Már a 19. században
jelentkezett az igény a világi hívek bevonására a katolikus egyház
apostoli munkájába, több nyugat-európai országban ekkor születtek az
első, nem hitbuzgalmi jellegű katolikus társadalmi egyesületek. A
világiak apostolkodásának szervezetét, az Actio Catholicát 1922-ben
alapította meg XI. Piusz pápa, magyarországi szervezete 1932-ben jött
létre. Az Actio Catholica meghatározó tényezője lett a két világháború
között a hazai egyházi életnek, s ebben kulcsszerepet játszott
Mihalovics Zsigmond herminamezei plébános.
Mihalovics Zsigmond pályájának alakulásában bizonyára nagy szerepe
volt nagybátyjának, Mihalovics Ferenc esperesnek, aki sok támogatást
nyújtott a korán árvaságra jutott fiúnak. Mihalovics Ferenc Bácsán volt
plébános, unokaöccse Győrben végezte középiskolai tanulmányait, majd
Pozsonyban, Nagyszombatban, végül a bécsi Pázmáneumban készült a
papságra. 1914-ben szentelték fel, ezt követően több fővárosi
középiskolában lett hittanár. A nevével összeforrott herminamezei
plébániára 1919-ben kapott – eleinte adminisztrátori – kinevezést.
Budapest rohamosan növekvő népességével nehezen tudott lépést tartani
a katolikus egyház szervezete, egyre több nehézséget okozott, hogy
egyes plébániákhoz ezernél is több hívő tartozott. Az első lépések a
helyzet orvoslására az első világháború utáni években történtek, mikor
Csernoch János hercegprímás hozzálátott, hogy az esztergomi érsekséghez
tartozó (Budapest területén ekkor három püspökség osztozott),
aránytalanul nagy plébániák felosztásával hatékonyabbá tegye a
pasztorációt. Az erzsébetvárosi plébánia területéből kihasított
Herminamező önálló plébániává emeléséről 1919. április 21-én hozta
nyilvánosságra a határozatot Mészáros János érseki helynök. Az új
plébánia temploma ideiglenesen a Hermina-kápolna
lett, kormányzója pedig a fiatal Mihalovics Zsigmond, aki a
Tanácsköztársaság egyházüldözése dacára fogott hozzá hívei közösségbe
szervezésének. Különösen sokat tett a gyermekekért, látogatta a
családokat, szegénygondozó hálózatot és népkonyhákat létesített,
sportklubot szervezett, majd 1924-es plébánosi beiktatását követően
templomépítésbe fogott. A gazdasági válság miatt csak 1936-ra gyűlt
össze elegendő pénz a tervezett Szentlélek-templomra, mely alig egy év alatt felépült a Kassai téren.
Érthető tehát, hogy amikor Magyarországon is megalakult az Actio
Catholica, miért Mihalovics nyerte el országos igazgatójának tisztét. Az
egyre szélesebb néprétegeket megmozgató katolikus fellendülés
irányítására kiváló szervezőre volt szükség, s Mihalovics nemcsak ennek a
követelménynek felelt meg, hanem Nyisztor Zoltán katolikus újságíró
szerint ő volt az, aki korábbi tevékenységével nem vívta ki senki
ellenszenvét az egyházban.
„Papíron az Actio Catholica gigantikus szervezettséget mutat – írta 1934-ben Mihalovics. – A fővárosban a hercegprímástól és a püspöki kartól küldött Glattfelder Gyula püspök irányítása mellett működik az országos energiaközpont, minden püspöki székvárosban kész a transzformátor, mely az országos elnökségtől érkező nagyfeszültségű áramot az egyes egyházmegyék viszonyaihoz alkalmazza, az espereskerületi tanácsokban az áramelosztók funkcionálnak, s minden plébánián elkészült a kapcsolás, az áramot felfogó és kigyújtó készülék. Papíron úgy látszik, hogy az egész országot átölelő szervezeti hálózat áll rendelkezésünkre, lehet már egységes célkitűzéseket végiggörgetni az egész országon, rendelkeznek már oly átfogó szervezkedéssel, hogy egy gombnyomásra talpra ugrik az egész ország.”
E hatalmas hálózat működtetése emberfeletti szervezőmunkát igényelt,
az Actio Catholica hatáskörébe nemcsak a népszerű vallásos egyesületek
(a vidéki ifjakat tömörítő KALOT és KALÁSZ, a városi munkásfiatalokhoz szóló EMSZO, a KIOE és a Hivatásszervezet),
hanem a nagyszabású katolikus megmozdulások is beletartoztak. Teljes
mértékben az Actio Catholicára hárult a budapesti Eucharisztikus
Világkongresszus megszervezése, a lelki felkészítéstől a közel milliónyi
zarándokot fogadó rendezvény lebonyolításáig. A második világháború
után még ennél is több feladat hárult a szervezetre, hiszen az Actio
Catholica vállalta a segélyek elosztását.
Bár a magyar katolikus közvélemény az Eucharisztikus Világkongresszus
sikere után minden püspöki szék megüresedésekor Mihalovics Zsigmondot
emlegette, a kinevezés késett. Hiába szerette volna Glattfelder Gyula
maga mellé venni segédpüspöknek, sőt Glattfelder halála után a csanádi
püspöki székre Mihalovics volt a Szentszék jelöltje, a plébános egykori
segédlelkésze, Seres Ferenc szerint Serédi Jusztinián
hercegprímás nem járt el kellően Mihalovics érdekében. Mihalovics
1944-ben hagyta el Herminamezőt, amikor kanonoki stallumot kapott
Esztergomban. E tisztségéből irányította az Actio Catholicát 1948-as
emigrációjáig.
Ausztriába, később Rómába ment, majd az Egyesült Államokban
telepedett le, ahol 1959-ben érte a halál. Mihalovics külföldön sem
hagyott fel a szervezőmunkával, emigráns társait példásan összefogta. A
magyarországi Actio Catholica Mihalovics távollétében is működött,
csakhogy békepapi vezetés alatt álló, államhű hivatallá alakították – s
eredeti küldetését úgy eltorzították, hogy a rendszerváltás idején a
püspöki kar jobbnak látta inkább megszüntetni.
Felhasznált irodalom
Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon. Bp., 2005.
Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. Bp., 2010.
Seres Ferenc: Mihalovics Zsigmond élete és művei. Pilisszentlélek, 1993.
Benkéné Jenőffy Zsuzsanna
Balogh Margit – Gergely Jenő: Állam, egyházak, vallásgyakorlás Magyarországon. Bp., 2005.
Gianone András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. Bp., 2010.
Seres Ferenc: Mihalovics Zsigmond élete és művei. Pilisszentlélek, 1993.
Benkéné Jenőffy Zsuzsanna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése