2014. április 22., kedd
Amerikát Amerigo Vespucci nevéről, azaz Szent Imréről, magyar védőszentjéről nevezték el!
Sajtószolgálatunk
tizennégy évvel ezelőtt közölte Dr. Balogh Sándornak egy tanulmányát,
amely felvetette, hogy az Újvilág, azaz Amerika nevét tulajdonképpen
Szent István fiáról, Szent Imre hercegről kapta. Amint látni fogjuk,
mára a felvetés teljes bizonyítást nyert. Slíz Judit, az eucharistikuskongresszus.hu
szerkesztőjének jóvoltából alább közöljük Dr. Balogh Sándor írásának
bizonyító részét, Dr. Prokopp Mária szerkesztőségi megjegyzésével.

Dr. Balogh Sándor: Ki tudja, mikor van Amerika névnapja?
Amerika mint földrész és állam egyedülálló abban, hogy van névnapja.
Mindenki tudja, hogy Amerikát Amerigo Vespucciról nevezték el. De kiről nevezték el Amerigot?
Ezt
már sokkal kevesebben tudják, legalábbis a magyarok közt. Legalábbis én
soha nem hallottam, hogy magyarok, főleg a magyar katolikusok, azzal
dicsekedtek, hogy Amerika, illetve Amerigo a mi Szent Imrénktől kapta
volna a nevét. Ezért Amerika névnapja november 5-én van!
Én is nagy meglepetéssel olvastam, hogy Amerika eredeti névadója Imre volt.
Amerikai napilapokban volt egy rovat, ami „hiszed vagy nem” cím alatt
érdekes tényeket közölt. Ide küldte be Klarkowsky atya, egy csikágói
pap, ezt a meglepő információt.
Hiszed vagy nem!
A MAGYAR HERCEG
AMERIKA NÉVADÓJA
NEVE, AMELYET MARTIN WALD-
SEEMÜLLER-TŐL KAPOTT
1507-BEN, AMERIGO VESPUCCI
FIRENZEI HAJÓSTÓL SZÁRMAZIK.
ŐT AMERIGONAK SZENT IMRE,
MAGYARORSZÁG ELSŐ KERESZTÉNY
KIRÁLYÁNAK FIA UTÁN NEVEZTÉK.
Beküldte Rev. Claude Klarkowsky
Chicago, Ill.
Eleinte
én is azok közé tartoztam, akik inkább nem hitték, vagy legalább is
kételkedtek. Így, Klarkowsky atya információjára támaszkodva, ezt
megírtam egy rövid levélben a helyi katolikus lap, az Evangelist-nak. Ők
lehozták a levelet, és pár nap múlva kapok egy telefonhívást egy helyi
paptól, aki olvasta a levelemet.
Azzal kezdte, hogy először ő is
szkeptikusan fogadta a hírt, mert „ezek a kelet európai bevándoroltak
azt hiszik, hogy még a spanyol viaszt is ők fedezték fel.” Majd elővette
az Egyháztörténelem könyvét, amit a szemináriumban használtak, és íme,
szó szerint ezt találta:
MAGYARORSZÁG … Szent István, a magyar Haza Atyja, 1038. Augustus 15-én halt meg. Szerencsétlenségre, egyetlen fia, Szent Imre – Amerigo Vespucci és innen, távolról, Amerika védőszentje, egy vadászbalesetben halt meg.
(A Summary of Catholic History, Volume I Ancient &Medieval History,
By Newman C Eberhardt, C. M; Herder Book Co; St. Louis 2, MO. 538 o.
saját kiemelésem)
Ezen felbátorodva, feltettem ezt a hírt az
akkor még létező MAGYAR KATOLIKUS VASÁRNAP c. hetilapra, amire egy másik
hírt kaptam. Dr. Horváth Miklós, egy pap-tanár a katolikus John Carroll
Egyetemen, küldött egy kivágást az Our Sunday Visitor egyik 1931-es
számából, ahol John Noll érsek, a Fort Wayne-i egyházmegye püspöke írta,
hogy
“Szent Imre örökös szüzességet fogadott. A tény, hogy
ez a fiatalember hűségesen megtartotta esküjét négy éves házassága alatt
is, és így első lelki virága volt egy újonnan kereszténnyé lett népnek,
Szent Imre emlékét olyan különleges fénybe emelte, amilyet nehéz lenne
találni az emberiség történetében. Népszerűsége nőtt, Európa
fiatalságának a védőszentje lett Sanctus Emericus vagy Americus név
alatt. Mikor Amerigo Vespucci született, ügyvéd apja, egy firenzei
nemes, állítólag szándékosan választotta Szent Imrét harmadik fia égi
patrónusának olasz változatban, ezért Amerigonak nevezte. Így,
Magyarországot tekinthetjük nagy Amerika névadójának.”
Egy másik levélíró küldött egy újságkivágást, amelyben Dr. Howard V. Harper veti fel, majd válaszolja meg a kérdést:
„Honnan kapta Amerika a nevét?
Okos
tudósok azt válaszolják, hogy a 16. századbeli felfedezőről, Amerigo
Vespucciról. Ez persze igaz. De az igazán érdekes rész az, hogy annak
idején sok olasz szülő nevezte fiúgyermekét a 11. századbeli magyarról,
Szent Imréről. Imre olasz formája Amerigo. Így egy nyelvi ugrással,
Amerikát Szent Imréről nevezték el.” (Acron Beacon Journal, Nov. 3,
1962, p. 9).
Msgr. Pap György állítólag közölt a Magyar
Kultúra 1968 decemberi számában egy szárnyas oltárképet (amit sajnos nem
tudtam megszerezni*) a Firenze környéki Settignano St.
Martino a Mensola kápolnából, amelyen az egyik férfi alak mint Amerigo
D’Ungheria van azonosítva.
Végül a budai Széchényi Könyvtárban találtam, hogy Amerigo édesapja több évig Pesten dolgozott.
(…)
* Dr. Prokopp Mária az alábbi szerkesztőségi megjegyzést tette Dr. Balogh Sándor cikkéhez:
A firenzei Ponte a Mensola-i templom 1391. évi FŐOLTÁRKÉPÉN ma is ott áll a Madonna mellett Szt. Imre, liliommal…
(…)
Amerikát Amerigo Vespucci nevéről, a magyar védőszentjéről nevezték el!
Az iskolákban mindenhol ezt kellene tanítani!!!
Nincs
semmi meglepő abban, hogy egy magyar szentről nevezte el Vespucci a
fiát, ugyanis 1492-ben Amerika még NEM Nagyhatalom, míg a Magyar
Királyság Világhatalom!....Amerigo büszke a védőszentjére, és
megismertetik Amerikát is az egész Európában, vagyis az akkori Világban
tisztelt nagy Árpád-házi királyokkal, mindenesetre Mátyás királlyal...
Firenze kis városa előtt a XV. században felmérhetetlen nagyság Magyarország! Olaszország 1860-ig NINCSEN!!!
Ezt a történészek tudják, de nem beszélnek róla...
Marad a mai magyar ember agyában is a JELEN helyzet!!!.
Mindenki tudja, hogy Amerikát Amerigo Vespucciról nevezték el. De kiről nevezték el Amerigot?
Ezt már sokkal kevesebben tudják, legalábbis a magyarok közt. Legalábbis én soha nem hallottam, hogy magyarok, főleg a magyar katolikusok, azzal dicsekedtek, hogy Amerika, illetve Amerigo a mi Szent Imrénktől kapta volna a nevét. Ezért Amerika névnapja november 5-én van!
Én is nagy meglepetéssel olvastam, hogy Amerika eredeti névadója Imre volt. Amerikai napilapokban volt egy rovat, ami „hiszed vagy nem” cím alatt érdekes tényeket közölt. Ide küldte be Klarkowsky atya, egy csikágói pap, ezt a meglepő információt.
A MAGYAR HERCEG
Azzal kezdte, hogy először ő is szkeptikusan fogadta a hírt, mert „ezek a kelet európai bevándoroltak azt hiszik, hogy még a spanyol viaszt is ők fedezték fel.” Majd elővette az Egyháztörténelem könyvét, amit a szemináriumban használtak, és íme, szó szerint ezt találta:
MAGYARORSZÁG … Szent István, a magyar Haza Atyja, 1038. Augustus 15-én halt meg. Szerencsétlenségre, egyetlen fia, Szent Imre – Amerigo Vespucci és innen, távolról, Amerika védőszentje, egy vadászbalesetben halt meg. (A Summary of Catholic History, Volume I Ancient &Medieval History, By Newman C Eberhardt, C. M; Herder Book Co; St. Louis 2, MO. 538 o. saját kiemelésem)
Ezen felbátorodva, feltettem ezt a hírt az akkor még létező MAGYAR KATOLIKUS VASÁRNAP c. hetilapra, amire egy másik hírt kaptam. Dr. Horváth Miklós, egy pap-tanár a katolikus John Carroll Egyetemen, küldött egy kivágást az Our Sunday Visitor egyik 1931-es számából, ahol John Noll érsek, a Fort Wayne-i egyházmegye püspöke írta, hogy
“Szent Imre örökös szüzességet fogadott. A tény, hogy ez a fiatalember hűségesen megtartotta esküjét négy éves házassága alatt is, és így első lelki virága volt egy újonnan kereszténnyé lett népnek, Szent Imre emlékét olyan különleges fénybe emelte, amilyet nehéz lenne találni az emberiség történetében. Népszerűsége nőtt, Európa fiatalságának a védőszentje lett Sanctus Emericus vagy Americus név alatt. Mikor Amerigo Vespucci született, ügyvéd apja, egy firenzei nemes, állítólag szándékosan választotta Szent Imrét harmadik fia égi patrónusának olasz változatban, ezért Amerigonak nevezte. Így, Magyarországot tekinthetjük nagy Amerika névadójának.”
Egy másik levélíró küldött egy újságkivágást, amelyben Dr. Howard V. Harper veti fel, majd válaszolja meg a kérdést:
„Honnan kapta Amerika a nevét?
Okos tudósok azt válaszolják, hogy a 16. századbeli felfedezőről, Amerigo Vespucciról. Ez persze igaz. De az igazán érdekes rész az, hogy annak idején sok olasz szülő nevezte fiúgyermekét a 11. századbeli magyarról, Szent Imréről. Imre olasz formája Amerigo. Így egy nyelvi ugrással, Amerikát Szent Imréről nevezték el.” (Acron Beacon Journal, Nov. 3, 1962, p. 9).
Msgr. Pap György állítólag közölt a Magyar Kultúra 1968 decemberi számában egy szárnyas oltárképet (amit sajnos nem tudtam megszerezni*) a Firenze környéki Settignano St. Martino a Mensola kápolnából, amelyen az egyik férfi alak mint Amerigo D’Ungheria van azonosítva.
Végül a budai Széchényi Könyvtárban találtam, hogy Amerigo édesapja több évig Pesten dolgozott.
Az iskolákban mindenhol ezt kellene tanítani!!!
Nincs semmi meglepő abban, hogy egy magyar szentről nevezte el Vespucci a fiát, ugyanis 1492-ben Amerika még NEM Nagyhatalom, míg a Magyar Királyság Világhatalom!....Amerigo büszke a védőszentjére, és megismertetik Amerikát is az egész Európában, vagyis az akkori Világban tisztelt nagy Árpád-házi királyokkal, mindenesetre Mátyás királlyal...
Firenze kis városa előtt a XV. században felmérhetetlen nagyság Magyarország! Olaszország 1860-ig NINCSEN!!!
2014. április 3., csütörtök
„A halálomon voltam, de II. János Pál pápa közbenjárására meggyógyultam”
Florybeth Mora Díaz beszél csodálatos gyógyulásáról. A Zenit hírügynökség tudósítását közöljük.
A Costa Ricából származó Florybeth Mora Dìaz gyógyulása történetét „Accanto a Giovanni Paolo II. Gli amici e collaboratori raccontano“ (II. János Pál mellett. Barátok és munkatársak mesélnek) címmel az Ares kiadó által megjelentetett kötet tartalmazza.
Florybeth Mora Dìaz feleség, négy gyermek édesanyja (ötödik gyermekét
elveszítette), a Dulce Nombre de Jesús nevű kis faluban él.
Mikor egy napon hirtelen erős fejfájást érzett, a rohammentő a
főváros San José kórházába szállította. „Akkor 47 éves voltam – idézte
fel a történéseket az asszony. – Derült égből villámcsapásként ért a
betegség. Rövid 24 óra leforgása alatt életveszélyes állapotba kerültem.
Először felfoghatatlan volt az egész, hiszen egészséges voltam egész
életemben. Kórházat csak öt gyermekem szülésekor láttam.
Nem tudtam hinni sem a diagnózisnak – patologikus elváltozás az
agyban, a jobb agyi artéria okozta agyvérzés – sem az orvosoknak, akik
azt mondták, néhány órám van hátra. Férjem és gyermekeim mélységesen
szomorú arca bennem is elindította a kétségbeesést, mely állapotom
látható rosszabbodásával tovább mélyült.
Istenben kerestem támaszt, és II. János Pál pápa közbenjárásáért
imádkoztam. Mivel állapotomat kilátástalannak ítélték, elhagytam a
kórházat.”
A hazafelé vezető úton Florybeth férje, Edwin Antonio
kétségbeesésében a következő szavakkal fordult II. János Pálhoz:
„Szentatyám, kérem járjon közben feleségem gyógyulásáért!”
2011. május 1-jén, helyi idő szerint hajnali 2 órakor kezdődött Costa
Ricában II. János Pál pápa boldoggá avatásának élő közvetítése.
Florybeth erős fájdalmai és mozgásképtelensége ellenére az ágyból
követni akarta.
„II. János Pál pápát már életében szentként tiszteltem – indokolta
hozzá való fordulását Florybeth. – Nem volt kétségem afelől, hogy Isten
mellett van, és Jézus urunk előtt közbenjár értünk.”
A kérdésre, mikor és miből ismerte fel, hogy kérése meghallgatásra
talált, Florybeth így válaszolt: „Egyedül voltam a szobámban. Egyszer
csak hangot hallottam bensőmben, mely azt parancsolta, álljak fel.
Tudtam, követnem kell az utasítást, és azt is éreztem, meg is van az
erőm hozzá. Nagy békesség töltött el, megszűnt bennem a félelem. Azt
gondolom, a testi gyógyulási folyamat ezután következett be. Az Úr
megerősítette lelkemet, eltöltött békéjével és a gyógyulás bizonyosságát
adta nekem.”
Florybeth felkelt ágyából, és kiment a konyhába. A férje meglátta,
megijedt és visszavezette fekhelyéhez. Az asszony tudatta vele, mit élt
át. Azt mondta, jól van, testében történt valami.
A következő reggel visszavitték az asszonyt a kórházba. Erről így
számol be: „Először azt gondolták az orvosok, valaki más diagnózisát
vélték az enyémnek. Mikor mégis beigazolódott, hogy a felvételek rólam
készültek, az orvosok teljes tanácstalansággal reagáltak, tudták, hogy
csoda történt.”
A tény, hogy Florybeth meggyógyult, megdöbbentette barátaikat, akik tanúi voltak a betegségnek. Szívük megtelt örömmel.
Milyen lehet, amikor az ember saját testében éli át a csodát?
Florybeth erről így beszélt: „Nagyon nehéz időket élünk át, ha nincs
hitünk. Azt gondolom, azért történt velem a csoda, hogy tekintetünket az
égre irányítsuk, és elfogadjuk, Isten van, és nélküle nincsen élet. Hit
és remény nélkül nem lenne lehetséges egyetlen csoda sem. Hinnünk kell
abban, amit most nem látunk, de melynek létezéséről szívünk és lelkünk
meg van győződve.”
Magyar Kurír
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)