Apor Vilmos a szent

A kommunizmus mártír főpapjai a reményt hordozták

A kommunista rendszer idején egyházukért, nemzetükért bátran kiálló és emiatt üldöztetést szenvedő katolikus főpapok a remény hordozói voltak, nemcsak a hívőknek mutatnak példát, hanem egyetemes emberi értékeket is képviselnek – jelentette ki Varga Lajos váci segédpüspök egy szerdai budapesti konferencián.

A Márton Áron Társaság és elnöke, Soós Károly által kezdeményezett, Remény a reménytelenségben – főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban című tanácskozáson a kommunizmus időszakának négy kiemelkedő katolikus főpapja, Márton Áron gyulafehérvári püspök, Mindszenty József hercegprímás, Stefan Wyszynski bíboros, lengyel prímás és Karol Wojtyla krakkói bíboros érsek, a későbbi II. János Pál pápa munkásságáról Alberto Bottari de Castello, a Szentszék magyarországi nagykövete, Varga Lajos váci segédpüspök és a téma avatott egyházi és civil szakértői beszéltek, köztük két erdélyi magyar szakember.

A budapesti lengyel nagykövetségen rendezett konferencián Roman Kowalski lengyel nagykövet hangsúlyozta, a remény az a motívum, amely ezt a négy személyiséget összeköti. A legnehezebb időkben szavaikkal, tetteikkel, emberi tartásukkal ébresztettek reményt, irányt mutattak, mintát adtak hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Kitartásukért, következetes kiállásukért nagy árat kellett fizetniük.

A főpapok emléke kapcsán

Emlékük felidézésének külön aktualitást ad, hogy Lengyelországban jövőre ünneplik a szabadság visszaszerzésének 25. évfordulóját – 2014-et Bronislaw Komorowski államfő a szabadság évének nyilvánította. A szabadság kivívásában megkérdőjelezhetetlen szerepe volt a lengyel egyháznak, a diktatúra idején biztosította a tradíció és a kultúra folytonosságát. Ez olyan tekintélyt kölcsönzött neki, amely a mai napig fennáll – mutatott rá.

Alberto Bottari de Castello azt mondta: a kommunizmus egyik legfőbb célja az egyház lerombolása volt. A főpapok sokszor hasonló, máskor eltérő stratégiákat választottak, de a diktatúrával vívott háborút végül az egyház nyerte meg.

A konferencia előadásait a tervek szerint kötetben is megjelentetik.

Néhány hete virtuálisan Rómába repült a hét magyar 20. századi vértanú ferences szerzetes boldoggá avatási ügye. Könnyen lehet, hogy hamarosan szentként is tisztelheti őket a keresztény világ.

(mno.hu)

A pap, aki II. János Pál életére tört

Kevéssé ismert tény, de Boldog II. János Pál pápát nem csupán egyszer próbálták megölni. Ráadásul a második támadást maga egy pap hajtotta végre, aki megkéselte a Szentatyát. A Vatikán a sebesülést néhány évvel ezelőttig titkolta.

Az összeesküvés-elméletek szerelmeseinek a legérdekesebb modern kori pápa I. János Pál, aki trónra kerülése után rögtön kijelentette, hogy megreformálja a Vatikáni Bankot és több változtatást is tervez az egyházi struktúrában. 33 napos pápaság után váratlanul meghalt. Mivel a pápák testének boncolásához nem járul hozzá a Vatikán, még ma is tartja magát az elképzelés, hogy valaki megmérgezte a Szentatyát. A konteó szerint a bíborosi testületben kell keresni a felbujtókat.

I. János Pál azt mondta, hogy a következő pápa az lesz, aki előtte ült a konklávé alatt. Látomása valósággá vált: egy szinte ismeretlen, de mindenképpen aligha papabilisnek tartott lengyel papot választottak pápává, aki elődje tiszteletére a II. János Pál nevet vette föl. I. János Pál esete különleges, hiszen a Vatikában eleve nem kerül az I-es jelzés olyan pápák neve elé, akik először viselik az adott pápai megnevezést. Ferenc pápa sem I. Ferenc, mégis I. János Pál megválasztása után maga kérte az I-est a neve elé, mintha tudta volna, hogy rövid uralkodás vár rá, amelyet egy másik János Pál fog folytatni.

Őszentsége Boldog II. János Pál pápa valóban beteljesített elég sokat elődje célkitűzései közül. 25 éves pápasága alatt a világ végignézhette, hogyan viseli az agg kor szenvedéseit (s talán épp emiatt mondhatott le XVI. Benedek emeritus pápa jó lelkiismerettel, hiszen már nem adott volna semmit a világnak, ha ezt megismétli). De a többség mégsem erről emlékszik meg róla: II. János Pál sokat tett a kommunista ideológia térnyerése ellen és példátlanul sok fiatalt nyert meg az egyháznak nyílt szívű, szeretetteljes és bölcs uralkodása során.

Aki a pápa életére tört: nem volt egyedül

1981. május 13-án egy török fanatikus, Mehmet Ali Ağca a Szent Péter-téren lelövi a pápát. A golyó talál. A rendőrfőnök a pápára veti magát, így őt is éri lövés. Visszaemlékezett rá, hogy a súlyosan sérült Szentatya gyengén, alig hallhatóan, de mosollyal köszönte meg neki már ott, a helyszínen az önfeláldozást. Aznap veszítette életét, mikor Ağcát szabadon engedték...

A pápa súlyosan megsérült, a szélsőjobboldali csoportokhoz köthető török férfit pedig életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Az Egyház határozott kérésére végül 2000-ben amnesztiával szabadult, de egy korábbi törökországi gyilkossága miatt ezután török börtönbe került. Végül 2010-ben, harmincévnyi börtönélet után került szabadlábra.

A merénylet után, mihelyt fölépült, II. János Pál meglátogatta merénylőjét a börtönben és megbocsátott neki. Médiatörténeti pillanat volt a találkozás, mely során Ağca elnézést kért és katolikus hitre tért.

Volt azonban még egy titkos merénylet

Amiről viszont kevesebben tudnak, hogy közvetlenül ezután még egy merényletet élt túl a szent pápa. Az életére ráadásul egy spanyol papja tört, aki bajonettel támadt a fátimai zarándokhelyen pápájára!

Magáról a támadásról hírt adott a Vatikán, de azt titokban tartotta, hogy a Szentatya sérülést szenvedett. Stanislaw Dziwisz bíboros 2008-ban megjelent könyvében azonban részletesen leírja, mi történt.

II. János Pál pápa azért látogatott a híres jelenés fátimai helyszínére, hogy hálát adjon, amiért túlélte a pisztolyos merényletet. Egy pap, Juan María Fernández y Krohn ekkor támadta meg, igyekezett megkéselni a pápát, és sikeresen meg is vágta. Az elkövetkező napok programja ugyanúgy zajlott tovább, a pápa nem beszélt a sérüléséről.

A megtébolyodott pap azt mondta, azért próbálta megölni a pápát, mert az szerinte a Szovjetunió kommunista ügynöke volt. Krohn a II. Vatikáni Zsinatot elutasító, tradicionalista Szent X. Pius Papi Testvériség tagja volt, de még annak vezetőjét Lefebvre érseket is túl gyengének tartotta.

Tettéért hat év börtönbüntetést kapott a polgári foglalkozása szerint egyébként ügyvéd férfi, ebből három évet kellett letöltenie. Jelenleg Belgiumban és Spanyolországban él, a papságból pedig kiközösítették. 2000-ben ismét elítélték, akkor négy hónapot kapott, mert igyekezett bemászni a belgiumi királyi udvarba az elleni tiltakozásul, mert állítása szerint a spanyol király a trónért megölte testvérét.

(katekéta, apologetika.blog.hu)

A herceg, aki Krisztus szeretetének koldusává lett

Augusztus 31-én délelőtt 11 órakor Ferenc pápa küldötte, Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa volt a főcelebránsa az ünnepi szentmisének, amelyen a boldogok sorába iktatták a román vértanút, az első birituális romániai katolikus papot.

A szertartást a bukaresti Romexpo kiállítási csarnokban mutatták be több ezer hívő jelenlétében. Koncelebrált több mint száz pap, mintegy húsz püspök és André Vingt-Trois párizsi bíboros érsek. Jelen voltak az ortodox egyház és az állam képviselői is.

Homíliájában Amato bíboros kihirdette, hogy az új boldog liturgikus emléknapja minden évben május 16-án lesz. A bíboros prefektus hangsúlyozta: „Boldog Vladimir Ghika emléknapja legyen a kiengesztelődés és a béke prófétai jele, egy szomorú múlt emléke, amelyet soha semmilyen módon nem szabad megismételni. Legyen továbbá elkötelezettség egy jobb jövő építésére, amelyet a remény, a testvéri szeretetközösség, a szabadság és az öröm jelképez”.

Vladimir Ghika ortodox vallású nemesi családban született 1873. december 25-én a mai Isztambulban, ahol édesapja romániai nagykövetként teljesített szolgálatot. Franciaországi tanulmányai során protestáns környezetbe került, majd számos tanulmány, elmélkedés után jutott el a katolikus hithez. A római Szent Tamás Kollégiumban szerzett doktorátust filozófiából és teológiából, majd hivatalosan 1902-ben lépett be a Katolikus Egyházba, hitvallást téve az Aventinus dombon lévő Santa Sabina-bazilikában. 1923. október 7-én Párizsban szentelték pappá. 1931-ben a Szentatya kinevezte apostoli protonotáriusnak és az Eucharisztikus Kongresszusok igazgatói bizottsága tagjának. X. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy a latin szertartás mellett bizánci rítusban is mutathasson be szentmisét.

Angelo Amato bíboros a Vatikáni Rádiónak adott interjújában felidézte az új boldog életútját:
Vladimir Ghika atya 50 éves korában kezdte el intenzív apostoli munkásságát a kicsinyek és szegények érdekében. 1939-ben visszatért Romániába. Szenvedő honfitársai mellé állt, illetve segítette a náci megszállás elől menekülő lengyeleket. Hűen a „szükséget szenvedők teológiájához”, ápolta a betegeket, sebesülteket, háborús foglyokat. Ezt a választását 1948-ban is megerősítette, amikor I. Mihály király trónfosztása után a kommunista rezsim megkezdte a katolikusok erőszakos és módszeres üldözését. Vladimir Ghika atyát 1952. november 18-án az egyik legszörnyűbb romániai börtönbe, a zsilávai börtönbe vetették hazaárulás vádjával. A kínzások következtében 1954. május 16-án, 80 éves korában elhunyt. Földi maradványait 1968-ban helyezték örök nyugalomra a román fővárosban.

Angelo Amato bíboros homíliájában rámutatott: Ghika atya hármas örökséget hagy ránk. Az első ökumenikus törekvéseire vonatkozik: az Egyház egységéről álmodott, az életszentségről pedig azt tartotta, hogy nélkülözhetetlen eszköze a keresztények egysége elérésének. A második aspektus az új boldog konkrét karitatív tevékenységére utal, amelyet a menekültek, a sebesültek, betegek érdekében fejtett ki a háború idején. A harmadik üzenet pedig vértanúsága a kegyetlen sztálinizmus idején. A hosszú és kimerítő kihallgatások éjjel és nappal, az ütlegelések, a színleges felakasztások kínzását hittel és bátorsággal viselte el az ima segítségével.

A sors úgy rendelte el, hogy a haldokló Ghika atya körül, a börtön betegszobájában jelen legyen egy ortodox pap, egy protestáns lelkész, egy fiatal zsidó és egy tatár imám, mintegy koronájaként vágyának, hogy egy nyáj legyen és egy pásztor – mondta a boldoggáavatási szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Titokzatos pap jelent meg a baleset helyszínén

Megdöbbentő hírről számolt be az amerikai média. A történet valóban csodás, ezért egyre több szemtanú nyilatkozik, de a legnagyobb hitele mégis a mentést végző tűzoltóparancsnoknak van, aki egyszerűen őrangyalnak nevezte a szörnyű balesetnél fölbukkanó titokzatos papot.

A 19 éves Katie Lentz Missouriban nem is sejtette, hogy az élete pillanatokon belül egy hajszálon múlik majd: egy ittas vezető okozta balesetben súlyosan megsérült. Az életjelei gyöngülni kezdtek, a helyszínre érkező tűzoltók felszerelése pedig csütörtököt mondott.

Nem kis megdöbbenésre a helyszínen megjelent egy katolikus papnak tűnő férfi. Szinte a semmiből érkezett, ugyanis ekkorra már két-három mérföldes körben lezárták a környéket, és senkit nem engedtek a baleset helyszínére.

Először nem akarták a sérülthöz engedni, mivel olyan rossz állapotban volt a lány, hogy azt várták, mikor hal meg. Az atya azonban azt mondta, csak egy szentséget, a betegek kenetét adná neki. A nyilatkozó tűzoltó szerint azt hitték, maga a sérült hívta a papot valahogyan a baleset után, de kiderült, hogy nem is ismerte.

Végül a pap megnyugtatta a sérültet, rózsafüzért imádkozott érte, kenetet adott neki. A tűzoltók parancsnoka az ABC Newsnak elmondta, hogy valami elképzelhetetlen nyugalom áradt a papból, ami az ott lévőket is átjárta, majd jelezte a tűzoltóknak, hogy az eszközeik hamarosan működni fognak. Igaza volt: ekkor futott be egy másik csapat tűzoltó, akik segítettek kiemelni a lányt a roncsból.

A titokzatos férfi eltűnt, mielőtt köszönetet mondhattak volna neki.

A hírről beszámoló Fox News megemlíti, hogy bár a szemtanúk egybehangzóan állítják, hogy valósággal a semmiből megjelenő katolikus pap végig a helyszínen volt, az ott készült nyolcvan fotó egyikén sem fedezhető fel, pedig nem kis feltűnést keltett.

Bár a helyszínen úgy tűnt, a lány életét is vesztheti, a kórházban már csak törött lába és bordái miatt kezelik. Azt mondja, hogy úgy érzi, egy őrangyal segített neki átvészelni a nehéz perceket.

A helyi egyházmegye nem ismeri a papot, aki megjelent a balesetnél, és a püspökség nem kíván vizsgálatot sem indítani, de köszönetet mondott a férfinak és gyógyulást kívántak a sérültnek.

Padre Pio nyomdokain

Sokáig az egyház is gyanakodva figyelte Pio atyát, aki csodatételei időről időre zavarba hozták környezetét. Sok hasonló esetről számoltak be vele kapcsolatban, az egyik legjobban dokumentált és ezért legmeghökkentőbb, hogy a világháború alatt több katona beszámolt arról, hogy egy szerzetesi habitusba öltözött pap jelent meg a harctéren, mikor megsérültek. A katonák között többen egyáltalán nem is voltak hívők vagy nem a katolikus felekezetbe tartoztak.

Csak a háború után ismerték föl újságcikkek fotóiból a mosolygó szerzetest, akit ma Szent Pióként ismerünk, s aki egyetlen találkozás alatt is életre szóló nyomott hagyott egy fiatal lengyel pap emlékeiben, akit később II. János Pál pápaként ismertünk meg.

(katekéta, apologetika.blog.hu )

A névtelen hősök serege: a misszionáriusok

A spanyol liberális napilap, az El Mundo egyik munkatársa leplezetlen csodálattal adózott a Katolikus Egyház azon szolgálattevőinek, akik a világ legveszélyesebb helyein segítik a rászorulókat olykor az életük árán is. A Ruandában, még 2000 júniusában meggyilkolt baszk-spanyol Isidro Uzkudun missziós testvér halála az írás egyik szomorú és utólagos apropója.

A misszionárius testvérek nem tolakodnak az ismertségért, hanem névtelenséget, csendet és egyszerűséget akarnak, de azt nem, hogy megfeledkezzenek róluk. Fernando Lázaro augusztus 11-én, a missziósok világnapján így adott hangot annak az ellentmondásos gyakorlatnak, hogy a civil szervezetek jóval nagyobb médiafigyelmet kapnak munkájukért, mint ők. Pedig 15 ezren lehetnek azok a férfiak és nők, akik eldöntötték, hogy egész életüket azoknak a helyeknek szentelik, amelyekről más halandók azonnal elfordítják a tekintetüket, amikor nyaralásukat tervezik - írta Lázaro. Ők pedig olyan helyeken osztanak egy tál ételt, ahol ez a máshol mindennapos mozdulat a karácsonyi ajándékkal felérő gesztus; ahol a katolikusokat elpusztítandó ellenségnek tekintik. 

Fernando Lázaro csak most osztotta meg júliusi találkozásának élményeit az olvasókkal, amikor a Kasztília és León tartomány egyik történelmi jelentőségű városában, Burgosban tartottak találkozót a spanyolországi missziós testvérek. Ott beszélgethetett ezekkel az egyszerű emberekkel, akik nagy tervekkel indulnak ezekre a többnyire életveszélyes helyekre, mint az az Ágoston-rendi két nővér, aki éveken át rettenetes élményeket élhetett át Algériában. Lázaro tőlük tudta meg, hogy egyik nagynénje milyen helyzeteket élt át Brazíliában missziójával. Itt, Burgosban találkozott azzal a spanyol csendőrrel is, akinek háromszögletű kalapját még a lemondott pápa, XVI. Benedek vette fel egyszer a Szent Péter téren. Ignacio „atya” 2011 óta már Peruban teljesíti missziós szolgálatát, ahol valóra válthatta élete álmát: kallódó gyermekeket befogadó házat hozott létre.

Az újságíró pedig ebben a formában eleget tett a missziós testvérek említett kívánságának, és nem feledkezett meg róluk.

Magyar Kurír
(st)

Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin, guadalupei látnok

Szent Juan Diego Cuauhtlatoatzin (ejtd: Huán Diégo Káutlá-toácin) a jelenlegi Mexikó állam területén benszülött indiánok törzséből született 1474 körül. Mexikóváros mellett levő Tepeyac-dombon (ejtsd: Tepeják) megjelent neki az Istenszülő Szűzanya, és ezt a mélyen hívő, alázatos és buzgó embert arra kérte, hogy a jelenés helyén a Guadalupei Boldogságos Szűz tiszteletére templom épüljön. Ott hunyt el az Úrban, az 1548. esztendőben. Juan Diegót II. János Pál pápa 1991. május 6-án boldoggá, illetve 2002. július 31-én szentté avatta.

Juan Diego, 57 éves indián férfi szentmisére igyekezik a jelenés napján, amikor a csillagok alól valami le nem írható gyönyörű hangot hall, majd fényt lát, és valaki kedvesen nevén szólítja. A Szent Szűz jelent meg előtte és nahuatli nyelven arra kérte, menjen a mexikói püspökhöz, s mondja el neki óhaját: "Hőn kívánom, hogy itt egy kápolnát építsenek, ahol megmutathatom és felajánlhatom egész szeretetemet, segítségemet és oltalmamat, mert én vagyok a ti Irgalmas Anyátok!"

A spanyol püspök, Juan de Zumárraga kétkedve fogadja a kérést, és jelet kér. A negyedik jelenés alkalmával a Szűzanya kéri Juant, hogy a domb tetején - a hideg téli decemberben - szedje teli rózsával kötényszerű köpenye elejét, mutassa meg őneki és azután vigye el a püspöknek. A püspök igen csodálkozik azon, hogy ez időben rózsaszedésről beszél az indián, ám a köpeny leeresztésekor a rózsák kihulltával, gyönyörű Mária-kép válik láthatóvá a ruha elején. Zumárraga püspök térdre esik és könnyezve hálát ad az Istenanyának a rendkívüliségért. Két hét múlva már áll a fából épült első kápolna.

A köpenyt, (amelyet az indiánok tilmának neveznek) rajta a csodás Mária-képpel kiállítják, s kegyelmi hatásaként néhány év alatt 9 millió indián keresztelkedik meg. (A "guadalupe" elnevezés spanyol nyelvi félrehallás következménye, és nahuatli nyelven eredeti jelentése: a démon legyőzője.)

A Guadalupei Madonna képjelrendszere megérttette a bálványimádó bennszülöttekkel, hogy helytelen égitestekben imádni Istent, és évente tízezrével fiatalok vérét áldozni neki. A Szent Szűz példáját követve, az igaz Istent kell imádni, aki saját Fiát áldozza fel az emberiség üdvösségéért - egyszer s mindenkorra. A képről felismerték a Szűzanya hatalmát is, aki összezúzza a kő-kígyót, a Sátánt. A sokat szenvedett aztékok megtalálják a továbbélésükhöz szükséges természetfeletti létmagyarázatot, és az evangélium fényében felismerik emberi méltóságukat s földi küzdelmük végső célját.
A tilmán lévő képnek nemcsak a megjelenése volt csodálatos, hanem mindeddig való fennmaradása is az. A képen, sokszoros nagyításban sem látható ecset nyoma! A növényi eredetű ritka szövésű anyag nincs előkészítve festővászonnak, és erre nem is alkalmas. Ha nem festik be, 20 év alatt szétmállik. Ha megfestik, akkor már 5 év alatt tönkre megy. Ez a kép azonban sértetlenül fennmaradt 470 éven keresztül, pedig az első 116 év alatt még üveggel sem védték, sőt százezrek érintették és kormos, füstös viaszgyertyák megszámlálhatatlan tömegét égették előtte. A tilma festményt nem hordozó részét relikviaként széthordták, így a festmény ma 198x106 cm, melyen a Szent Szűz alakja 142 cm. Jelenleg üveg alatt hármas keretben (arany-ezüst-bronz) őrzik az eredeti bazilika közvetlen közelében felépített hatalmas méretű betonból készült új székesegyházban, annak 20000 zarándokot befogadó belső terében a szentély oltárasztalához vezető introitusként.

A tepeyaci jelenések óta 46 pápa uralkodását jegyzi fel az egyháztörténelem, s közülük 26 határozottan állást foglalt bullákban, körlevelekben, jubileumi megnyilatkozásokban e természetfeletti jelenség hitelessége mellett.