Titokzatos pap jelent meg a baleset helyszínén

Megdöbbentő hírről számolt be az amerikai média. A történet valóban csodás, ezért egyre több szemtanú nyilatkozik, de a legnagyobb hitele mégis a mentést végző tűzoltóparancsnoknak van, aki egyszerűen őrangyalnak nevezte a szörnyű balesetnél fölbukkanó titokzatos papot.

A 19 éves Katie Lentz Missouriban nem is sejtette, hogy az élete pillanatokon belül egy hajszálon múlik majd: egy ittas vezető okozta balesetben súlyosan megsérült. Az életjelei gyöngülni kezdtek, a helyszínre érkező tűzoltók felszerelése pedig csütörtököt mondott.

Nem kis megdöbbenésre a helyszínen megjelent egy katolikus papnak tűnő férfi. Szinte a semmiből érkezett, ugyanis ekkorra már két-három mérföldes körben lezárták a környéket, és senkit nem engedtek a baleset helyszínére.

Először nem akarták a sérülthöz engedni, mivel olyan rossz állapotban volt a lány, hogy azt várták, mikor hal meg. Az atya azonban azt mondta, csak egy szentséget, a betegek kenetét adná neki. A nyilatkozó tűzoltó szerint azt hitték, maga a sérült hívta a papot valahogyan a baleset után, de kiderült, hogy nem is ismerte.

Végül a pap megnyugtatta a sérültet, rózsafüzért imádkozott érte, kenetet adott neki. A tűzoltók parancsnoka az ABC Newsnak elmondta, hogy valami elképzelhetetlen nyugalom áradt a papból, ami az ott lévőket is átjárta, majd jelezte a tűzoltóknak, hogy az eszközeik hamarosan működni fognak. Igaza volt: ekkor futott be egy másik csapat tűzoltó, akik segítettek kiemelni a lányt a roncsból.

A titokzatos férfi eltűnt, mielőtt köszönetet mondhattak volna neki.

A hírről beszámoló Fox News megemlíti, hogy bár a szemtanúk egybehangzóan állítják, hogy valósággal a semmiből megjelenő katolikus pap végig a helyszínen volt, az ott készült nyolcvan fotó egyikén sem fedezhető fel, pedig nem kis feltűnést keltett.

Bár a helyszínen úgy tűnt, a lány életét is vesztheti, a kórházban már csak törött lába és bordái miatt kezelik. Azt mondja, hogy úgy érzi, egy őrangyal segített neki átvészelni a nehéz perceket.

A helyi egyházmegye nem ismeri a papot, aki megjelent a balesetnél, és a püspökség nem kíván vizsgálatot sem indítani, de köszönetet mondott a férfinak és gyógyulást kívántak a sérültnek.

Padre Pio nyomdokain

Sokáig az egyház is gyanakodva figyelte Pio atyát, aki csodatételei időről időre zavarba hozták környezetét. Sok hasonló esetről számoltak be vele kapcsolatban, az egyik legjobban dokumentált és ezért legmeghökkentőbb, hogy a világháború alatt több katona beszámolt arról, hogy egy szerzetesi habitusba öltözött pap jelent meg a harctéren, mikor megsérültek. A katonák között többen egyáltalán nem is voltak hívők vagy nem a katolikus felekezetbe tartoztak.

Csak a háború után ismerték föl újságcikkek fotóiból a mosolygó szerzetest, akit ma Szent Pióként ismerünk, s aki egyetlen találkozás alatt is életre szóló nyomott hagyott egy fiatal lengyel pap emlékeiben, akit később II. János Pál pápaként ismertünk meg.

(katekéta, apologetika.blog.hu )

A névtelen hősök serege: a misszionáriusok

A spanyol liberális napilap, az El Mundo egyik munkatársa leplezetlen csodálattal adózott a Katolikus Egyház azon szolgálattevőinek, akik a világ legveszélyesebb helyein segítik a rászorulókat olykor az életük árán is. A Ruandában, még 2000 júniusában meggyilkolt baszk-spanyol Isidro Uzkudun missziós testvér halála az írás egyik szomorú és utólagos apropója.

A misszionárius testvérek nem tolakodnak az ismertségért, hanem névtelenséget, csendet és egyszerűséget akarnak, de azt nem, hogy megfeledkezzenek róluk. Fernando Lázaro augusztus 11-én, a missziósok világnapján így adott hangot annak az ellentmondásos gyakorlatnak, hogy a civil szervezetek jóval nagyobb médiafigyelmet kapnak munkájukért, mint ők. Pedig 15 ezren lehetnek azok a férfiak és nők, akik eldöntötték, hogy egész életüket azoknak a helyeknek szentelik, amelyekről más halandók azonnal elfordítják a tekintetüket, amikor nyaralásukat tervezik - írta Lázaro. Ők pedig olyan helyeken osztanak egy tál ételt, ahol ez a máshol mindennapos mozdulat a karácsonyi ajándékkal felérő gesztus; ahol a katolikusokat elpusztítandó ellenségnek tekintik. 

Fernando Lázaro csak most osztotta meg júliusi találkozásának élményeit az olvasókkal, amikor a Kasztília és León tartomány egyik történelmi jelentőségű városában, Burgosban tartottak találkozót a spanyolországi missziós testvérek. Ott beszélgethetett ezekkel az egyszerű emberekkel, akik nagy tervekkel indulnak ezekre a többnyire életveszélyes helyekre, mint az az Ágoston-rendi két nővér, aki éveken át rettenetes élményeket élhetett át Algériában. Lázaro tőlük tudta meg, hogy egyik nagynénje milyen helyzeteket élt át Brazíliában missziójával. Itt, Burgosban találkozott azzal a spanyol csendőrrel is, akinek háromszögletű kalapját még a lemondott pápa, XVI. Benedek vette fel egyszer a Szent Péter téren. Ignacio „atya” 2011 óta már Peruban teljesíti missziós szolgálatát, ahol valóra válthatta élete álmát: kallódó gyermekeket befogadó házat hozott létre.

Az újságíró pedig ebben a formában eleget tett a missziós testvérek említett kívánságának, és nem feledkezett meg róluk.

Magyar Kurír
(st)

Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin, guadalupei látnok

Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin (ejtd: Huán Diégo Káutlá-toácin) a jelenlegi Mexikó állam területén benszülött indiánok törzséből született 1474 körül. Mexikóváros mellett levő Tepeyac-dombon (ejtsd: Tepeják) megjelent neki az Istenszülő Szűzanya, és ezt a mélyen hívő, alázatos és buzgó embert arra kérte, hogy a jelenés helyén a Guadalupei Boldogságos Szűz tiszteletére templom épüljön. Ott hunyt el az Úrban, az 1548. esztendőben. Juan Diegót II. János Pál pápa 1991. május 6-án boldoggá, illetve 2002. július 31-én szentté avatta.

Juan Diego, 57 éves indián férfi szentmisére igyekezik a jelenés napján, amikor a csillagok alól valami le nem írható gyönyörű hangot hall, majd fényt lát, és valaki kedvesen nevén szólítja. A Szent Szűz jelent meg előtte és nahuatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, s mondja el neki óhaját: "Hőn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti Irgalmas Anyátok!"

A spanyol püspök, Juan de Zumárraga kétkedve fogadja a kérést, és jelet kér. A negyedik jelenés alkalmával a Szűzanya kéri Juant, hogy a domb tetején - a hideg téli decemberben - szedje teli rózsával kötényszerű köpenye elejét, mutassa meg őneki és azután vigye el a püspöknek. A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez időben rózsaszedésről beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörű Mária-kép válik láthatóvá a ruha elején. Zumárraga püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért. Két hét múlva már áll a fából épült első kápolna.

A köpenyt, (amelyet az indiánok tilmának neveznek) rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatásaként néhány év alatt 9 millió indián keresztelkedik meg. (A "guadalupe" elnevezés spanyol nyelvi félrehallás következménye, és nahuatli nyelven eredeti jelentése: a démon legyőzője.)

A Guadalupei Madonna képjelrendszere megérttette a bálványimádó bennszülöttekkel, hogy helytelen égitestekben imádni Istent, és évente tízezrével fiatalok vérét áldozni neki. A Szent Szűz példáját követve, az igaz Istent kell imádni, aki saját Fiát áldozza fel az emberiség üdvösségéért - egyszer s mindenkorra. A képről felismerték a Szűzanya hatalmát is, aki összezúzza a kő-kígyót, a Sátánt. A sokat szenvedett aztékok megtalálják a továbbélésükhöz szükséges természetfeletti létmagyarázatot, és az evangélium fényében felismerik emberi méltóságukat s földi küzdelmük végső célját.
A tilmán lévő képnek nemcsak a megjelenése volt csodálatos, hanem mindeddig való fennmaradása is az. A képen, sokszoros nagyításban sem látható ecset nyoma! A növényi eredetű ritka szövésű anyag nincs előkészítve festővászonnak, és erre nem is alkalmas. Ha nem festik be, 20 év alatt szétmállik. Ha megfestik, akkor már 5 év alatt tönkre megy. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt 470 éven keresztül, pedig az első 116 év alatt még üveggel sem védték, sőt százezrek érintették és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették előtte. A tilma festményt nem hordozó részét relikviaként széthordták, így a festmény ma 198x106 cm, melyen a Szent Szűz alakja 142 cm. Jelenleg üveg alatt hármas keretben (arany-ezüst-bronz) őrzik az eredeti bazilika közvetlen közelében felépített hatalmas méretű betonból készült új székesegyházban, annak 20000 zarándokot befogadó belső terében a szentély oltárasztalához vezető introitusként.

A tepeyaci jelenések óta 46 pápa uralkodását jegyzi fel az egyháztörténelem, s közülük 26 határozottan állást foglalt bullákban, körlevelekben, jubileumi megnyilatkozásokban e természetfeletti jelenség hitelessége mellett.

Mihalovics Zsigmond és az Actio Catholica

Már a 19. században jelentkezett az igény a világi hívek bevonására a katolikus egyház apostoli munkájába, több nyugat-európai országban ekkor születtek az első, nem hitbuzgalmi jellegű katolikus társadalmi egyesületek. A világiak apostolkodásának szervezetét, az Actio Catholicát 1922-ben alapította meg XI. Piusz pápa, magyarországi szervezete 1932-ben jött létre. Az Actio Catholica meghatározó tényezője lett a két világháború között a hazai egyházi életnek, s ebben kulcsszerepet játszott Mihalovics Zsigmond herminamezei plébános.

Mihalovics Zsigmond pályájának alakulásában bizonyára nagy szerepe volt nagybátyjának, Mihalovics Ferenc esperesnek, aki sok támogatást nyújtott a korán árvaságra jutott fiúnak. Mihalovics Ferenc Bácsán volt plébános, unokaöccse Győrben végezte középiskolai tanulmányait, majd Pozsonyban, Nagyszombatban, végül a bécsi Pázmáneumban készült a papságra. 1914-ben szentelték fel, ezt követően több fővárosi középiskolában lett hittanár. A nevével összeforrott herminamezei plébániára 1919-ben kapott – eleinte adminisztrátori – kinevezést.

Budapest rohamosan növekvő népességével nehezen tudott lépést tartani a katolikus egyház szervezete, egyre több nehézséget okozott, hogy egyes plébániákhoz ezernél is több hívő tartozott. Az első lépések a helyzet orvoslására az első világháború utáni években történtek, mikor Csernoch János hercegprímás hozzálátott, hogy az esztergomi érsekséghez tartozó (Budapest területén ekkor három püspökség osztozott), aránytalanul nagy plébániák felosztásával hatékonyabbá tegye a pasztorációt. Az erzsébetvárosi plébánia területéből kihasított Herminamező önálló plébániává emeléséről 1919. április 21-én hozta nyilvánosságra a határozatot Mészáros János érseki helynök. Az új plébánia temploma ideiglenesen a Hermina-kápolna lett, kormányzója pedig a fiatal Mihalovics Zsigmond, aki a Tanácsköztársaság egyházüldözése dacára fogott hozzá hívei közösségbe szervezésének. Különösen sokat tett a gyermekekért, látogatta a családokat, szegénygondozó hálózatot és népkonyhákat létesített, sportklubot szervezett, majd 1924-es plébánosi beiktatását követően templomépítésbe fogott. A gazdasági válság miatt csak 1936-ra gyűlt össze elegendő pénz a tervezett Szentlélek-templomra, mely alig egy év alatt felépült a Kassai téren.

Érthető tehát, hogy amikor Magyarországon is megalakult az Actio Catholica, miért Mihalovics nyerte el országos igazgatójának tisztét. Az egyre szélesebb néprétegeket megmozgató katolikus fellendülés irányítására kiváló szervezőre volt szükség, s Mihalovics nemcsak ennek a követelménynek felelt meg, hanem Nyisztor Zoltán katolikus újságíró szerint ő volt az, aki korábbi tevékenységével nem vívta ki senki ellenszenvét az egyházban.

„Papíron az Actio Catholica gigantikus szervezettséget mutat – írta 1934-ben Mihalovics. – A fővárosban a hercegprímástól és a püspöki kartól küldött Glattfelder Gyula püspök irányítása mellett működik az országos energiaközpont, minden püspöki székvárosban kész a transzformátor, mely az országos elnökségtől érkező nagyfeszültségű áramot az egyes egyházmegyék viszonyaihoz alkalmazza, az espereskerületi tanácsokban az áramelosztók funkcionálnak, s minden plébánián elkészült a kapcsolás, az áramot felfogó és kigyújtó készülék. Papíron úgy látszik, hogy az egész országot átölelő szervezeti hálózat áll rendelkezésünkre, lehet már egységes célkitűzéseket végiggörgetni az egész országon, rendelkeznek már oly átfogó szervezkedéssel, hogy egy gombnyomásra talpra ugrik az egész ország.”

E hatalmas hálózat működtetése emberfeletti szervezőmunkát igényelt, az Actio Catholica hatáskörébe nemcsak a népszerű vallásos egyesületek (a vidéki ifjakat tömörítő KALOT és KALÁSZ, a városi munkásfiatalokhoz szóló EMSZO, a KIOE és a Hivatásszervezet), hanem a nagyszabású katolikus megmozdulások is beletartoztak. Teljes mértékben az Actio Catholicára hárult a budapesti Eucharisztikus Világkongresszus megszervezése, a lelki felkészítéstől a közel milliónyi zarándokot fogadó rendezvény lebonyolításáig. A második világháború után még ennél is több feladat hárult a szervezetre, hiszen az Actio Catholica vállalta a segélyek elosztását.

Bár a magyar katolikus közvélemény az Eucharisztikus Világkongresszus sikere után minden püspöki szék megüresedésekor Mihalovics Zsigmondot emlegette, a kinevezés késett. Hiába szerette volna Glattfelder Gyula maga mellé venni segédpüspöknek, sőt Glattfelder halála után a csanádi püspöki székre Mihalovics volt a Szentszék jelöltje, a plébános egykori segédlelkésze, Seres Ferenc szerint Serédi Jusztinián hercegprímás nem járt el kellően Mihalovics érdekében. Mihalovics 1944-ben hagyta el Herminamezőt, amikor kanonoki stallumot kapott Esztergomban. E tisztségéből irányította az Actio Catholicát 1948-as emigrációjáig.

Ausztriába, később Rómába ment, majd az Egyesült Államokban telepedett le, ahol 1959-ben érte a halál. Mihalovics külföldön sem hagyott fel a szervezőmunkával, emigráns társait példásan összefogta. A magyarországi Actio Catholica Mihalovics távollétében is működött, csakhogy békepapi vezetés alatt álló, államhű hivatallá alakították – s eredeti küldetését úgy eltorzították, hogy a rendszerváltás idején a püspöki kar jobbnak látta inkább megszüntetni.

Felhasznált irodalom
Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon. Bp., 2005.
Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. Bp., 2010.
Seres Ferenc: Mihalovics Zsigmond élete és művei. Pilisszentlélek, 1993.
Benkéné Jenőffy Zsuzsanna

Szentté avatják II. János Pál pápát

Ferenc pápa pénteken aláírta II. János Pál és XXIII. János pápa kanonizációját, a két egyházfőt már az idén szentté avathatják – közölte a szentszéki szóvivő.

Federico Lombardi szóvivő Ferenc pápa első enciklikájának pénteki vatikáni bemutatása közben jelentette be, hogy a pápa aláírta a II. János Pál szentté avatásához szükséges dekrétumot, és ezzel egy időben XXIII. János pápáét is.

Lombardi valószínűnek tartotta, hogy a 2005-ben elhunyt lengyel pápát és az 1963-ban elhunyt olasz pápát még az idei év vége előtt szentté avatják. Az sem kizárt, hogy a két egyházfőt egyszerre avatják szentté – tette hozzá a szóvivő. A dátumról Ferenc pápa dönt majd az avatás előtt összehívandó konzisztórium bíborosi tanácskozásának kitűzésével.

Az 1978-ban megválasztott, 2005. április 2-án elhunyt II. János Pálnak már a temetésén azonnali szentté avatását követelték a hívők a Santo subito! feliratú transzparensekkel. Ezt követően XVI. Benedek az előírt időnél– a halált követő öt esztendőnél – korábban elindította elődje kanonizációs eljárását. II. János Pált 2011. május elsején avatták boldoggá a római Szent Péter téren. Közel másfél millió hívő érkezett akkor a Vatikánba, elsősorban olaszok és lengyelek. A boldoggá avatáshoz elfogadott első csoda Marie Simon Pierre Parkinson-kórban szenvedő francia nővér gyógyulása volt. A lengyel pápa szentté avatásához szükséges második csoda a boldoggá avatás napján történt, ennek részleteiről egyelőre annyit tudni, hogy a II. János Pálhoz intézett imádság állítólag egy Costa Rica-i asszonyt gyógyított meg.

A tudományosan megmagyarázhatatlan gyógyulást a Szentté Avatási Kongregáció által felkért orvosok és teológusok idén áprilisban minősítették csodának. A kongregáció bíborosi bizottsága ezt a héten megerősítette, a pápa pedig most aláírta a szentté avatás utolsó lépésének számító dokumentumot.

A II. Vatikáni Zsinat atyjaként és a „jó pápaként” ismert XXIII. Jánost 2000-ben avatták boldoggá egy olasz nővér meggyógyításáért. Az 1958-ban pápává választott Angelo Giuseppe Roncalli esetében a szentté avatáshoz nem volt szükség egy második csodára: a Szentté Avatási Kongregáció javaslatára Ferenc pápa úgy döntött, hogy XXIII. János kanonizációjához egy csoda is elegendő. Ehhez a pápának joga van, de ez nem azt jelenti, hogy mostantól kezdve a szentté avatáshoz elég lesz egy csoda is - hangoztatta a szentszéki szóvivő. Hozzátette, hogy Ferenc pápa valószínűleg XXIII. János pápa személyisége és a II. Vatikáni Zsinat idei 50. évfordulója miatt döntött így.

(mno.hu )

Egy kevéssé ismert magyar szent

A krakkói Isteni Irgalmasság bazilika (Sanktuarium Bożego Miłosierdzia) magyar kápolnájának dísze a Puskás László festőművész által készített mozaik, melyen Magyarország és Lengyelország szentjei jelennek meg a középkortól egészen napjainkig. Szent Gellért társaságában két kevésbé ismert püspök arcával is találkozhat a látogató: Szent Beszteréd nyitrai és Szent Buldus (egyes változatokban Bőd) egri püspökével, akik a középkori források szerint Gellérttel együtt haltak vértanúhalált az 1046-os pogánylázadás során. Szent Buldusnak, annak ellenére, hogy csak a hagyomány tartotta Eger egyik első főpásztorának, komoly kultusza alakult ki a 17-18. században, melyet elvétve még ma is őriznek.

Magyarország és Lengyelország szentjei
(Puskás László mozaikja a krakkói Isteni Irgalmasság bazilikában)

A Szent István halálát követő trónviszályok komoly veszélybe sodorták a fiatal Magyarországot. Orseolo Péter, mint a német király hűbérese – a Képes Krónika szavaival élve – „zsarnoki kegyetlenséggel korbácsolta” az országot. Az ellene szervezkedőket „megölette, másokat meg szemük kiszúrásával gyötört meg, s az egész Magyarországot oly nagy nyomorúsággal sújtotta, hogy a magyarok inkább választották a halált, mint hogy ily nyomorultul éljenek.” A nehéz helyzetből kiutat kereső nemesek egy csoportja Csanádon gyűlt össze, és arról határoztak, hazahívják a száműzött Vazul Oroszországban tartózkodó fiait, András és Levente herceget. A hercegek, miután meggyőződtek arról, hogy hazahívásuk nem csapda, eleget is tettek a nemesek kérésének, ám az elégedetlenkedők csak azzal a feltétellel voltak hajlandóak harcolni András és Levente oldalán, ha engedélyezik a pogány vallás gyakorlását, illetve templomok lerombolását, papok, püspökök meggyilkolását; a keresztény intézmények elleni támadást. A trónharcok során a keresztény eszmék hitelüket vesztették a magyarság szemében, a pogánysághoz való visszatérés jelenkori szóhasználattal élve a „nemzeti ellenállás” szerepét töltötte be a magukat kereszténynek nevező, ám azzal ellentétesen cselekvő német és olasz Péter-hívekkel szemben. Az országban széleskörű pogánylázadás robbant ki, melynek egyik vezéralakja a Békés várából származó Vata volt, kinek emberei okozták a három püspök halálát.

Ajánlott olvasmány
Az első „pápalátogatás” Magyarországon

Gellért Beszteréd, Buldus és Beneta püspökökkel a pesti révhez indult, hogy együtt tisztelegjenek a visszatérő hercegek előtt, azonban még a Dunán való átkelés előtt vértanúhalált szenvedtek a felkelőktől. Buldus püspököt halálra kövezték. Beszterédnek és Benetának sikerült a túlpartra jutnia, azonban ott is lázadók vártak rájuk. Míg Benetát András időközben megérkező csapatai kiszabadították, Beszteréd halálos sebesülést szerzett. Gellért püspököt Csanádon temették el, testét később Velencébe vitték, így maradhatott fenn a történelem viharaiban, ellentétben társainak sírhelyeivel, melyekről ma is csak feltételezések vannak. Buldus egri kultuszának alapjai a jezsuita egyháztörténész, Inchofer Menyhért 1644-es írására vezethetőek vissza, mely Gellért három társát nyitrai, veszprémi és egri püspökként azonosította: e gondolatra támaszkodva terjesztette el a vértanú tiszteletét Telekessy István egri püspök, aki kápolnát szenteltetett, és iskoladrámát is színre vitetett Buldus emlékére. Mivel a vértanú püspököt csak a hagyomány tekintette szentnek, Esterházy Károly volt az, aki elindította, hogy elődjét hivatalosan is a szentek sorába iktassák, azonban elegendő forrás hiányában a kanonizáció elmaradt.

Az egri püspökség első évszázadairól meglehetősen kevés információval rendelkezünk. Az egyháztörténeti szakirodalom nem Buldust, hanem Katapánt említi Eger első püspökének, és Schmitth Miklós jezsuita történész valószínűsít egy Bonifác nevű püspököt is. Buldust tehát a harmadik egri püspök volt, ha valójában az egri egyházmegye élén állt – vélhetően Inchofer Menyhért birtokában sem álltak olyan bizonyítékok, melyek egyértelműen alátámasztották volna feltételezéseit a korszak kevésbé ismert egyházi méltóságairól. Katona István egyháztörténész pécsi püspöknek vagy kalocsai érsek tartotta Buldust, mégpedig azért, mert Egerből útra kelve már Abaújváron üdvözölhette volna Andrást és Bélát a székesfehérvári kitérő helyett. Inchoffer minden bizonnyal saját fantáziájára támaszkodott, hiszen művének 1644-es megjelenése előtt egy forrásban sem találhatjuk annak nyomát, hogy Gellért két vértanú-társa nyitrai, illetve egri püspök lett volna. Szent Buldus tisztelete egy szép hagyomány, melyet érdemes ápolni.

Benkéné Jenőffy Zsuzsanna

Sándor István, a koncepciós per áldozatává vált szerzetes

Különleges esemény emeli a magyarországi jelenlétük századik évfordulójáról emlékező szalézi rendtartomány ünnepségsorozatát: várhatóan még idén boldoggá avathatják a sztálinista egyházüldözésnek áldozatul esett szalézi laikus testvért, Sándor Istvánt. A boldoggá avatás dekrétumának kihirdetését 2013. március 27-én engedélyezte Ferenc pápa.

Sándor István „bűne” mindössze az volt, hogy szegény munkásfiatalokat karolt fel, még a szerzetesrendek 1950-es betiltása után is hittanórákat, kirándulásokat szervezett nekik. Méltán érezte szívéhez közel ezeket az egyszerű fiatalokat, hiszen ő maga is munkáscsalád fiaként született 1914. október 26.-án Szolnokon. Fémipari technikumot végzett, rövid ideig dolgozott is szakmájában, majd 1936-ban belépett a szalézi rendbe. Lakhelye és működési területe a Rákospalotát Újpesttel összekötő közúti felüljáró mellett épült szalézi központ, a Clarisseum lett, melynek nyomdájában 1940-től dolgozott, közben ellátta az itteni diákotthonban élő nehéz sorsú iskolás fiúk lelki gondozását is. A második világháború alatt híradósként szolgált a honvédségben.

Az újpesti Clarisseum
Az Első Budapesti Gyermekmenhely Egyletet gróf Károlyi Sándorné Korniss Klára alapította 1870-ben. A Rákospalota és Újpest határán fekvő, 134 holdas István-telken 1882 nyarán tették le az alapkövet, két év múlva nyílt meg az Ybl Miklós tervei alapján készült intézet. A növendékek létszáma 150 körül volt, tizenkettedik életévükig elemi iskolába jártak, majd három évig kertészetet vagy hat évig cipész, szabó, lakatos szakmát tanultak. 1904-től a háború kitöréséig lánynevelő intézet működött az épületben polgári iskolával. 1924-ben nyitotta meg újra kapuit, a Szalézi Fiúnevelő Intézet mellett a Don Bosco nyomda üzemelt itt. (Fotó: nikzsig, orszagalbum.hu)

1946-tól munkásfiatalokat vezetett a rákospalotai Katolikus Ifjúmunkások Országos Egyesületében. Az állam természetesen nem nézte jó szemmel a Clarisseum működését, s mikor a többi katolikus intézethez hasonlóan az ország vezetése feloszlatta a rákospalotai központot is, az oda járó árva és munkás fiatalokból megbízható kádereket és ávósokat akart nevelni. Sándor István neveltjei közül Zana Albertet és másokat is besoroztak az ÁVH-hoz, a kapcsolat azonban megmaradt lelki vezetőjükkel. 1951 februárjában egy ártatlan diákcsíny volt az, mely a hatóságok tudtára juttatta Sándor István illegális tevékenységét. Volt tartományfőnöke, Ádám László segítségével hamis papírokhoz jutott, melyekkel külföldre menekülhetett volna, de nem akarta magára hagyni fiataljait. Kiss István álnéven a Persil gyár dolgozója lett, s bejelentés nélkül lakott rendtársa, Dániel Tibor lakásában.

Sándor Istvánt, Zana Albertet és Farkas Ferencet 1952. július 8-án „a magyar demokrácia ellen való összeesküvés” vádjával tartóztatták le. Ez volt az utolsó koncepciós perek egyike, mely a „pártőrség pere” néven híresült el. A Budapesti Hadbíróság 1952. október 28-án tárgyalta az ügyet; Sándor Istvánt kötél általi halálra ítélték. A halálos ítéletet 1953. június 8-án 21.10-kor hajtották végre. Sírhelye még ma sem ismert, valószínűleg a rákoskeresztúri Új köztemető 301-es parcellájában hantolták el.

Az Egyházmegyei Bíróság 2006. május 24-én kezdte meg Sándor István boldoggá avatási aktáinak összeállítását, majd 2007. december 8-án átadták a per anyagát Rómának. A Budapesti Történeti Múzeumban 2013. január 27-én a szalézi rend magyarországi letelepedésének századik évfordulójának tiszteletére kiállítás nyílt, melyen Sándor István vértanúságáról is megemlékeznek.

Ajánlott a szaleziak.hu oldalról
Úton a vértanúság felé – letartóztatása
Úton a vértanúság felé – Börtön, ítélet