BOLDOGSÁGOS SZŰZ MÁRIA KIRÁLYNŐ            

A Bibliára alapozott ősi hagyomány szerint Mária Dávid király családjából származott. Az Angyali üdvözletben is véget nem érő királyi széket ígér az angyal (Lk 1, 33). A Jelenések könyvének Napbaöltözött Asszonya is csillagkoronával tűnik fel (Jel 12, 1). Ilyen rendíthetetlen méltósággal ünnepelte a keresztény világ ősidőktől fogva.

Az efezusi zsinaton (431) évszázados, mindenütt ismert gyakorlatot szentesítettek dogmával, azóta Máriát mint "Isten Anyját" ünnepeljük (Deipara, görögül: Theotokosz).

Az ünnepet 1954-ben rendelte el XII. Piusz pápa, évenkénti ünneplési időpontot határozva meg Máriának erre a tulajdonságára.

Gondolat:
    Égi királynak szent Anyja,
    Világosságnak ajtaja,
    Kiben az élet szép napja
    Magát miránk kiárasztja
            (SzVU 191)



Szent Agatonik és vértanútársai

Agatonik Nikomédiában élt Makszimián császár idejében. Nemes családból származott és keresztény volt. Igyekezett az embereket elvonni a bálványimádástól és Krisztus fele vezetni. Amikor a császár Eutolmiosz testőrt Pontusz vidékére küldte a keresztények üldözésére, Karpin helységben találta szent Zotikoszt tanítványaival együtt, akik Krisztust hirdették. A tanítványokat kereszthalálra ítélte, Zotikoszt pedig magával vitte. A császár testőre, visszatérve Nikomédiába, talált egy főembert, akit Agatoník oktatott a keresztény hitre. Elfogta mindkettőjüket, és Zotikosszal és más keresztényekkel együtt, akik között volt Theoprepiosz, Akindin és Szeverián, Thrákiába vitte, hogy ott a császár előtt kínoztassa meg őket. Potama közelében Zotikoszt, Theoprepioszt és Akindint halálra ítélte, mert előbbi sebeik miatt nem bírtak tovább menni. Khalkedon környékén halálra ítélte Szeveriánt, aki bátran megvallotta Krisztus hitét, a többieket pedig Bizáncba vitte és egy darabig ott gyötörte őket, végül Szlimbriában a még megmaradtakat utoljára megkínoztatta és karddal lefejeztette. Ez a III. század, végén vagy a IV. század elején történt.


Szent Anthusa és vértanútársai

Anthusa Szeleukia városában született gazdag és nemes pogány szülőktől. Felvéve a keresztséget, 23 éven keresztül volt szerzetesnő a pusztában. Szent Atanáz, Tarzus püspöke keresztelte meg Anthusát, és lefejezés által lett Krisztus vértanúja Aurélián császár alatt. Ugyanezt a vértanúságot szenvedte el szent Khariszim és Neofit vértanú is, akik együtt keresztelkedtek meg Anthusával, akinek szolgái voltak. Anthusa békében hunyt el, a többiek vértanúi halála után több mint 20 évvel.


Szent Eulália vértanúnő

Eulália Hispániában, élt Barcelona közelében. Amikor a keresztények üldözéséről hallott, titokban elhagyta szülei házát és a városba ment. Ott bátran megvallotta keresztény hitét a helytartó előtt, bár még csak 14 eves volt. A helytartó megverette, és a kínzás alatt kérlelte a leányt, hogy legyen tekintettel fiatalságára és szépségére. A leány állhatatos maradt. Erre keresztre feszítették, és addig égették fáklyával, amíg vissza nem adta lelkét Istennek, ami fehér galamb alakjában szállt ki testéből. Szülei, keresvén őt, megtalálták. Ők is siratták fiatal voltát, de örültek, hogy leányuk a hitben állhatatos maradt, és méltó lett a vértanúi koronára. Ez 303-ban történt.

Szent Ipoly     vértanú, † 235         


Berchmans Szent János     hitvalló, † 1621           


Szent Menyhért


Szent Szimforián     vértanú, † ~180           
 

Szent Timót     vértanú, † 311