Lourdes-ban egy szegény, tanulatlan 14 éves lánykának, Soubirous Bernadettnek 1858-ban, február 11-én jelent meg először a Szent Szűz, a városka melletti massabielle-i barlangnál. Tizennyolc alkalommal jelent meg a kislánynak július 16-ig, bűnbánatot és engesztelést kérve. Március 25-én nevét is elárulta: "Én vagyok a Szeplőtelen Fogantatás."

Franciaországban gyorsan terjedt a Szeplőtelenül Fogantatott Szűz Mária tisztelete, egyre nagyobb zarándok tömeg látogatta a jelenés helyét és az ott fakadt forrást. Az egyházi és világi hatóságok vizsgálták a jelenéseket és a csodás gyógyulásokat, nem tudták természetes okokkal magyarázni.

1862-ben bazilikát kezdtek építeni a forrás feletti sziklára, ami 1876-ra elkészült. A barlangba, a jelenések helyére Bernadett útmutatásával elkészült a Szűzanya márvány szobra, amely a legkülönfélébb méretű másolatban ma már világszerte mindenütt látható. A forrás mellé fürdő épült, ahol a zarándokok bűnbánati tisztító fürdőt vehetnek.

A testi gyógyulásokat külön orvosi bizottság vizsgálja ki. A megmagyarázhatatlan gyógyulások száma sok ezerre rúg, ebből azonban 67-et ismer el az Egyház hitelesen csodás gyógyulásnak. Felmérhetetlen a lelki gyógyulások száma. A jelenés helyén a sok csodálatos gyógyulás igazolta Mária Istentől kapott hatalmát. A kicsiny település világhírű zarándokhely lett, ahova milliók zarándokolnak el engesztelni és gyógyulásért, vagy megnyugvásért imádkozni. 1907-ben az ünnep bekerült a Római Kalendáriumba is.

Jófeltétel:
    A Szűzanya bűnbánatra és engesztelésre szólítja az embereket! Téged is...




Szent Adolf    szerzetes, püspök és hitvalló, † 1222       


Szent Balázs püspök

Balázs ifjúságától kitűnt szelídségével, jámborságával Szent élete miatt a város lakói őt kívánták püspöküknek, ami teljesedett is, Szebaszté városának püspökévé szentelték. Mint főpásztor tanításaival bölcsen oltalmazta nyájának hitét. Dioklécián császár üldözése idején híveit a türelemre intette. Őmaga meglátogatta és vigasztalta a börtönben szenvedőket, erősítette őket az Isten iránti szeretetben, és a Benne való hitben. Amikor Szebaszté majdne minden keresztény lakosa vértanúi halált halt, mivel úgy érezte, hogy számára még nem jött el erre az idő, eltávozott a pusztába egy hegyre és ott élt magányosságban és hallgatagságban. Magányában a vadállatok is felkeresték. Nem ártottak neki, sőt inkább engedelmességgel voltak iránta. Sok csodát tett az emberekért. Máig emlegetik, hogy egy gyermeket hogy szabadított meg a fulladástól, aki halszálkát nyelt. Licinius császár uralkodása alatt a katonák megtalálták a pusztában és Szebasztéba vitték. Kísérői közül sokakat térített meg a keresztény hitre, és sok gyógyítást tett. Amikor Agricola helytartó nem tudta hittagadásra venni, kínzások után karddal lefejeztette 316-ban. Ezt a vértanúságot szenvedték el mások is, akiket ő a keresztény hitre térített.


SZENT CAEDMON szerzetes
*Anglia, 7. század 2. fele. +Whitby kolostor, 735 előtt.
Csaknem mindazt, ami Caedmonról ismeretes, akit kolostorának szentjeként tiszteltek, összefoglalja Szent Béda Venerabilis (lásd: A szentek élete, 212. o.). Egyháztörténetének egyetlen fejezete. Ez arról tudósít, hogy abban az időben, amikor Szent Hilda (614--680), Whitby apátnője meghalt, élt a kolostorban egy testvér, egykori béres, akit Isten azzal az adománnyal ruházott fel, hogy csodálatosan tudott énekelni.

Néhány évvel korábban ez a férfi, név szerint Caedmon, egy ünnep alkalmával, amikor a hárfa körbejárt a vendégek között, elhagyta ura házát, mert tudta, hogy semmi érzéke sincs a költészet és az ének iránt. Kiment a tehénistállóba, és ott elaludt; álmában egy férfit látott maga mellett, aki a nevén szólította és biztatta: ,,Caedmon, énekelj nekem egy dalt!'' Caedmon azt válaszolta, hogy nem tud énekelni. ,,Mégis énekelned kell'' -- mondta az idegen, Caedmon pedig megkérdezte, hogy miről énekeljen, mire a másik ezt felelte: ,,Énekelj minden dolog teremtőjéről!'' Caedmon így álmában elénekelte első dalát a teremtő Isten dicséretére.

Amikor reggel lett, visszaemlékezett az álmában énekelt szavakra, és még folytatni is tudta őket. A birtok intézőjének elbeszélte különös élményét és új képességét. Az intéző értesítette róla Hilda apátnőt, és amikor az meghallotta, hogyan énekli Caedmon a maga költötte verseket, mindenki egyetértett abban, hogy valóban különleges képességet kapott Istentől. Az apátnő azt tanácsolta Caedmonnak, hogy legyen szerzetes. Felvették a kolostorba noviciusnak, és miután tanították a Szentírásra, még további dalokat szerzett; olyanokat, amilyeneket addig még senki sem hallott. Amint Béda elbeszéli, az emberiség és a világ teremtéséről énekelt; azután Izrael egyiptomi tartózkodásáról és az Ígéret földjére való vonulásáról; az Üdvözítő életéről és szenvedéséről, dicsőséges feltámadásáról és mennybemeneteléről; az apostolokról és az Egyházról, az utolsó ítéletről, a pokol rémes kínjairól és a mennyország örömeiről. A ránk maradt angolszász költészet legnagyobb része foglalkozik ezekkel a témákkal, és a múltban ezek közül sokat tévesen Caedmonnak tulajdonítottak. Az egyetlen verset, amelyet bizonyossággal neki lehet tulajdonítani, Béda így idézi:

Magasztaljuk a mennyország Teremtőjét,

s Teremtőnk hatalmát és műveit!

Magasztaljuk a dicsőség Atyjának tetteit,

és énekeljük, amint az örök Isten,

minden csoda alkotója,

kezdetben megteremtette a mennyet, hogy gyermekeit megoltalmazza,

és mint hatalmas védelmező, otthonul adta nekik a földet.

Világosan felismerhető, hogy Caedmon mélyen vallásos ember volt. Úgy hírlik, saját halálát előre megmondta. Két héttel halála előtt testvérei meglepetésére azt kérte, hogy vigyék a kolostor betegszobájába. Egy éjszaka azután éjfél körül megtudakolta: ,,Van-e itthon szent Eucharisztia?'' Amikor igennel válaszoltak neki, megkérdezte a testvérektől, haragszik-e rá valaki valamiért; megvallotta nekik, hogy szeretetében mennyire tökéletlen volt irántuk, majd magához vette az utolsó útravalót. Röviddel azelőtt, hogy a szerzeteseket összehívták volna az éjféli istentiszteletre, Caedmon nagy keresztet vetett, majd nemsokára meghalt. Így hát, amint Béda közli, ,,miután egyszerű és tiszta szándékkal s becsületes jámborsággal szolgált Istennek, a színe elé'' jutott.


Szent Dezső     vértanú, † ~550        


Szent Elek     szerzetes, † 1233     


MARIA FIDELIS WEISS szerzetes nővér, III. r. (1882-1923)
Bajorország déli részén, Kempten városban született, apja szabómester volt. Keresztneve Eleonóra, Margit. Elemi iskoláit kedvesnovérek által vezetett iskolában végezte. Nyolc éves volt, amikor apja meghalt. Anyjának, akit nagyon szeretett, sokat segített a háztartási munkákban. 16 évesen bolti árusító volt két évig, hogy a családot anyagilag segítse. Már hét éves kora óta a misztikus ima kezdo fokát gyakorolta, míg 1919-ben eljutott az Istennel való egyesülésig. 18 évesen jelentkezett a reutbergi* ferences novéreknél. Azok azt a feltételt szabták a felvételéhez, ha egyházi zenét tanul. Két év múlva így felvették. Már szerzetbe lépése elott a ferences III. rend tagja lett. 1903. jún. 2-án öltötte magára a szerzetesi ruhát s kapta a Mária Fidélisz nevet. Egy év múlva egyszeru fogadalmat tett, majd több esztendo múlva örökfogadalmat. A novérek zárdájához tartozó iskolában lányokat tanított varrásra, a zárda kápolnájában pedig ellátta az orgonista szerepét. Minden más munkát is szívesen végzett a házban vagy a kertben, amikor egészségi állapota engedte. Sokat szenvedett az elso világháború idején, részben a novéreket éro zaklatások, részben a sok bun miatt, amik kiengesztelésére sok áldozatot vállalt. Maga az Úr Jézus is meghívta erre az engesztelo életre, vele többször is misztikus érintkezésben volt, ezekrol csak lelkiatyja tudott. 1919-ben az Úr Jézussal való misztikus egyesülésrol így ír: „Oly fönséges dolog történt, hogy magam sem értem egészen. A Szentháromság jelenlétében áldozatként eggyé lettem örökre azzal a Jézussal, aki az emberiség megváltásáért kereszthalálában magát a mennyei Atyának mint áldozatot felajánlotta, hogy azután az én Jézusom a megváltás muvét bennem Isten dicsoségére és a lelkek megmentésére titokzatos módon tovább folytassa... Ezután az o Szívét az enyémben láttam s a keresztet szívem közepébe felállítva. Hallottam hangját: Kimeríthetetlen szeretetem késztetett arra, hogy téged kiválasszalak áldozatul, és megvalósítsam veled azt a titokzatos egyesülést, melyet... többnyire csak úgy tapasztalsz meg, mint mély, nagy fájdalmat.” Csodálatos belso élete csak halála után lett ismeretessé, miután feljegyzéseit lelkiatyja nyilvánosságra hozta. 40 éves korában tüdobaj támadta meg. Türelemmel viselt sok szenvedés után 1923. febr. 11-én „örömmel adta vissza hófehér lelkét Istenének s isteni Jegyesének, akit mondhatatlanul szeretett” (a Szenttéav. Kongreg. Dekrétum szavai). A boldoggá avatási eljárás folyamatban van.

Imádság:

Istenünk, te tiszteletreméltó Fidélisz novért a misztikus élet útján vezetted, s
arra késztetted, hogy az emberek buneinek engesztelésére vezekléseket vállaljon. Segíts bennünket, hogy közbenjáró imádságától megerosítve a szeretet útjárt mi is örvendezo szívvel elobbre jussunk. Krisztus, a mi Urunk által.

Boldog Britto János     szerzetes és vértanú, † 1693     


Szent Teodóra császárnő

Teodóra a képromboló Teofil császár felesége volt. Férje halála után kiskorú fia helyett ő kormányozta az országot. Igyekezett a szentképek tiszteletét helyreállítani. Ő rendelte el, hogy minden év nagyböjtjének első vasárnapján az Igazhitűség vasárnapját ünnepeljük meg. Ezt a mai napig is megtesszük. Miután fia nagy lett és átvette az uralkodást, Teodóra Szent Eufrozina kolostorába lépett. Imádság, böjt, vallásos könyvek olvasása töltötte ki életét. 8 évet élt így, és békében hunyt el 867-ben.