A herceg, aki Krisztus szeretetének koldusává lett

Augusztus 31-én délelőtt 11 órakor Ferenc pápa küldötte, Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa volt a főcelebránsa az ünnepi szentmisének, amelyen a boldogok sorába iktatták a román vértanút, az első birituális romániai katolikus papot.

A szertartást a bukaresti Romexpo kiállítási csarnokban mutatták be több ezer hívő jelenlétében. Koncelebrált több mint száz pap, mintegy húsz püspök és André Vingt-Trois párizsi bíboros érsek. Jelen voltak az ortodox egyház és az állam képviselői is.

Homíliájában Amato bíboros kihirdette, hogy az új boldog liturgikus emléknapja minden évben május 16-án lesz. A bíboros prefektus hangsúlyozta: „Boldog Vladimir Ghika emléknapja legyen a kiengesztelődés és a béke prófétai jele, egy szomorú múlt emléke, amelyet soha semmilyen módon nem szabad megismételni. Legyen továbbá elkötelezettség egy jobb jövő építésére, amelyet a remény, a testvéri szeretetközösség, a szabadság és az öröm jelképez”.

Vladimir Ghika ortodox vallású nemesi családban született 1873. december 25-én a mai Isztambulban, ahol édesapja romániai nagykövetként teljesített szolgálatot. Franciaországi tanulmányai során protestáns környezetbe került, majd számos tanulmány, elmélkedés után jutott el a katolikus hithez. A római Szent Tamás Kollégiumban szerzett doktorátust filozófiából és teológiából, majd hivatalosan 1902-ben lépett be a Katolikus Egyházba, hitvallást téve az Aventinus dombon lévő Santa Sabina-bazilikában. 1923. október 7-én Párizsban szentelték pappá. 1931-ben a Szentatya kinevezte apostoli protonotáriusnak és az Eucharisztikus Kongresszusok igazgatói bizottsága tagjának. X. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy a latin szertartás mellett bizánci rítusban is mutathasson be szentmisét.

Angelo Amato bíboros a Vatikáni Rádiónak adott interjújában felidézte az új boldog életútját:
Vladimir Ghika atya 50 éves korában kezdte el intenzív apostoli munkásságát a kicsinyek és szegények érdekében. 1939-ben visszatért Romániába. Szenvedő honfitársai mellé állt, illetve segítette a náci megszállás elől menekülő lengyeleket. Hűen a „szükséget szenvedők teológiájához”, ápolta a betegeket, sebesülteket, háborús foglyokat. Ezt a választását 1948-ban is megerősítette, amikor I. Mihály király trónfosztása után a kommunista rezsim megkezdte a katolikusok erőszakos és módszeres üldözését. Vladimir Ghika atyát 1952. november 18-án az egyik legszörnyűbb romániai börtönbe, a zsilávai börtönbe vetették hazaárulás vádjával. A kínzások következtében 1954. május 16-án, 80 éves korában elhunyt. Földi maradványait 1968-ban helyezték örök nyugalomra a román fővárosban.

Angelo Amato bíboros homíliájában rámutatott: Ghika atya hármas örökséget hagy ránk. Az első ökumenikus törekvéseire vonatkozik: az Egyház egységéről álmodott, az életszentségről pedig azt tartotta, hogy nélkülözhetetlen eszköze a keresztények egysége elérésének. A második aspektus az új boldog konkrét karitatív tevékenységére utal, amelyet a menekültek, a sebesültek, betegek érdekében fejtett ki a háború idején. A harmadik üzenet pedig vértanúsága a kegyetlen sztálinizmus idején. A hosszú és kimerítő kihallgatások éjjel és nappal, az ütlegelések, a színleges felakasztások kínzását hittel és bátorsággal viselte el az ima segítségével.

A sors úgy rendelte el, hogy a haldokló Ghika atya körül, a börtön betegszobájában jelen legyen egy ortodox pap, egy protestáns lelkész, egy fiatal zsidó és egy tatár imám, mintegy koronájaként vágyának, hogy egy nyáj legyen és egy pásztor – mondta a boldoggáavatási szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Titokzatos pap jelent meg a baleset helyszínén

Megdöbbentő hírről számolt be az amerikai média. A történet valóban csodás, ezért egyre több szemtanú nyilatkozik, de a legnagyobb hitele mégis a mentést végző tűzoltóparancsnoknak van, aki egyszerűen őrangyalnak nevezte a szörnyű balesetnél fölbukkanó titokzatos papot.

A 19 éves Katie Lentz Missouriban nem is sejtette, hogy az élete pillanatokon belül egy hajszálon múlik majd: egy ittas vezető okozta balesetben súlyosan megsérült. Az életjelei gyöngülni kezdtek, a helyszínre érkező tűzoltók felszerelése pedig csütörtököt mondott.

Nem kis megdöbbenésre a helyszínen megjelent egy katolikus papnak tűnő férfi. Szinte a semmiből érkezett, ugyanis ekkorra már két-három mérföldes körben lezárták a környéket, és senkit nem engedtek a baleset helyszínére.

Először nem akarták a sérülthöz engedni, mivel olyan rossz állapotban volt a lány, hogy azt várták, mikor hal meg. Az atya azonban azt mondta, csak egy szentséget, a betegek kenetét adná neki. A nyilatkozó tűzoltó szerint azt hitték, maga a sérült hívta a papot valahogyan a baleset után, de kiderült, hogy nem is ismerte.

Végül a pap megnyugtatta a sérültet, rózsafüzért imádkozott érte, kenetet adott neki. A tűzoltók parancsnoka az ABC Newsnak elmondta, hogy valami elképzelhetetlen nyugalom áradt a papból, ami az ott lévőket is átjárta, majd jelezte a tűzoltóknak, hogy az eszközeik hamarosan működni fognak. Igaza volt: ekkor futott be egy másik csapat tűzoltó, akik segítettek kiemelni a lányt a roncsból.

A titokzatos férfi eltűnt, mielőtt köszönetet mondhattak volna neki.

A hírről beszámoló Fox News megemlíti, hogy bár a szemtanúk egybehangzóan állítják, hogy valósággal a semmiből megjelenő katolikus pap végig a helyszínen volt, az ott készült nyolcvan fotó egyikén sem fedezhető fel, pedig nem kis feltűnést keltett.

Bár a helyszínen úgy tűnt, a lány életét is vesztheti, a kórházban már csak törött lába és bordái miatt kezelik. Azt mondja, hogy úgy érzi, egy őrangyal segített neki átvészelni a nehéz perceket.

A helyi egyházmegye nem ismeri a papot, aki megjelent a balesetnél, és a püspökség nem kíván vizsgálatot sem indítani, de köszönetet mondott a férfinak és gyógyulást kívántak a sérültnek.

Padre Pio nyomdokain

Sokáig az egyház is gyanakodva figyelte Pio atyát, aki csodatételei időről időre zavarba hozták környezetét. Sok hasonló esetről számoltak be vele kapcsolatban, az egyik legjobban dokumentált és ezért legmeghökkentőbb, hogy a világháború alatt több katona beszámolt arról, hogy egy szerzetesi habitusba öltözött pap jelent meg a harctéren, mikor megsérültek. A katonák között többen egyáltalán nem is voltak hívők vagy nem a katolikus felekezetbe tartoztak.

Csak a háború után ismerték föl újságcikkek fotóiból a mosolygó szerzetest, akit ma Szent Pióként ismerünk, s aki egyetlen találkozás alatt is életre szóló nyomott hagyott egy fiatal lengyel pap emlékeiben, akit később II. János Pál pápaként ismertünk meg.

(katekéta, apologetika.blog.hu )

A névtelen hősök serege: a misszionáriusok

A spanyol liberális napilap, az El Mundo egyik munkatársa leplezetlen csodálattal adózott a Katolikus Egyház azon szolgálattevőinek, akik a világ legveszélyesebb helyein segítik a rászorulókat olykor az életük árán is. A Ruandában, még 2000 júniusában meggyilkolt baszk-spanyol Isidro Uzkudun missziós testvér halála az írás egyik szomorú és utólagos apropója.

A misszionárius testvérek nem tolakodnak az ismertségért, hanem névtelenséget, csendet és egyszerűséget akarnak, de azt nem, hogy megfeledkezzenek róluk. Fernando Lázaro augusztus 11-én, a missziósok világnapján így adott hangot annak az ellentmondásos gyakorlatnak, hogy a civil szervezetek jóval nagyobb médiafigyelmet kapnak munkájukért, mint ők. Pedig 15 ezren lehetnek azok a férfiak és nők, akik eldöntötték, hogy egész életüket azoknak a helyeknek szentelik, amelyekről más halandók azonnal elfordítják a tekintetüket, amikor nyaralásukat tervezik - írta Lázaro. Ők pedig olyan helyeken osztanak egy tál ételt, ahol ez a máshol mindennapos mozdulat a karácsonyi ajándékkal felérő gesztus; ahol a katolikusokat elpusztítandó ellenségnek tekintik. 

Fernando Lázaro csak most osztotta meg júliusi találkozásának élményeit az olvasókkal, amikor a Kasztília és León tartomány egyik történelmi jelentőségű városában, Burgosban tartottak találkozót a spanyolországi missziós testvérek. Ott beszélgethetett ezekkel az egyszerű emberekkel, akik nagy tervekkel indulnak ezekre a többnyire életveszélyes helyekre, mint az az Ágoston-rendi két nővér, aki éveken át rettenetes élményeket élhetett át Algériában. Lázaro tőlük tudta meg, hogy egyik nagynénje milyen helyzeteket élt át Brazíliában missziójával. Itt, Burgosban találkozott azzal a spanyol csendőrrel is, akinek háromszögletű kalapját még a lemondott pápa, XVI. Benedek vette fel egyszer a Szent Péter téren. Ignacio „atya” 2011 óta már Peruban teljesíti missziós szolgálatát, ahol valóra válthatta élete álmát: kallódó gyermekeket befogadó házat hozott létre.

Az újságíró pedig ebben a formában eleget tett a missziós testvérek említett kívánságának, és nem feledkezett meg róluk.

Magyar Kurír
(st)