Majláth Gusztáv Károly: „a diákok püspöke”, egy szellemi harcos küzdelmei

Ma, amikor napirenden van a Székely Autonómia kérdése. Ma, amikor példamutató magatartást kell eszközölnünk, tanúsítanunk – elvárhatóan minden Magyarnak – és tartást adni harcos testvérnépeinknek, teljes támogatásunk jeléül. Ma ennek fejében állítanék emléket egy feledés homályába taszított jótett léleknek, egy példás plébánosnak, majd a román inkvizició által üldöztetést szenvedett megyéspüspöknek, Majláth Gusztáv Károlynak. Régi nemesi családja mindig nagy fiakat adott a hazának. Felmenői között találhatjuk Majláth Istvánt, aki szerencsésen megmenekült a mohácsi vészből. Szapolyaival az elnyomás miatti elégetlenkedőkből önkéntes sereget toboroztak, annak fővezére lett és sikeres támadást intézett az elnyomó Lodovico Gritti(Medgyes vára) ellen. Majláth Józsefet, aki Zemplén vármegye tiszteletbeli főjegyzője. Elnöke volt a bodrogközi tiszaszabályozási társulatnak és tagja a budapesti tiszai központi bizottságnak, a tiszai társulatok közös nyugdíjintézetének, a felső-tiszai vármegyék szövetségének.. Apja Majláth György főtárnokmester, udvari kancellár, országbíró. Catói jelleme, szigorú rendtartása, tántoríthatatlan igazságszeretete, vezérlő tudása fentartotta nevét a magyar biróság történetében. 1811-ben Tolna vármegye főispánja és királyi személynöki hivatalánál fogva az akkori országgyűlésen az alsó tábla elnöke lett. Beszédei a megyei s országgyűlési Naplókban és irományokban vannak. 

Fia Strassburgban, Budapesten és Bécsben jogot és teológiát hallgat. Esztergomban szentelték pappá, Komáromban plébánosként új iskolát építtett és megalapítja a katolikus legényegyletet.Tagja a Regnum Marianumnak(A Mária, mint védőszent iránti vallásos tisztelet mindig jelentős volt Magyarországon. Elképzelhető, hogy bizonyos ókeresztényi hagyományokból is táplálkozva. Ez a hagyomány lehet a forrása Mária Magyarországon használt különleges elnevezésének, a Boldogasszony-nak. Kölcsey Ferenc műve előtt a katolikus magyarság néphimnusza a Boldogasszony Anyánk egyházi ének volt. Az Üdvözlégy, Mária imádság magyar változatában az Asszonyunk, Szűz Mária, Istennek szent anyja szöveg szerepel az eredeti Szent Mária, Isten anyja helyett) is. 1897-ben erdélyi megyéspüspök lett Gyulafehérvárott. Nagy figyelmet szentelt az oktatásnak és nevelésnek. Magánvagyonából és papi jövedelméből tanulmányi segélyeket osztott, támogatta az iskolákat és ifjúsági lapok megjelenését. Magán és püspöki jövedelméből főleg a középiskolákat vette gondjaiba, melyekben a jövő vezető rétege nevelkedett. Majláth püspök a reménytelennek tűnő küzdelem ellenére sem keseredett el. Erdély román megszállása előtt is különös hangsúlyt fektetett az oktatásügyre, az impériumváltás után pedig még inkább előtérbe helyezte a magyar iskolák védelmét, ha kellett, mint látható, magánvagyonát áldozta a célért. Maga is szívesen időzött a fiatalok körében, így érdemelte ki „a diákok püspöke” nevet. Sokat tett a szegénység ellen. 

A románok katonái megkezdték a védelem nélkül maradt Erdély elfoglalását. Az erdélyi románság 1918. december 1-jére népgyűlést szervezett Gyulafehérvárra, ahol kimondták Erdély „örök időkre” való egyesítését Romániával. Másnap megalakult az erdélyi román kormány, a Consiliul Dirigent, amely ezt rövid időn belül törvénybe is iktatta. 1919-ben Majláth püspök mozgási szabadságát korlátozták, fegyveres házőrizet alá vették. 1920. Trianon, Erdélyt hivatalosan is a román haramiabirodalomhoz csatolták. A román kormány olyan követeléseket fogalmazott meg, (holott elméletileg teljes vallásszabadságot biztosítottak minden kissebbség számára) a külhonban rekedt magyarsággal szemben, mint például Székelyföld egy részét a bukaresti egyházmegyéhez akarták rendelni. (Ugye mai síkon szintén hasonló folyik Székelyföld ügyében csak most népességarány illetve a területi arányok manipulálása, ha úgy tetszik elrománosítása történne megbontva az többezeréves összetartozó egységet.) Mind az 1918. december 1-jei gyulafehérvári határozatok, mind az 1919-ben aláírt párizsi kisebbségi szerződés, de még az 1923-as román alkotmány is a vallásszabadság biztosítását hangoztatta – ám az új határok létrejöttével ebből semmi sem valósult meg. Már 1919-ben, az első agrártörvény meghozatalakor elkezdte a Consiliul Dirigent az egyházi birtokok kisajátítását. A második agrártörvény már az egyházi intézmények birtokait is elvette, a harmadik pedig ezen intézkedések gyorsítását célozta. 1922-re a Romániához csatolt katolikus egyházmegyék birtokainak 98%-át sajátították ki.Ezért Majláth püspök – Glattfelder Gyula csanádi püspökkel és Raymund Netzhammer bukaresti érsekkel együtt tiltakozást fogalmaztak meg. A román hatóságokkal állandó harcban állt az Erdélyi Római Katolikus Státus (A Szent István által alapított ősi egyházmegye híveit és papságát egyfajta önkormányzat fogta össze, a Státus, mely a 16-17. században született, hogy Erdély katolikusainak védelmet nyújtson a reformáció viharaiban. A Státust, melynek feladata az egyház érdekeinek külső képviselete, illetve az egyházi vagyon fenntartása volt, 1895-ben vette tudomásul a Szentszék, működését pedig 1904-ben hagyta jóvá.) jogaiért és a magyar iskolákért. Majláth 1897. augusztus 10-én találkozott először a Státus legfőbb szerve, a státusgyűlés tagjaival, ahol a Magyarország teljes területére kiterjedő katolikus autonómiáról tárgyaltak. Majláth személyében kiváló támogatóra talált a katolikus autonómiamozgalom, hiszen hasonló eszméket vallott Prohászka Ottokárral, akivel esztergomi szemináriumi nevelőként kötött barátságot. Nagy szerepe volt abban is, hogy Prohászka püspöki kinevezésébe belegyezett a magyar kormány és a Szentszék is. Hosszú szenvedés után az egész életét végigkísérő üldöztetések és kényszervallatások megtették hatásukat. Legyengült szervezete e nehézségek miatt kialakult betegségek alatt, és a Vöröskereszt Szanatóriumában, 1940. március 18-án hunyt el, Budapesten. Tehát Majláth püspök tekinthető szellemi létsíkon az elcsatolt részek első Autonómia törekvések nyílt harcosának és zászlóvivőjének. Neve legyen áldott és legyen aki befejezi majd száz éve tartó küzdelmeit. Kitartó munkát kívánunk a mai zászlósoknak, a Székely Nemzeti Tanácsnak! 

„Szent vallásunk hónapok óta és állandó üldözésben részesül a románok által megszállott területeken a román hatóságok részéről – panaszolta Majláth 1919. október 11-én Apponyi Albertnak – beleszólnak vallási gyakorlatainkba, lelkiismeretünkkel, egyházunk rendelkezéseivel ellenkező istentiszteleteket rendelnek el, papjaimat minden ok nélkül börtönbe zárják… minden kihallgatás nélkül. Az elfogatást sosem követi bírói eljárás, hogy magukat tisztázhassák a vádak ellen. … A nagyra becsült konferencia (a trianoni békediktátum…szerk.) s az egész művelt világ előtt felemelem tiltakozó szavamat ez üldöztetések ellen, s kinyújtom kérő kezem, hogy segítsenek rajtunk. Kezem nem reszket, mert sem börtöntől, sem vérpadtól nem félek, s paptársaim is örömmel lépnek a vértanúk nyomába, de legyen igazság!” 

Emlékezzetek! Ma emlékezni kell a hősökre!

Szavai a mai bátortalan nemzedékekhez a múlt fogságából is méltón szól:
„Kezem nem reszket, mert sem börtöntől, sem vérpadtól nem félek… legyen igazság!”

Várhegyi Kálmán