Elvitetné Rákóczi hamvait Kassáról a szlovák érsek

Állítólagos magyarországi provokációk miatt (értsd: éneklés, versszavalás magyar nyelven) elszállíttatná II. Rákóczi Ferenc hamvait a kassai Szent Erzsébet-dóm altemplomából Alojz Tkáč nyugalmazott kassai érsek – tudósít pénteki számában az Új Szó.

Az egyházi személyiség elmondta: naponta látja, mit művelnek a Szent Erzsébet-székesegyházban a magyar turisták, aminek véget kell vetni. A nacionalista demonstrációknak nincs helyük a templomban – háborgott az érsek. Az elmúlt év végén bemutatott miséjén – nagy megdöbbenést keltve – így vélekedett: „Felhívom az egyházi és politikai intézményeket, hogy kezdjenek tárgyalásokat II. Rákóczi Ferenc és hozzátartozói földi maradványainak Magyarországra szállításáról. Mi, hívők és szlovákok szívesen átadjuk nektek, magyaroknak, és ti fogadjátok tárt karokkal. Így véget vetünk a jelenlegi nyugtalan helyzetnek” – idézte szavait a Slovenské národne noviny.

Évekkel ezelőtt, Vladimír Meciar regnálása idején a pozsonyi kulturális tárca olyan ajánlatot akart tenni Budapestnek, amely szerint Magyarországra szállítanák II. Rákóczi Ferenc és a késmárki evangélikus templomban eltemetett Thököly Imre földi maradványait. Cserébe főleg a dualizmus idején a mai Szlovákia területéről Budapestre és Esztergomba jutott műemlékeket kértek volna. Az ötletet akkora felháborodás fogadta, hogy rövidesen elvetették.

Hetven éve hunyt el Szmrecsányi Lajos, a mecénás érsek

Szmrecsányi Lajos egykori egri érsek szintén azon magyar főpapok közé tartozik, kiknek érdemeit igyekezett elhalványítani az előző politikai rendszer történetírása. Egyházi berkeken kívül sajnos kevesen tudják, hogy a hetven éve elhunyt főpásztor nemcsak politikai szerepvállalásával, hanem páratlan adakozókészségével, Európa-szerte elismert modern szegénygondozó hálózatával vívta ki a társadalom megbecsülését.

Szmrecsányi Lajos 1851. április 24-én született a Sáros vármegyei Darócon. Szülei Szmrecsányi Ödön és báró Berzeviczy Mária voltak. Tizenhat gyermekük közül sokan tettek szert hírnévre, például Szmrecsányi Pál nagyváradi püspök, vagy Szmrecsányi Miklós művészettörténész. Lajos Eperjesen végezte gimnáziumi tanulmányait, utolsó két évét már Egerben, mint kisszeminarista járta ki. 1867-től az egri papnevelő intézet növendéke volt, pappá 1873. augusztus 24-én szentelték. Lelkipásztorként először Kápolnán, majd Miskolcon működött. Látván az itt elért sikereit, 1882-ben Samassa József érsek udvarába hívatta, szertartójává, majd 1892-ben titkárává nevezte ki Szmrecsányit. 1904-ben segédpüspök lett az idősödő főpap oldalán, 1912. február 29-én a király utódlási joggal is felruházta, így Szmrecsányi Lajos lépett az 1912. augusztus 20-án elhunyt Samassa érsek helyébe.

Az új főpásztor ugyanazzal a fiatalos lendülettel vágott bele egyházmegyéjében a hitélet fellendítésébe, mint negyven évvel azelőtt tette plébánosként. Fejlesztéseinek köszönhetően a papság létszáma növekedett, így feloszthatta a túl nagy kiterjedésű plébániákat, és új egyházközségeket is alapíthatott. Szívügyének tekintette az oktatást is, az egyházmegyei tanfelügyelőséget átszervezte, iskolákat, kollégiumokat létesített, valamint ő alapította meg az első római katolikus felsőfokú kereskedelmi és mezőgazdasági iskolát. Egyházmegyéjében több szerzetesrendet telepített le, akik tanítással, gyermekvédelemmel és szegénygondozással foglalkoztak.

Érseksége első éveit az első világháború nehezítette. 1914 nyarán pusztaszikszói nyaralójában katonakórházat létesített, a háború károsultjait, az elesettek özvegyeit és árváit tetemes összegekkel segítette. Az első világháborút követő forradalmak Szmrecsányi Lajos működését is érzékenyen érintették. Az 1919. március 21-én kikiáltott tanácsköztársaság egri vezetői különös kegyetlenséggel léptek fel a katolikus egyház képviselői ellen, az érsekre is komoly meghurcoltatás várt, melyet méltósággal viselt. Szmrecsányi Lajos bőkezűen támogatta a megszállt és elszakított országrészekről menekülteket is. Bár az egri főegyházmegyéből nem szakított a trianoni béke, az érseki tartományba tartozó szepesi püspökség teljes egészében Csehszlovákiához került, a rozsnyói, kassai és szatmári egyházmegyét pedig kettészabdalta az új határ. A szelt egyházmegyék Magyarországon maradt plébániái később az egri érsekségbe tagozódtak.

Szmrecsányi Lajos nagylelkű adományait sok hitbuzgalmi és társadalmi szervezet, alapítvány és oktatási intézmény, köztük az egri líceum köszönhette. Segítő szándékával azonban nemcsak tudósokat és politikusokat tüntette ki, szívén viselte a kisembereknek, a társadalom legelesettebbjeinek sorsát is. A szegénygondozás intézményesített ellátása céljából alapította a Szent Ferencről nevezett Szegénygondozó Nővérek Rendjét. E szerzetesrend adta alapját az 1927-ben életre hívott Egri Normának, mely működése során sok nyomorban tengődőn segített. Főleg szociális téren elért érdemeiért XI. Pius pápa pápai trónálló címmel tüntette ki Szmrecsányi Lajost.

Jellegzetes alakja számos anekdota főszereplőjévé tette Szmrecsányi érseket. Bár szellemi frissességét igyekezett megőrizni, idős kora egyre jobban akadályozta feladatainak ellátásában. 1943. január 28-án hunyt el 92 éves korában. Temetését Serédi Jusztinián hercegprímás celebrálta, a szertartáson részt vett Horthy Miklós kormányzó is. A bőkezű főpásztor az egri bazilika altemplomában nyugszik.

http://tortenelemportal.hu/2013/01/szmrecsanyi-lajos/

Svájc nem adja vissza Szent Miklós ereklyéit

A fribourgi Szent Miklós-székesegyház prépostja kategorikusan elutasította azt a kérést, hogy visszaadják Törökországnak Szent Miklós ereklyéit.

A relikviák vallásos tiszteletet szolgáltak, nem kiállítási célokat – nyilatkozta Claude Ducarroz prépost a La Liberte napilapnak január 7-én.

A török kormány újra megpróbálta elérni, hogy a Szent Miklós-ereklyék visszakerüljenek kis-ázsiai hazájukba. Nevzat Celik, a Myrában folytatott ásatások vezető régésze fordult a Szentszékhez, a török kormány megbízásából.

1087-ban, Kis-Ázsia zavaros helyzetét kihasználva, olasz kereskedők – minthogy korábban kereskedelmi flottájuk nagy része odaveszett a viharokban, s azt gondolták, hogy Szent Miklós elpártolt tőlük – kalózokkal feltörették sírját, és csontjait elraboltatták. Myra IV. századi híres püspökének földi maradványai így kerültek a középkorban az itáliai kikötővárosba, Bariba; majd a lotaringiai Saint-Nicolas-de-Portba, valamint a fribourgi katedrálisba.

A törökök és olaszok között azóta is vita van a csontok visszaszállításáról. Törökország ezt megelőzően már az olasz államtól is kérte a csontereklyék kiadatását. 

Ducarroz meglepőnek tartja ezt a kérést, főként olyan ország esetében, ahol többségében muzulmánok élnek – fogalmaz a prépost. Az ereklyék nélkül is szép Szent Miklós múzeumot lehet kialakítani Törökországban – tette hozzá. A szent földi maradványait tengerészek hozták a középkorban Bariból, ám minderre a relikviák megóvása miatt volt szükség – szögezte le a fribourgi Szent Miklós-székesegyház prépostja.

Törökország kultúráért és turizmusért felelős minisztériuma fokozott erővel próbálja visszaszerezni azokat a kultúrkincseket, amelyek más országok múzeumaiban őriznek. Antalyában a közeljövőben ókortörténeti múzeum nyitja meg kapuit, ahol Myrában talált leletek kiállítását is tervezik.

Magyar Kurír

Endrédy Vendel

Bizonyára sokaknak tartozik legkellemetlenebb fiatalkori emlékei közé a középiskolai matematikaóra, Endrédy Vendel diákjai azonban ezt nem mondhatták el magukról. A vértanú zirci apát – bárhová is állította az élet – feladatát a legnagyobb odaadással végezte. Akár tanárként a Szent Imre Gimnáziumban, akár apátként a második világháború és az azt követő meghurcoltatások idején, majd a börtönben és internálva. Hosszú élete során ahány emberrel találkozott, mindenkihez ugyanolyan szeretettel fordult. Tanítványai között soha nem tett különbséget, rosszakaróinak és kínzóinak pedig megbocsátott.

Endrédy Vendel Hadarits Kálmán néven született a Sopron megyei Fertőendréden 1895. január 19-én. Szülei horvát származású kisbirtokosok voltak. Középiskolai tanulmányait a soproni bencések gimnáziumában kezdte, majd papi hivatást érezvén a gimnázium felső tagozatát már úgy fejezte be Győrben, mint az egyházmegye kisszeminaristája, azaz gimnazista kispapja. Kitűnő tanuló volt, különösen a matematikát szerette. Szabadidejében szívesen foglalkozott példák megoldásával, sőt, versenyeken is indult, ahol mindig eredményesen szerepelt. Kivételes képességeinek köszönhetően elöljárói érettségi után rögtön Budapestre, a Központi Szemináriumba küldték, hogy egyetemi szinten sajátítsa el a teológiát. Természettudományos érdeklődése azonban arra sarkallta, hogy ne csak, mint lelkipásztor működjön, hanem tanár legyen, a tudományok művelése által vezesse Istenhez az embereket. A ciszterci rendbe jelentkezett novíciusnak, ami ekkor több gimnáziumot tartott fenn Magyarországon. Beöltözése 1917. augusztus 14-én történt Zircen, rendi névként a Vendelt kapta. A novíciusév letelte után Budapesten tanult a ciszterci rend főiskoláján, közben matematikát és fizikát hallgatott a Pázmány Péter Tudományegyetemen. Pappá 1919. december 28-án szentelte Rott Nándor veszprémi püspök a zirci apátsági templomban.

1921-ben tett ünnepélyes szerzetesi fogadalmát követően a budai Szent Imre Főgimnázium tanára lett, diákjai rajongó szeretettel vették körül. Élményszerű tanórái megszerettették a gimnazistákkal az olykor nehéz matematikát és fizikát. A gyengébb képességű tanulókat sosem alázta meg, hanem biztatta, a rendetlenkedőket pedig szellemes tréfákkal fegyelmezte. 1938-ban a gimnázium igazgatója lett, de ezt a tisztséget nem sokáig viselhette, mert a rendi káptalan Werner Adolf halála után Endrédy Vendelt választotta zirci apátnak. Bár nehezen vett búcsút szeretett tanítványaitól, nagy lelkesedéssel vetette bele magát új munkájába.

Endrédy Vendel az Emericana commendátora (1943. november)

1942-ben 800 éves jubileumát ünnepelte a ciszterci rend, melyről megemlékeztek szerte az országban. Az ünneplésre azonban rányomta bélyegét a II. világháború. A frontvonal 1944 őszén érkezett Zirc határába. A zűrzavaros helyzetben egyetlen biztos pont az apátság épülete volt, mely nyitva állt minden kiszolgáltatott számára. A háború elvonultával a szenvedések még nem értek véget. Már az iskolák 1948-as államosítása súlyos csapás volt a ciszterci rend számára, 1950-ben pedig sok más szerzetesrend mellett a ciszterciek magyarországi működését is betiltották. Endrédy Vendel nemkívánatos személy lett a pártállam számára, 1950. október 29-én letartóztatták, majd nyolc hónapnyi embertelen kínzás után a Grősz-per egyik vádlottjaként 14 év börtönbüntetésre ítélték. Hat évet töltött magánzárkában, s bár a börtönélet megtörte egészségét, szenvedéseit határtalan nyugalommal és optimizmussal tűrte. A fogvatartottak listájában, mint titkos rab, név nélkül, csak 475-D-975 számon szerepelt, csupán véletlen szerencsének köszönhette, hogy 1956-ban a forradalmárok megtalálták és kiszabadították.

Endrédy Vendel szabadságának csak néhány hónapig örülhetett. 1957 márciusában újra bebörtönözték, de súlyos betegsége miatt büntetését internálásra „enyhítették”. Élete utolsó évtizedeit Pannonhalmán, az idős szerzetesek gondozóotthonában töltötte. Társai csodálták azt az emberfeletti türelmet és derűlátást, ami még ennyi szenvedés után is áradt lényéből.

„Minden szemét, ringy-rongy ember is lehet fény, örökfény, ha egyszer rásüt Isten napja, és felszabadítja gonoszsága borzalmas terheitől. – írta visszatekintve. – Ezért nem tudok én haragudni senkire megbántóim, kínzóim közül, senki gonosz emberre. Szeretek értük úgy imádkozni szívből, igazán, hogy megtérjenek, jó emberek legyenek.”

1981. december 29-én hunyt el, a zirci apátsági templom Szent Bernát oltára alatt nyugszik. Boldoggá avatását 2012-ben indították meg, szintén ebben az évben jelent meg a Szent Imre Gimnázium gondozásában Badál Ede Álmos rendtörténész monográfiája a vértanú zirci apátról.

BJZS

Folytatják Hám János egykor félbemaradt szenttéavatási perét

Schönberger Jenő szatmárnémeti püspök 2012. november 19-én elrendelte Isten Szolgája Hám János püspök szentté avatási ügyének folytatását.

December 16-án az egyházmegye minden templomában fel is olvasták a határozatot, miszerint a hívek körében nagy tiszteletnek örvendő Hám János püspök szentté avatási eljárásának egyházmegyei szakaszát újraindítják és lefolytatják. Ugyanebben a dokumentumban említést nyertek a különböző feladatkörök ellátásáért felelős személyek is.

 Az egyházmegye hívei már évek óta imádkoznak a püspök mihamarabbi boldoggá avatásáért, de minden év május 25-én, Hám János püspöki kinevezésének évfordulóján, az egyházmegye papsága, a főpásztorral együtt szentmisét is bemutat a szatmárnémeti székesegyházban e célért. Egy másik fontos dátum ilyen szempontból december 30., amikor haláláról emlékezik meg a szatmári egyházmegye. Idén még különlegesebb lesz ez az alkalom, hiszen százötvenöt évvel a halála után, Hám János földi maradványai felkerülnek a kriptából a székesegyház templomterébe. Erre a Szenttévatási Kongregáció 2011. március 9-i engedélye ad lehetőséget. Az új nyughely megszentelését, a 30-án, tizenegy órától kezdődő szentmise végén Schönberger Jenő püspök végzi el.

Hám János boldoggá avatását még Meszlényi Gyula megyéspüspök kezdeményezte, a per 1896. november 11-én kezdődött Szatmáron. Az egyházmegyei bíróság munkájának befejezése után az ügyben kinevezett promotor, Joannis Baptista Lugari 1898. július 5-én adta át az ügyiratcsomót a Vatikáni Kongregációnak. A Kongregáció prefektusa, Mazzella bíboros által aláírt Dekrétum elfogadta és érvényesnek minősítette az ügyiratcsomót és hozzájárult az eljárás folytatásához: „Nihil obstare quominus ad ulteriora procedi possit.”

1904-ben elkészült a Pozíció. Ugyanebben az évben meghalt az egyházmegye püspöke, kinevezett utóda hamarosan megbetegedett, majd lemondott. Az őt követő Boromisza Tibor püspök kinevezte az ügy promotorát, de az első világháború éveiben, majd az ezt követően kialakult helyzetben – a szatmári egyházmegye területe négy ország közigazgatási fennhatósága alá került – sokáig nem tudtak a boldoggá avatás ügyével foglalkozni.

Fiedler István 1933-ban Rómában az ad limina látogatáson személyesen, élőszóban előterjesztett kérelmében kérte XI. Piusz pápa támogatását az ügy előbbre vitelében. A Szentatya ekkor Dolci Maria Angelo bíborost ajánlotta az ügyben intézkedő Ponens kardinálisul. A következő évben, 1934-ben Fiedler István megyéspüspök megbízásából Scheffler János, a szatmári – nagyváradi teológia tanára Rómába utazott és tudakozódott az ügy állapotáról. Az európai helyzet folytán, beleértve az 1930-as évek végének a szatmári-nagyváradi egyházmegyét is érintő romániai eseményeit – papok bebörtönzése, kiutasítása az országból, a megyéspüspök lemondatása –, és 1939-től a második világháború kitörése kapcsán is, a boldoggá avatás ügyintézése pihent. A II. világháború idején és utána, 1945-1990 közötti Romániában, a kommunista diktatúra idején nem lehetett boldoggá avatási üggyel foglalkozni.

Az országban 1989 után végbement változások folyamán helyreállított egyházmegyék püspökei, így a szatmári egyházmegye 1990-ben kinevezett püspöke, Reizer Pál is, elsősorban a kommunista diktatúra idején vértanúként meghalt püspökök boldoggá avatási ügyének elindítására összpontosított. Így indította el az azóta (2011-ben) boldoggá avatott Scheffler János vértanú püspök ügyét. Ezzel párhuzamosan azonban napirendre került Isten Szolgája, Hám János ügye is, amelynek most egyházmegyei szakaszát újraindítják és lefolytatják.

A földi maradványok Székesegyházban való elhelyezésével még inkább a hívek figyelmébe kerül a püspök, akinek koporsóját nap mint nap felkereshetik, szentmisék alkalmával is láthatják majd.

Szatmárnémeti Egyházmegye/Magyar Kurír

2013-ban boldoggá avatják VI. Pál pápát?

A Szenttéavatási Ügyek Kongregációja elismerte, hogy VI. Pál pápa hősies fokon gyakorolta az erényeket – s ez döntő lépést jelent boldoggá avatása útján.

A Catholic World News (CWN) híradása szerint a kongregáció december 10-én tartott ülésén egyhangúlag jutott arra a következtetésre, hogy a néhai pápa, VI. Pál valóban „hősies fokon gyakorolta az erényeket”.

XVI. Benedek december 20-án fogadja Angelo Amato bíborost, a kongregáció prefektusát, aki jóváhagyásra a Szentatya elé terjeszti a dekrétumot. Amennyiben Benedek pápa aláírja a határozatot – aki ezt minden bizonnyal megteszi –, VI. Pál a tiszteletreméltó címet kapja, és már csak egy lépés hiányzik boldoggáavatásához. Ehhez még meg kell vizsgálni egy csodát, amely közbenjárására történt.

VI. Pál pápa boldoggáavatási ügyének posztulátora már értesült egy csodás esetről: egy kaliforniai magzat megmagyarázhatatlan gyógyulásáról van szó. Anyja annak ellenére döntött a magzat kihordása mellett, hogy az orvosok abortuszt javasoltak, menthetetlennek ítélve a születendő gyermeket. A ma 15 éves ifjú anyja akkor VI. Pál pápa közbenjárását kérte imájában.

A csoda bizonyítását követően VI. Pál pápát 2013 vége előtt boldoggá avathatják. A jövő esztendő kerek évforduló lesz, minthogy VI. Pál pápát 50 évvel ezelőtt választották pápává. Ő vitte sikerre a XXIII. János által összehívott és 50 évvel ezelőtt kezdődött II. Vatikáni Zsinatot, új korszakot nyitva a Katolikus Egyház életében – fogalmaz az MTI.

Magyar Kurír

Kaszap István halálának 77. évfordulójára emlékeztek Székesfehérváron

A székesfehérvári Prohászka templomban - a kedvezőtlen időjárás és a közelgő karácsonyi ünnep ellenére is – december 17-én sokan érkeztek hívek a fehérvári plébániákról, az egyházmegye területéről, Budapestről és más városokból, hogy tiszteletüket fejezzék ki Kaszap István iránt halálának évfordulóján.

A templom plébánosa, Tóth Tamás köszöntőjében hangsúlyozta: alig egy héttel karácsony előtt gondoljunk arra, hogy Isten vár ránk, meghív magához minket, hogy találkozzunk vele. A 77 éve elhunyt Kaszap Istvánról elmondta: ő már a Mennyei Atya terített asztalánál ül, ott találkozik vele. A plébános a szentmise elején arra kérte a megyéspüspököt, hogy mint az Atya, hívja meg a megjelent híveket az Eucharisztia asztalához, hogy Krisztussal találkozzanak.

Évről-évre felkerekednek zarándokok, nem törődve a karácsony adta sürgős feladatokkal, hogy Kaszap István ünnepét e falak között tiszteljék, ahol maradványai nyugszanak - emelte ki beszédében Spányi Antal püspök. A szeretetnek és a bizalomnak a csodája, hogy ennyi évtizeden át megmaradt a kötődés a személyéhez. Amikor halálának évfordulóján összejövünk, mindig adventet ünnepeljük, azt az időszakot, amikor Isten keresi az embert, és az ember keresi az Istent. Igaz, ennek a keresésnek nincs időkorlátja, mégis a liturgikus évben ez az időszak az, amikor mélyebben át akarjuk élni az Istennel való találkozást, amikor számba kell vennünk, hányféle módon akarta már Isten megérinteni szívünket, lelkünket – mondta a püspök.

Az eszményeitől megfosztott, erkölcseiben megtépázott emberhez Isten sokszor, sokféleképpen szólt a történelem során. Ma talán a családban, egy rokoni példán, vagy éppen egy szeretve szolgáló papnak a tanúságtétele által szólal meg. Kaszap István olyan hitvalló volt, akiben Isten otthonra talált, a Mindenhatóval járta élete útját. Amikor testileg, lelkileg gyötrődött és megérezte a halál közeledtét, azt nem kudarcként élte meg, hanem beteljesülésként. Megérezte Isten közelségét, akinek készséggel adta oda magát teljesen, mindenestől – emlékezett a hitvallóra a megyéspüspök.

A szentmise végén a résztvevők a püspök és a papság vezetésével Kaszap István sírjához vonultak, hogy imádkozzanak közbenjárásáért és mielőbbi boldoggáavatásáért. A Székesfehérvár díszpolgáráról való megemlékezésen a város vezetői közül is többen részt vettek.

További képek az egyházmegye honlapján találhatóak.

Székesfehérvári Egyházmegye/Magyar Kurír