Szent Epipódiusz vértanú, † 178
FABRIANOI BOLDOG FERENC (1251-1322)Marche tartomány Fabriano nevu városában született, családi neve Velimbeni. 10 éves korában súlyos betegsége miatt élete veszélyben forgott. Ekkor anyja fogadást tett, hogyha fia meggyógyul, elviszi Szent Ferenc sírjához. Mindjárt javult a fiú állapota, s amikor meggyógyult, anyjával elzarándokolt Assisibe. Ott Angelo Tancredi, Szent Ferenc egyik elso társa megjövendölte róla, hogy ferences lesz. 17 éves korában lépett be a Ferencrendbe szülovárosához közel. A novíciát elvégzése után újra Assisibe ment a porciunkulai búcsú elnyerése végett, ott Leó testvérrel találkozott, aki hosszasan beszélt neki Szent Ferencrol. Mint pap nagy buzgósággal végezte szolgálatát és hirdette Isten igéjét. Igen járatos volt a hittudományban is és szorgalmasan gyujtötte az ilyen könyveket, úgyhogy szép könyvtárat létesített Fabrianoban. A város lakói annyira becsülték, hogy rendházat építettek számára, itt lett Ferenc házfonök - elöljárói jóváhagyásával. Önmegtagadásban, buzgóságban mindenkinek jó példát adott. Az éjszaka nagy részét imában, szemlélodésben töltötte. Amikor az Úr szenvedésérol elmélkedett, gyakran vett erot rajta a zokogás. Isten csodákkal is kituntette. Amikor egyszer nagy áhítattal mutatta be a szentmisét a megholtakért, s a végén mondta: Nyugodjanak békében, sokaság dübörgo hangja harsogta az Áment. A szenvedo lelkek adtak jelt. Elore megmondta halála napját és óráját. Halálos ágyán is csodás módon meggyógyított egy fiút. 71 éves korában halt meg. Épségben maradt testét nagy tisztelettel övezik Fabrianoban. VI. Piusz avatta boldoggá.
FABRIANOI BOLDOG FERENC (1251-1322)Marche tartomány Fabriano nevu városában született, családi neve Velimbeni. 10 éves korában súlyos betegsége miatt élete veszélyben forgott. Ekkor anyja fogadást tett, hogyha fia meggyógyul, elviszi Szent Ferenc sírjához. Mindjárt javult a fiú állapota, s amikor meggyógyult, anyjával elzarándokolt Assisibe. Ott Angelo Tancredi, Szent Ferenc egyik elso társa megjövendölte róla, hogy ferences lesz. 17 éves korában lépett be a Ferencrendbe szülovárosához közel. A novíciát elvégzése után újra Assisibe ment a porciunkulai búcsú elnyerése végett, ott Leó testvérrel találkozott, aki hosszasan beszélt neki Szent Ferencrol. Mint pap nagy buzgósággal végezte szolgálatát és hirdette Isten igéjét. Igen járatos volt a hittudományban is és szorgalmasan gyujtötte az ilyen könyveket, úgyhogy szép könyvtárat létesített Fabrianoban. A város lakói annyira becsülték, hogy rendházat építettek számára, itt lett Ferenc házfonök - elöljárói jóváhagyásával. Önmegtagadásban, buzgóságban mindenkinek jó példát adott. Az éjszaka nagy részét imában, szemlélodésben töltötte. Amikor az Úr szenvedésérol elmélkedett, gyakran vett erot rajta a zokogás. Isten csodákkal is kituntette. Amikor egyszer nagy áhítattal mutatta be a szentmisét a megholtakért, s a végén mondta: Nyugodjanak békében, sokaság dübörgo hangja harsogta az Áment. A szenvedo lelkek adtak jelt. Elore megmondta halála napját és óráját. Halálos ágyán is csodás módon meggyógyított egy fiút. 71 éves korában halt meg. Épségben maradt testét nagy tisztelettel övezik Fabrianoban. VI. Piusz avatta boldoggá.
„A mélyértelmu szavak nem tesznek szentté és igazzá;
viszont az erényes élet kedvessé tesz Isten elott. Ha betéve tudnád a
Bibliát és minden bölcs jeles mondásait, Isten szeretete és kegyelme
nélkül mindez hasznodra volna? Hívságok hivsága… Csak egy ér valamit,
hogy Istent szeressük s egyedül neki szolgáljunk.” (Kempis T.: Krisztus
követése I.1.)
Imádság:
Istenünk! Boldog Ferenc igéd méltó hirdetoje és cselekvoje volt. Közbenjárása segítsen, hogy példáját követve, neked szóval és tettekkel tetszésedre legyünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
BOLDOG MAGYAR ISTVÁN VÉRTANÚ+1334. április 22.
Imádság:
Istenünk! Boldog Ferenc igéd méltó hirdetoje és cselekvoje volt. Közbenjárása segítsen, hogy példáját követve, neked szóval és tettekkel tetszésedre legyünk. A mi Urunk Jézus Krisztus által.
BOLDOG MAGYAR ISTVÁN VÉRTANÚ+1334. április 22.
A
ferences krónika szerint István Nagyváradon született, s ferences lett.
Fogságba esett, és egy Szentjános nevű helységben raboskodott. Szökése
után Saray városban (vsz. a Volga menti Szelitrenojéről van szó) talált
menedéket. Itt megtagadta hitét és mohamedán lett. Hamarosan azonban
rádöbbent vétkére és megbánta: megtagadta mohamedán voltát, amiért
máglyára ítélték. Mivel a tűz kétszer is csodálatosan kialudt, karddal
és lándzsával ölték meg 1334. április 22-én. Vértanúsága helyén
csodálatos gyógyulások történtek.
Szent Kájusz (Caius v. Gájusz) pápa és vértanú, † 296
Szent Noémi
Szent Sándor vértanú, † 178
Szent Szótér pápa és vértanú, † 174
Szent Tarbula szűz és vértanú, † 345
Szikeóta Szent Tivadar főpap
Szent Kájusz (Caius v. Gájusz) pápa és vértanú, † 296
Szent Noémi
Szent Sándor vértanú, † 178
Szent Szótér pápa és vértanú, † 174
Szent Tarbula szűz és vértanú, † 345
Szikeóta Szent Tivadar főpap
Tivadar
a galáciai Szikea helységben született. Atyja Jusztinián császár
testőre volt, anyja Mária. Hatéves korában anyja katonaiskolába akarta
adni, de megjelent neki szent György nagyvértanú álmában és lebeszélte
erről. Szokása volt a gyermeknek, hogy éjszaka titokban elhagyta szülei
házát és a város közeli szent György templomba ment reggeli
istentiszteletre. 14 éves korában e mellett a templom mellett egy szűk
barlangba zártózott és önmegtagadások között élt benne. Szent élete
miatt pappá szentelték. Kívánva látni a szent helyeket Jeruzsálembe
ment, majd felkeresett több szentéletű atyát és a Szent Városban
szerzetes lett. Visszatérve onnan hazájába, a szent György templom
mellett kolostort épített és abban elöljáró lett. Szent élete arra
indította Anasztaziopulosz lakóit, hogy megválasztották püspöküknek. 40
éven keresztül volt hívei főpásztora, azután újra visszatért előbbi
kolostorába, amelyben azután csendes, hallgatag életet élt. Életében
türelmes, hittől, reménytől, szeretettől és alázatosságtól ragyogó ember
volt. Imádságával sok beteget meggyógyított és sok más csodát is tett.
Halála idejét előre tudva, békében hunyt el 613-ban.
Szent Vitáliosz atya
Szentünk
a VI. század második és a VII. század első felében élt. Fiatal korában
kolostorba lépve, böjtben, imádságban és önmegtagadásban feszítette
keresztre magában a régi embert, hogy kialakítsa az újat. Hatvan éves
korában elhagyta a kolostort és Alexandriába költözött. Ott szokatlan
életmódot folytatott: a parázna nők felé fordult. Egész napon át
napszámosként dolgozott, éjszaka pedig a rosszhírű házba ment, ott a
parázna nőnek átadta egész napi keresetét arra kérve, hogy hagyjon fel
bűnös életével. Minden éjszaka ezt más háznál tette, imádkozva
megtérésükért. Életmódja miatt sok szenvedést tűrt el az emberektől, de
nem nyilvánította ki előttük jótetteit. Az így felkeresett nők, sokszor
együtt imádkoztak az atyával. Ö az eljövendő ítéletre figyelmeztetve
őket, a helyes útra igyekezett rávezetni mindet. Sokan, az atya szavára
megváltoztatták bűnös életüket és a jó útra tértek. Imádság közben halt
meg cellájában, kezében egy írást tartva: „Alexandriai férfiak, ne
ítéljetek idő előtt, amíg el nem jön az Úr az igazságos Bíró!”