BOLDOG PUCCI* BERTALAN (kb. 1270-1330)
Születési helye a toszkánai Montepulciano* (Cortonai Szent Margit itt élt - még nem szentül - 1265-74-ig). Nemes ember volt, jámborul élt feleségével, több gyermekével, míg egyszer csak, gyermekei felnövekedvén, felesége beleegyezésével belépett a Ferenc-rendbe. Eléggé hiányos életrajzai csak általánosságban okolják meg szokatlan lépését: a tökéletesebb élet vágyátöl ösztönözve. A szentek életében - ritkán ugyan -, de találkozunk hasonló esettel. Leginkább Flüi Szent Miklós története világítja meg Bertalan döntésének hátterét is. Miklós, miután 10. gyermeke megszületett, 1467-ben, felesége beleegyezésével elhagyta családját és Ranft közelébe remeteségbe húzódott, ott élte le hátralévo húsz esztendejét. Krisztussal akart bensoségesebb életet élni, ez a vágy évek során egyre jobban megérlelodött benne. Jellegzetes imája: Uram, Istenem, végy el engem magamtól, hogy a tied lehessek! - Mindkettonél lényeges, hogy a feleség beleegyezésével teszik meg a dönto lépést, a különbség, hogy míg Miklós remeteségbe vonul, Bertalan a kibontakozást a szerzetesi életben s mint pap a felebarát üdvéért magát áldozatul hozásában találja meg. Városában maradt, ott élte szerzetesi életét buzgó imában, szigorú önmegtagadásokat vállalva, orizve a szent tisztaságot és engedelmességet. Laikus testvér akart lenni, de elöljárói akaratából vállalta a papságot, hogy még többet tehessen felebarátai üdve javára. Rendalapító atyját követve o is elhatározta, hagy nem utasít el egy kérést sem, amit Krisztus nevében kérnek tole. Isten megmutatta, mily kedves elotte ez a magatartás: nem egyszer megszaporította a boldog által megáldott élelmiszereket. A szegények iránti szeretetét pedig egy alkalommal úgy jutalmazta az Úr, hogy maga a Boldogságos Szuz jelent meg neki szegény asszony képében. Érdemekben. gazdag életét szent halállal, a megfeszített Úr Jézus keresztjét átölelve fejezte be 1330. máj. 6-án. Évszázados tiszteletét XIII. Leó pápa erosítette meg boldoggá avatásakor. Jézus Szent Péterhez: „Ti, akik követtetek engem, a világ megújulásakor, amikor az Emberfia dicsoséges trónjára ül, együtt ültök vele tizenkét trónon, hogy ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. S mindaz, aki alhagyja értem otthonát, testvéreit, novéreit, atyját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy földjét, százannyit kap és örökségül kapja az örök életet.” (Mt 19,28-29.)

Imádság:

Istenünk, egyedül te vagy szent, és nélküled senki sem lehet jó. Boldog Bertalan közbenjárására alakíts minket tetszésed szerint, hogy egykor részesei legyünk örök dicsoségednek. A mi Urunk Jézus Krisztus által.

Szent Julián remete.

Szentünk szülei egyszerű, szegény emberek voltak. Nem kapott magas képzettséget. A keresztény hitben azonban nemcsak szóban, hanem tettekben volt járatos. Elérvén a felnőttkort, elhagyta, szülei házát és az Eufrátesz folyó partján egy pusztában lakott. Templomot épített a Sínai hegyen és sok csodával ékeskedett. Híre hamar elterjedt és sokan mentek hozzá, azt kérve, hogy lakhassanak közelében, az ő vezetése alatt élve. Később egy másik helyen teljesen magányos életre adta magát. Imádságára az egyházüldöző hitehagyott Julián császárnak szomorú vége lett. Julián küzdött az arianizmus tévtanításának terjedésének megakadályozásáért is. Ezért még megszokott barlangját is otthagyva, Antiochiába ment. Később, újra visszatérve magányosságába, sok év után békén halt meg a IV. század elején.

Szent Jusztusz     vértanú, † ~300.       


Szent Lukács apostol és evangélista.

SZENT LUKÁCS Euzébiusz ókeresztény író szerint a szíriai Antiochiából származik pogány görög nemzetiségű családból. Orvos volt, de széleskörű irodalmi műveltséggel is rendelkezett, ami egy kicsit a tanultságával járt együtt. Egész életén keresztül nőtlen maradt.

Körülbelül 40 körül tért meg, nem az első keresztények közt, mert az első keresztények (akik Szent István diakónus vértanúsága után menekültek el) csak a zsidók közt hirdették az evangéliumot. Később jöttek más keresztények Ciprusból, Cirenéből. Ezek már a görögökhöz is szóltak. Tíz évvel később Lukácsot már Szent Pál kíséretében találjuk. Tanítvány, barát és munkatárs volt, talán még háziorvos is.

Szerénysége miatt önmagáról nem beszél írásaiban, legalábbis nem nyíltan.

Troaszban csatlakozott Szent Pálhoz, annak második missziós útjához. Egész Filippi városáig vele tartott. Valószínűleg itt maradhatott Filippiben 52 körül, hogy a fiatal egyházközséget segítse. Amikor Pál 57-ben ismét meglátogatta Filippit, Lukács megint csatlakozott hozzá, elkísérte egészen Jeruzsálemig. Itt, Jeruzsálemben Pált letartóztatták, és Cezareába vitték. Lehetséges, hogy Lukács ekkor is vele volt, de amikor az Apostolt Rómába szállították, Lukács oda is elkísérte.

Római tartózkodása alatt írta meg evangéliumát, egy előkelő ismerősének, Teofilnak ajánlva. Az evangélium megírásához mindennek alaposan utánajárt, ezért nagyon sok olyan eseményt és részletet is leír, ami máshol nem található (Angyali Üdvözlet, Mária Erzsébetnél, a gyermek Jézus, az irgalmas szamaritánus, a hamis sáfár, a gazdag ember és Lázár, a farizeus és vámos imája, a vérrel verítékezés, a tékozló fiú, stb., stb.). Ezek az értékes részek megmutatják Szent Lukács csodálatos lelki tulajdonságait.

Ott volt Rómában 60 körül Szent Pál kiszabadulásakor is. Ekkorra már megírta második nagy művét is, az Apostolok Cselekedeteit. Ebből ismerjük a születő Egyház életét Pál kiszabadulásáig. Ezt a könyvet is Teofilnak ajánlotta, ezt is elsősorban a pogányságból megtért keresztényeknek szánta.

Pált nem kísérte el a spanyol útjára, valószínűleg fontos megbízatással kellett elutaznia Rómából.

Pál második fogsága idején is az Apostollal volt, ezt Pál örömmel írja Timóteusnak. A vesztőhelyre is elkísérte Lukács. Bizonyos, hogy a hűséges munkatárs jelenléte még nagyobb erőt adott Pálnak nehéz helyzetében.

Élete további alakulásáról nem sokat tudunk. Sokféle hagyomány van róla. Valószínűleg Délgörögországba ment, Achájába. Ott püspök volt élete végéig. Valószínűleg Patarában szenvedett vértanúhalált, ~70. Teste sokáig Tébében nyugodott, 357-ben vitték maradványait Konstantinápolyba.

Lukács az orvosok védőszentje, de a festők is védőszentjüknek tisztelik. Van egy 6. századból származó hagyomány, amely Lukácsot mint festőt említi. Eszerint a Szűz Anyát állítólag megfestette volna. Rómában, de Czstochowában a pálosoknál is mutatnak Lukácsnak tulajdonított Mária-képet. A legenda alapja Lukács nagyon finoman megrajzolt Mária-képe.

Könyörgés, gondolat