpontján Brúnó fogadalmat tett, hogy elhagyja a világot, és a szegény Krisztust fogja követni. A latin egyházban a ,,Krisztus szegényei'' elnevezés megszámlálhatatlan remete és remetecsoport megjelölésére szolgált. Ezek a remeték visszavonultak a világtól, rendszerint erdőbe, és ott magányban, vezeklésben és szegénységben éltek. Brúnó is erre készült. Először a káptalanból kísérelt meg társakat hívni magával, de mikor látta, hogy kanonoktársai nem értik, 1081-ben vagy 1082-ben egyedül indult útnak.
Először a langres-i egyházmegyében lévő Séche-Fontain-ba ment egy erdőbe. Kis remetesége, amelyet magának felépített, mindössze két mérföld távolságban volt a molesmes-i kolostortól, s ez lehetővé tette számára, hogy az apáttal, Róberttel találkozzék. Ez a Róbert apát volt a ciszterciek alapítója. Brúnó azonban a remeteségre érzett hivatást, ami lényegesen különbözik a kolostorok közösségi életétől.
1084 tavaszán továbbvándorolt, és Chartreuse erdejében úgy döntött, hogy véglegesen megtelepszik. Ekkor azonban már hat társ volt mellette: négy pap és két laikus testvér. A hely, ahol megtelepedtek, egy 1175 méter magasságban fekvő, hideg és nedves éghajlatú völgy volt, amelyet magas, zordon hegyek vesznek körül. A karthauziak -- nevüket éppen Chartreuse-ről vették -- hat évig éltek itt a csendes magányban, elrejtve a világ elől, anélkül, hogy regula szabályozta volna az életüket. Brúnó semmi mást nem kívánt meg a társaktól, csak a helyben maradásra vonatkozó fogadalmat. Nem is gondolt arra, hogy szerzetesrendet alapítson. Azt tekintette fontosnak, hogy a nagy szent remeték hagyományát folytassák, s jóllehet egymás közelében éltek, közös épületük, kolostoruk is volt, életmódjuk mégis lényegesen különbözött a fonte-avellanói vagy kamalduli, s még inkább a bencés kolostorok életformájától.
1090-ben azonban véget ért a remeték zavartalan élete: Brúnó egykori tanítványa, aki II. Orbán néven pápa lett, magához hívta egykori mesterét. Azt kívánta, hogy tanácsadóként álljon mellette, Brúnó pedig késlekedés nélkül útnak indult Itáliába. Társait ott hagyta Chartreuse- ben, és a toszkánai Landuin magisztert jelölte ki vezetőül.
A remeteség szeretetét magával vitte, ezért Rómában rövidesen könyörögni kezdett a pápának, hogy engedje vissza őt Chartreuse-be, vagy legalább arra nyújtson lehetőséget, hogy Rómában remeteséget alapítson. A pápa megértette mesterének és tanácsadójának szíve vágyát, ezért rendelkezésére bocsátotta a város egy csendes területét, Diocletianus egykori termáit (ma ezen a helyen áll a Termini pályaudvar mellett a Santa Maria degli Angeli-bazilika), ahol Brúnó megkísérelte a pápa közelségében a remeteéletet. Mielőtt azonban kiderülhetett volna, hogy az Egyház központja közvetlen szomszédságában van-e lehetőség a remeteségre, a pápával együtt menekülnie kellett dél felé, mert az ellenpápa hívei az életüket veszélyeztették.
Dél-Itália akkor normann fennhatóság alatt állt. A pápa pedig abban a hiszemben, hogy ezzel kedvében jár Brúnónak, és általa meg tudja erősíteni a görög befolyás alatt álló Calabriában a latin hatást, a reggiói káptalannal megválasztatta püspöknek. Brúnó ezúttal is visszautasította a püspökséget, azzal a megindoklással, hogy adottságai és hivatása nem az egyházkormányzatra, hanem a remeteségre szólnak. Ismét kérlelni kezdte a pápát, hogy engedje el a hegyek közé remetének. Most engedélyt kapott a távozásra, és a squillacei egyházmegye területén Rogerius normann gróf segítségével megépítette a Santa Maria della Torre nevű karthauzi remeteséget.
Tíz évvel később itt halt meg. 1193-ban, mikor e remeteséget feloszlatták, a nem messze lévő, s ugyancsak Brúnó által alapított Szent István-kolostor templomába szállították át a testét. Nem sok írás maradt ránk: két levele és egy zsoltármagyarázat, de e kevés írásból, s a már említett 12. századi krónikából és a kortársak tanúságaiból egyre inkább látszik, hogy korának egyik legjelentősebb személyisége és szentje volt. Ez az ,,igen mély szívű ember'', ahogy egy karthauzi, Guigo jellemezte, korának legmagasabb szintű műveltségének birtokában, ha kellett, tudott cselekedni, ám a szemlélődő életet mindennél többre tartotta. Ünnepét október 6-i dátummal 1623-ban vették fel a római naptárba.
--------------------------------------------------------------------------------
A legenda szerint Brúnót a következő megrázó esemény indította el azon az úton, amely a karthauzi remeteségig vitte:
Reimsben meghalt az egyik híres főiskolai tanár. A dómban ravatalozták fel, s a hívők sokasága és a papság három napon át folyamatosan zarándokolt a holttesthez, hogy búcsút vegyen a híres mestertől. Brúnó is elment a tanítványaival, hogy lerója tiszteletét a kolléga előtt.
A halotti zsolozsmát énekelték, és amikor felhangzott ez a sor: ,,Responde mihi -- válaszolj nekem'', a halott felült a ravatalon, és rémülettel kiáltott fel: ,,Hívnak az igazságos bíró, Isten elé!'' --, majd élettelenül visszahanyatlott. A jelenlevő sokaság halálra váltan rebbent szét, és szaladt ki a templomból. A következő napon ismét imádkozták a zsolozsmát, és a mondott sornál a halott újra felült, és iszonyatos hangon kiáltotta: ,,Elítéltek Isten igazságos bíróságán!'' A templomban lévők megint futásban kerestek menedéket. A harmadik napon ugyanez megismétlődött, de akkor a halott teljes kétségbeeséssel ordította: ,,Kárhozatra ítéltek Isten bíróságán!''
A legenda szerint ez annyira megrendítette Brúnót, hogy elhagyta ragyogó tanári pályáját, és elindult a magányba, hogy egészen elmerülhessen Istenben.
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki Szent Brúnót meghívtad, hogy a magányban szolgáljon neked, kérünk, az ő közbenjárására engedd, hogy a világ forgatagában mindenkor nálad keressünk nyugalmat!
Példája:
Mindég maradéktalanul teljesítsd az állapotbeli kötelességedet!
Szent Fidesz szűz és vértanú, † ~300
Öt Sebről nev. SZENT MÁRIA FRANCISKA szűz, III.r. (1715-1791)
Anna Mária Róza Nápolyban született egy középosztályhoz tartozó családból. Anyja sokat szenvedett férje indulatos természete miatt. Szülése elott aggodalmak gyötörték, de a nápolyi ferences szent, János-József megnyugtatta, hogy leánya a szentség magas fokára fog eljutni. Valóban a kis Anna már négyéves korában feltunoen imádságos lelkületu volt s fogékony a hit igazságainak megismerésére. Már hétévesen kérte lelkipásztorát, járulhasson a szentáldozáshoz, aki meggyozodve a leány átlagot felülmúló hitbeli tudásáról, meg is engedett neki. Napi áldozó lett. Segített szüleinek a házi munkában: testvérei között o volt a legügyesebb a csipkeszövésben. S amikor 16 éves korában apjától megkérte lánya kezét egy gazdag ifjú, az apa készséggel meg is adta a beleegyezést. De Anna Krisztust választotta Jegyeséül, s ellenállt. Az apa dühöngve veréssel akarta jobb belátásra bírni lányát, majd bezárta egy szobába s kenyéren és vízen tartotta. Anna mindezt próbának vette, melynek kiállása által bizonyítja huségét isteni Jegyese iránt. A lelkipásztornak végre sikerült az apát jobb belátásra bírni, s beleegyezett, hogy lánya a ferences III. rend ruháját öltse magára, s otthon maradva szolgálja Istent szüzességben - ez akkoriban szokás volt. Ekkor vette fel az Öt Sebrol nev. Mária Franciska nevet. A név elore jelezte szenvedéseit, melyeket részint vállalt életformája, részint a szenvedésre való kiválasztottsága miatt elviselt. Elragadtatásban gyakran végigszenvedte Jézus kínjait, haláltusáját. Elnyerte a Szent Sebek adományát (stigmákat), prófétai és csodatevo képességet. Amint ez történni szokott, testvérei csalással vádolták, sértegették, sokáig gyóntatója is gyanakodott és keményen bánt vele. Késobb meggyozodött, hogy Isten muveli benne a rendkívüli dolgokat. O pedig Krisztus sebeiben talált menedéket. Amikor édesanyja meghalt, egy ferences III. rendi közösséghez csatlakozott. Amikor betegen értesült apja haldoklásáról, kérte Istentol, fogadja el szenvedéseit apja haláltusája helyett. Amikor VI. Piusz pápát megválasztották 1775-ben, látomásban töviskoronával látta - ez a pápa valóban sokat szenvedett Napóleon önkénye miatt. Megjövendölte a francia forradalom gyászos eseményeit, s kérte Istent, vegye ot magához, mielott azok bekövetkeznek. Így halt meg 1791-ben, okt. 6-án, a szent keresztet szorongatva és csókolva. Isten sok csodával dicsoítette meg halála után. IX. Piusz iktatta a szentek sorába 1869-ben.
Imádság:
Istenünk, te azt akartad, hogy Szent Mária Franciska szuz keresztrefeszített Szent Fiad képére alakuljon; érdemeiért és közbenjárására add meg nékünk, hogy mi is az o képmása lehessünk itt a földön és vele együtt megdicsoüljünk a mennyekben. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
Szent Tamás apostol.
Az apostol neve Máté, Márk és Lukács evangélistáknál csak az apostolok felsorolásában szerepel. Valamennyivel többet Szent János evangéliumából tudunk róla. Tagja volt a Jézustól választott 12 apostolnak. Nevének fordítása: iker. Lázár feltámasztása előtt ő is menni akar, hogy meghaljon Jézussal. A nagycsütörtök esti búcsúbeszéd alkalmával ő fogalmazza meg az apostolok nem-tudását, hogy Jézus hova megy.(14,5.). Jézus feltámadása után először kételkedik, majd a személyes találkozásnál ő fogalmazza meg, hogy Urának, Istenének vallja a feltámadt Jézust.
A Szentlélek leszállása után Palesztinában, Mezopotámiában és más helyeken hirdette az evangéliumot. Az indiai keresztények őt tekintik hithirdetőjüknek (Tamás-keresztények). Az indiai Melipur városában, azért, hogy a keresztény hitre térítette a király feleségét és fiát, lándzsaszúrásokkal oltották ki életét. Vértanúságának ideje ismeretlen. A hagyomány szerint az apostol ereklyéit Indiából átvitték Mezopotámiába, Edessza városába.
Szent Renáta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése