Megvan a csoda Boldog II. János Pál szenttéavatásához?

Egy volt kolumbiai polgármesterről Boldog II. János Pál pápa halálának évében állapították meg, hogy megtámadta szervezetét a Parkinson-kór, írta a spanyol katolikus hírügynökség (ACI) és a szintén spanyol Religión en Libertad. A most 68 éves Marco Fidel Rojas történetét a legolvasottabb kolumbiai lap, az El Tiempo foglalta össze. A szenttéavatási eljárás megindításához csak hazájában már 300 tanúságtétel gyűlt össze, de két perdöntő bizonyíték is mellette szól. A hitvalláson kívül az orvosi szakvélemény, amely ékesszólóan igazolja, hogy már valóban nincs nyoma az egyébként gyógyíthatatlan és degeneratív betegségnek. Mint emlékezetes: a francia apáca, Marie Simon-Pierre is ebből a betegségből gyógyult, ki, és az ő tanúságtétele döntően befolyásolta II. János Pál gyors boldoggáavatását. Rojas 2005. december 9-én kapott agyvérzést, és ennek egyik következménye lett a Parkinson-kór. A kezelések közben 2010. december 27-én eszébe jutott, hogy a lengyel pápa is sorstársa volt ezen a téren, és gyakori utazásai során egyszer még rövid ideig beszélt is vele. Azon nyomban kínálkozott a kézenfekvő megoldás: hozzá fohászkodott, és arra kérte, hogy gyógyítsa meg őt. Azon az éjszakán már nyugodtan aludt, másnap frissen ébredt, és legnagyobb örömére már nem kínozta tovább a kór. Attól kezdve nyugdíjának egy részét az utazó pápa népszerűsítésére fordítja, és tavaly szeptemberben már megkapta a tekintélyes neurológus, Antonio Schlesinger Piedrahíta szakvéleményét is, aki megállapította róla, hogy már egészséges.

Magyar Kurír

Az első keresztényüldözés története

Pontosan 1948 évvel ezelőtt, időszámításunk szerint 64-ben tűz ütött ki Rómában a július 18-ról 19-ére virradó éjszakán. A lángok hat napig tomboltak, de a gyújtogatással megvádolt Nero haragja még rettenetesebb volt, és ehhez bűnbakokat is talált: elindította a történelem első keresztényüldözését. A történteket Dominic Sandbrook brit történész, a BBC History állandó szerzője idézi fel.

Senki nem tudja, hogy kezdődött a római tűzvész. Sokan gyújtogatókra fogták, mások egy különös keleti szekta tagjaira. Megint mások pedig egyenesen arra vetemedtek, hogy magát a császárt hibáztassák. Néhány évtizeddel később Tacitus arra a következtetésre jutott, hogy a tűz a Palatinus-dombhoz közel, a hatalmas Circus Maximus területén ütött ki.

Az aréna nem tartozott éppen a tűzbiztos helyek közé: Tiberius uralkodása idején a lelátó déli oldala alatt, egy kosárfonó üzletében csaptak fel a lángok, majd átterjedtek a többi, fából készült helyiségre is. Akkoriban a császár maga kártalanította a kereskedőket az elszenvedett károkért. Ám ezúttal sokkal nagyobb volt a pusztítás. „A cirkusznak azon a részén lobbant fel (a láng) – írta Tacitus –, amely a Palatinus- és a Caelius-heggyel érintkezik: a bódék sorában, amelyekben lángot tápláló áru volt felhalmozva, egyszerre kezdődött a tűz és máris erőre kapva és a széltől szítva, a cirkuszt egész hosszában magával sodorta, mert sem tűzfalakkal körülvett paloták, sem falakkal övezett templomok vagy egyéb akadályok nem voltak közben.” (A Tacitus-idézeteket Borzsák István fordította.)

Fél évszázaddal korábban Augustus császár azt a szellemességet engedte meg magának, hogy ő Rómát téglából épült városnak ismerte meg, ám márványvárosként adja tovább. Ám ez távol állt a valóságtól: a város nagy része továbbra is düledező viskókból állt, amelyek között szűk sikátorok kanyarogtak. Az elképzelhető legrosszabb környéken tört hát ki a tűzvész, és a rettegés azonnal pánikba csapott át.

Hat napig égett

Tacitus szerint „…a félénk asszonyok jajveszékelése, a megfáradt öregek és tapasztalatlan gyermekek, és akik magukkal és akik másokkal gondoltak, miközben vonszolják az erőtleneket, vagy várakoznak rájuk, egy részük a késlekedéssel, más részük a kapkodással mindent megakadályozott. És míg hátratekintenek, oldalról vagy elölről gyakran már körül is voltak véve; és ha a legközelebbi helyre kijutottak, a tűz azon is elharapózott, így a távolinak hitt részeket is ugyanolyan veszedelemben találták. Végül nem tudván, hogy mit kerüljenek, merre igyekezzenek, megtöltötték az utcákat, elterültek a földeken; némelyek elvesztvén minden vagyonukat, egy napra való eleségüket is, mások szeretteik miatt, akiket kimenteni nem tudtak, még ha nyitva állott is a menekülés útja, a halált választották. De gátat sem mertek vetni a tűznek…”

A tűzvész Róma legkedvezőtlenebb arcát tárta fel. Mindenhol fosztogattak, és a krónikás szerint a felfegyverkezett bandák nem csupán akadályozták az oltást, hanem még fáklyákat is hajigáltak, hogy tovább táplálják a lángokat.

A tűz hat napig tombolt Rómában. Házak, szentélyek, szórakoztatásra rendelt csarnokok, műhelyek mind-mind áldozatul estek a tűzvésznek, vagy súlyosan megrongálódtak, és sok százan maradtak fedél nélkül. A 26 éves Nero császár a tűz kitörésekor éppen antiumi villájában pihent. A rosszindulatú pletykák szerint csak akkor tért vissza a fővárosba, amikor már a saját palotája forgott veszélyben. „De vigasztalásul a kizavart és menekülő népnek megnyittatta a Mars-mezőt és Agrippa épületeit – írja a javára Tacitus –, sőt még a maga kertjeit is, és sebtében épületeket húzatott a nélkülöző sokaság befogadására; Ostiából és a közeli községekből közszükségleti cikkeket szállíttatott fel s a gabona árát mérőnként három sestertiusra csökkentette.”

Állatbőrbe varrva, lángoló kereszten

Nero minden törekvése ellenére pocsék volt a közhangulat. Városszerte az a hír járta az ivókban, hogy mialatt egekig csaptak a lángok, a császár felhágott palotájának tetejére, a tűzben gyönyörködött, sőt még a lantját is elővette, és a Trója pusztulásáról szóló dalt énekelte, Róma vesztéhez hasonlítva azt. Olyanok is voltak, akik szerint maga Nero állt a gyújtogatás mögött, hogy teret nyerjen gigantikus építkezéseihez, a Domus Aurea, azaz az Aranyház felhúzásához. Az elfogulatlansággal korántsem vádolható Suetonius azt írta, Nero kóccal és fáklyával felszerelkezett szolgákat küldött a tervezett Domus Aurea tőszomszédságába, ám néhány kőből épült terményraktárt előbb hadigépekkel kellett összerombolni, mielőtt felgyújthatták volna.

Ezek a híresztelések azonban minden valószínűség szerint hamisak voltak, ám Nero számára mégis komoly fenyegetést jelenthettek. Tekintetét hát egy kicsiny keleti szekta felé fordította, amely sokak szemében szálka volt. A kedélyek lecsillapítása érdekében a császár „a legválogatottabb büntetésekkel sújtotta azokat, akiket a sokaság bűneik miatt gyűlölt és Christianusoknak nevezett”. Összefogdostak közülük jó néhányat, majd „az ő vallomásuk alapján hatalmas sokaságra nem is annyira a gyújtogatás vádját, mint inkább az emberi nem gyűlöletét bizonyították rá”, állítja Tacitus.

A halálra ítélteket állítólag vadállatok bőrébe burkolták és a kutyák elé vettették, vagy keresztre feszítve meggyújtották, így biztosítva éjszakai világítást. Egyesek szerint Nero maga szembetűnő élvezettel szemlélte a kivégzéseket. Ám Tacitus úgy gondolja, a császár kissé túllőtt a célon. Ugyanis – jegyzi meg a történetíró – „ebből, bár bűnösök voltak és a legsúlyosabb büntetést is megérdemelték, szánalom támadt, mivel nem a közjó érdekében, hanem egy ember kegyetlensége miatt kellett pusztulniuk.”

Az első keresztényüldözés tehát korántsem érte el célját: a keresztény vallásnak egyre több híve támadt a Római Birodalomban, Nerón pedig máig rajtaragadt a gyújtogatás vádja.

(BBC History Magazin)

A Szentatya elismerte Bogner Mária Margit nővér hősies erényeit

Június 28-án, csütörtökön fél kettőkor tették közzé a hírt, hogy XVI. Benedek pápa számos dekrétum között engedélyezte annak a kihirdetését is, amely elismeri Isten Szolgálója, Bogner Mária Margit vizitációs nővér hősies erényeit.

A szerzetesnő a vajdasági Melencén született 1905. december 15-én, és 1933. május 13-án hunyt el Érden. 1932. május 16-án, pünkösdhétfőn tette le örök fogadalmát. Bogner Mária Margit minden törekvése szeretetből vállalt fogadalmának megtartására irányult. Mindig hűséges akart maradni Jézushoz. Ezért jelmondatául a következő két szót választotta: Semper fidelis.

A gyermekkorában mozgássérültté vált Margit komoly lelki életet élt, bérmálkozása igazi megtérés. Magánfogadalmakat tett és hosszas, súlyos betegség után 1927-ben belépett a vizitációs nővérek thurnfeldi (Tirol) kolostorába. 1928-ban a rend első magyarországi zárdájában, Érden ő az első novícia. A zárda kiemelkedő egyénisége, aki kisugárzásával és lelki erejével sokak csodálatát nyerte el. 1932-ben tett örök fogadalmat, amely után mindkét tüdejét megtámadta a gyilkos kór. A szenvedés iskolájában edzette az Úr. Türelemmel viselt betegségek után egy évvel később, fiatalon halt meg. A szerzetesrend első magyarországi kolostorában az első fogadalmas nővér a szeretet első áldozata lett. Sírja ma is zarándokhely az érd-óvárosi templom kertjében. Benne beteljesedett Krisztus mondása: „aki odaadja életét, megtalálja azt” (Részlet Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök korábbi beszédéből, amelyet a 2011 május 15-én tartott, Bogner Mária Margitra emlékező szentmisén mondott). 

A Székesfehérvári Egyházmegye papjai és hívei minden szentmisében imádkoznak Bogner Mária Margit boldoggáavatásáért.

Magyar Kurír

Pio atya stigmái és a karbolsav-vád -- mi az igazság?

A nyomtatott és az elektronikus média kritikátlanul szajkózza az alaptalan vádat, mely szerint Pio atya karbolsavval idézte elő az oldalán és a végtagjain látható sebeket. A tényszerű cáfolatot Frank M. Rega cikke alapján ismertetjük.

2011. november 15-én a Montréal Gazette hírül adta: egy Pio atyáról szóló könyv szerzője lehetségesnek tartja, hogy Pio atya maga idézhette elő karbolsavval a stigmáit. Másnap a brit Telegraph már szinte tényként közölte, hogy „az olasz Pio atya karbolsavval hozta létre a kezén lévő sebeket – olvasható egy nemrég megjelent könyvben.”

A híradást nyomtatott és online cikkek tízezrei követték – még katolikus oldalakon is –, amelyek kétségbe vonták Pio atya stigmáinak hitelességét. Sok katolikus elbizonytalanodott Pio atya szentségét illetően – pedig a vádról már évtizedekkel ezelőtt, alig egy évvel a stigmák megjelenése után bebizonyosodott, hogy hamis: 1919-ben egy kevéssé publikált „gyógyítási” kísérlet gyakorlatilag kizárta a vegyszeres beavatkozás lehetőségét.

Szent Pio sebeinek három egymástól független, hivatalos orvosi vizsgálata volt, mindhármat 1919-ben végezték. Az egyik orvost, dr. Amico Bignamit, a Regia Università di Roma patológus professzorát a kapucinus rend általános prokurátora hívta meg a Szentszék kérésére, hogy vizsgálja meg Pio atya stigmáit, és mondjon szakvéleményt.¹

Bignami ateista és pozitivista volt, vagyis kizárólag tudományosan bizonyítható vagy természetes módon magyarázható jelenségeknek adott hitelt. Először visszautasította a felkérést, majd amikor megtudta, hogy a Szentszék kérésére történt, mégis elfogadta, azzal a feltétellel, hogy senki ne tudjon róla.² 1919 júliusában érkezett San Giovanni Rotondóba, Pietro Ischitella kapucinus provinciális kíséretében. Mindössze néhány napot töltött a rendházban; ezalatt többször megvizsgálta Pio atyát.

A vizsgálat

1919. július 26-án kelt szakvéleményében Bignami azt írja: Pio atya arca „csupa jóság és őszinteség, ami nagyon vonzóvá teszi... szemmel látható gyengesége ellenére jól tűri a fáradságot. Például 15-16 órán át tud gyóntatni, evés nélkül. Általában keveset eszik... Tekintete élénk, szelíd, olykor elrévedő.”³

Az ötoldalas jelentés részletesen leírja Pio atya sebeinek anatómiai és szövettani jellemzőit.⁴ Az orvost meglepte a „sérülések” szimmetriája, vagyis az, hogy a sebek a jobb és a bal kéz- és lábfejen pontosan ugyanott helyezkedtek el. Az oldalsebet felszíni hámsérülés következményének tekintette. A sebek körül jódtinktúrától származó elszíneződést figyelt meg, ami felkeltette gyanakvását. Kérdésére Pio atya elmondta, hogy hetente többször használ jódot fertőtlenítésre és vérzéscsillapításra.

Szakvéleményében a professzor három hipotézist állított fel a sebek eredetére vonatkozóan. Kizárólag természetes magyarázatot keresett, bármiféle természetfeletti beavatkozás lehetőségét kizárta. A három hipotézis szerint a sebek (1) mesterségesen, szándékosan előidézett sérülések; (2) patologikus eredetűek (stato morboso); (3) részben patologikus eredetűek, részben mesterségesek.

Az első lehetőséget Bignami kizárta. Mint írta, Pio atya „annyira őszintének látszott”, hogy szándékos előidézés fel sem merülhet.⁵ A második feltételezést illetően úgy véli, a végtagsebek valóban patologikusak: neurotikus eredetű sejtelhalásnak (necrosi neurotiche) tulajdoníthatóak; ez azonban nem magyarázza meg a sebek meglepő szimmetriáját. Marad hát a harmadik hipotézis, amelyet továbbfejleszt: „Úgy vélhetjük, hogy a sebek eredetileg patologikus jellegűek: sokszoros neurotikus eredetű bőrelhalás, ami - talán tudattalan önszuggesztió nyomán - szimmetrikus formát öltött, és azóta vegyi anyagok, például jódtinktúra hatására maradt fenn.”⁶

Vagyis háromszakaszos folyamatot feltételez: az eredet patologikus, a szimmetrikus elhelyezkedés önszuggesztió hatására jön létre, a tartós fennmaradást pedig vegyi anyag okozza. Fontos megjegyezni: Bignami nem vádolja Pio atyát azzal, hogy vegyszerekkel szándékosan idézi elő a stigmákat. Szakvéleménye végén megállapítja: „Ez tűnik az általam megfigyelt tények legmegbízhatóbb magyarázatának. Mindenesetre megerősíthetjük, hogy a leírt bőrelváltozások egyike sem olyan, ami ne lehetne megbetegedés következménye és közismert vegyszerek hatása.”⁷

A kezelés

Orvosként Bignami meg volt győződve róla, hogy Pio atya sebei klinikailag kezelhetők. Hogy minden kétséget kizáróan bebizonyítsa, hogy a „sérüléseknek” van természetes magyarázata, és jód, illetve karbolsav alkalmazása miatt maradnak meg, egyszerű eljárást javasolt, melytől a sebek gyógyulását remélte.

Javaslata szerint először is minden fellelhető vegyszert el kell távolítani Pio atya szobájából (csak jódot találtak). Majd a végtagokon és a mellkason látható sebeket be kell pólyálni, és a kötést megbízható tanúk jelenlétében le kell pecsételni, hogy a manipulálás lehetőségét kizárják. A kötést nyolc egymást követő napon ki kell cserélni, majd újra lepecsételni. A kezelés előrehaladását folyamatosan dokumentálni kell. Ha a sebeket vegyszer tartja fenn, akkor a kötés védelme alatt a vérzésnek és a sebek méretének jelentős csökkenése várható, így a kezelés végére a sebeknek jó úton kell lenniük a gyógyulás felé.

Míg Bignamit elsősorban a jód foglalkoztatta, addig Paolino da Casacalenda atya, a házfőnök úgy vélte, Pio atya karbolsavval (acidum fenicum) próbálta gátolni a vérzést.⁸ A kolostorban valóban használtak akkoriban karbolsavat a spanyolnátha elleni oltás injekciós tűinek fertőtlenítésére.⁹

A kapucinus tartományfőnök, Pietro Ischitella beleegyezett az eljárásba. Az engedelmesség nevében elrendelte, hogy Paolino atya és néhány pap segédkezzen Bignami doktor kezelése során. Pietro atya megeskette a szerzeteseket, hogy precízen követik az utasításokat. A kapucinusok szívesen vállakoztak a feladatra, hiszen végre saját szemükkel láthatták a stigmákat, amelyeket Pio atya még rendtársai elől is gondosan rejtegetett. A három megbízható tanú Placido, Ludovico és Basilio atya lett.

Paolino atya később azt írta: „Miután a provinciális atya elutazott, másnap reggel a tanúk jelenlétében segítettem Pio atyának levenni a csuhát, az alsó trikót és a zoknikat. A többi atyával együtt tisztán láttuk a mellkasán, a kezein és a lábain a sebeket. Nyolc napon át ugyanígy minden reggel, miután megbizonyosodtunk róla, hogy a pecsét érintetlen, levettük és kicseréltük az előző napi kötést; így jól megfigyelhettük a stigmákat.”¹⁰ A pecséteket és a kötéseket minden reggel érintetlennek találták.

Az eredmény

A sebek nemhogy nem forrtak össze, de a gyógyulás legkisebb jelét sem mutatták. Az utolsó napon a vérzés erősebb volt, mint valaha. A tanúk írásos vallomása szerint mindennap élénkpiros vér ömlött nemcsak a kézfejekből, hanem a többi sebből is.¹¹ „Soha nem véreztek annyira a sebek, mint azokban a napokban” - írta visszaemlékezésében az egyik tanú, Placido atya.¹² „Reggel, mielőtt misézni ment az oltárhoz, levettük a kötést a kezéről, és hogy át ne vérezze a miseruhát és az oltárterítőt, többször leitattuk a sebeket.” A nyolcadik napon annyi vér folyt Pio atya kezeiből mise közben, hogy zsebkendőkkel kellett felitatni. Paolino szerint „Isten ezzel a félreérthetetlen jellel cáfolta Bignami professzor érveit.”¹³ Az, hogy a stigmák vegyi anyagoktól elzártan is megmaradtak, minden kétséget kizáróan bizonyította, hogy állapotukat nem jód, karbolsav vagy más anyag tartja fenn.

Dr. Bignami a kísérlet befejezése előtt elhagyta a rendházat. Hogy hogyan reagált a történtekre, nem ismeretes. Bernard Ruffin jeles Pio atya-életrajzában azt írja, „sohasem látogatta meg többé Pio atyát, bár állítólag évek múlva, amikor stroke következtében lebénult, Pio atya imáit kérte.”¹⁴ Ruffin azt is megjegyzi, hogy „míg a stigmák sohasem gyógyultak be, Pio atya minden más sebe normálisan gyógyult.”¹⁵

Alig két évvel azután, hogy Bignami gyógyítási kísérlete csődöt mondott, a Szentszék Raffaello Carlo Rossi püspök személyében apostoli vizitátort küldött San Giovanni Rotondóba; ő foglalkozott a Vatikán részéről hivatalosan Pio atya ügyével. Amikor rákérdezett, hogy használt-e valaha hígított vagy tiszta karbolsavat saját magán, Pio atya a Bibliára tett eskü alatt vallotta: „Nem, kivéve amikor az orvos karbolsavval fertőtlenített fecskendővel adott injekciót.”¹⁶ A vizitátor jelentésében, amely a kiegészítő dokumentumokkal együtt közel 200 oldalt tett ki, kijelentette: „Leszögezhetjük, hogy [a sebeket] nem fizikai vagy kémiai eszközökkel hozták létre vagy tartották fenn - ami végső soron szöges ellentétben állt volna Pio atya bizonyított erényeivel.”¹⁷

Pio atya stigmáinak igazságát csak az érti meg, aki a hit szemével szemléli. Ő maga leghíresebb, 1918. október 22-én kelt levelében így számolt be a stigmatizáció eseményéről lelkivezetőjének, Benedetto atyának, a sant’angelo-foggiai kapucinusok tartományi elöljárójának: „Mit is felelhetnék kérdésére, hogyan ment végbe keresztre feszíttetésem? Istenem, mennyire felkavar és megaláz, hogy el kell mondanom, amit e nyomorult teremtményedben véghezvittél! Múlt hónap huszadikán reggel történt, szentmise után, a karzaton: egyszerre olyan nyugalom szállt rám, mintha édes álomba szenderültem volna. Külső és belső érzékeim, de még lelki képességeim is leírhatatlan nyugalomba merültek. Mélységes csend volt körülöttem és bennem; hirtelen nagy békesség töltött el; ráhagyatkoztam arra, hogy mindentől teljesen meg vagyok fosztva, és elnyugodtam ebben a kiüresedésben. Mindez egy szempillantás alatt történt. Közben egy titokzatos lényt láttam magam előtt, olyat, mint augusztus 5-én, de most vérzett a keze, a lába és az oldala. Nagyon megrémültem. Ki sem tudom fejezni, mit éreztem abban a pillanatban; olyan volt, mintha meghalnék, s meg is haltam volna, ha az Úr közbe nem lép, és meg nem erősíti szívemet, amely csak úgy dörömbölt a mellkasomban. Azután eltűnt az a lény, és észrevettem, hogy mindkét kezem, lábam és az oldalam át van szúrva és vérzik. Elképzelheti, milyen gyötrelmet éltem át akkor, és élek át azóta is egyfolytában, szinte mindennap. Az oldalsebből állandóan szivárog a vér, főleg csütörtök estétől szombatig. Atyám, meghalok a fájdalomtól, oly zaklatott és elgyötört a lelkem. Félek, hogy elvérzem, hacsak az Úr meg nem hallgatja szegény szívem sóhajtozását, és el nem veszi ezt tőlem.”¹⁸

Nem, Pio atya nem volt csaló, aki stigmákat „hamisított” volna. A szent sebeket Isten ajándékaként kapta, hogy különleges módon részesedjék Krisztus szenvedésében saját megszentelődésére, a lelkek megmentésére és Isten nagyobb dicsőségére.

Ménesi Krisztina/Magyar Kurír 

Jegyzetek:

1. Di Flumeri, Padre Gerardo, Le Stigmate di Padre Pio da Pietrelcina, San Giovanni Rotondo, Edizioni Padre Pio da Pietrelcina, 1995, p. 173.
2. Saldutto, Gerardo, Un Tormentato Settennio Nella Vita di Padre Pio da Pietrelcina, San Giovanni Rotondo, Edizioni Padre Pio da Pietrelcina, 1986, p. 115.
3. Cruchon, Giorgio, The Stigmata of Padre Pio, in Acts of the First Congress of Studies on Padre Pio’s Spirituality, San Giovanni Rotondo, Edizioni Padre Pio da Pietrelcina, 1973, p. 124.
4. Le Stigmate, pp.. 173-179.
5. Ibid., p. 177.
6. Ibid., p. 178.
7. Ibid., pp. 178-179.
8. Ibid., p. 81.
9. Rega, Frank M., Padre Pio and America, Rockford, TAN Books and Publishers, 2005, p. 55.
10. Le Stigmate, p. 83.
11. Ibid., p. 64.
12. Ibid., p. 72.
13. Ibid., p. 84.
14. Ruffin, C. Bernard, Padre Pio: The True Story, Huntington, Our Sunday Visitor, 1991, p. 177.
15. Ibid., p. 165.
16. Ibid., p. 204.
17. Castelli, Francesco, Padre Pio Under Investigation, San Francisco, Ignatius Press, 2011, p. 118.

18. Pio atya levelei – egy misztikus szent vallomásai lelkivezetőihez, MÉCS, Budapest 2008. p. 18.

MAGYAR SZENTEK EREKLYE KÁPOLNÁJA

"Áldott az a nép, melynek vannak szentjei, és amely tiszteli azokat,
mert mindenkor áthatja az isteni áldás és szeretet."
/II.János Pál pápa/

Magyar Szentek további oldalakon... /kattints a felirtara/

Az eddig összegyűjtött magyar szentek illetve szentéletü magyarok névsora:

Remete Szt. Pál, Théba, III/IV.sz. (A pálosok névadója!)
Pannóniai Szt. Márton pk. Szombathely, Tours, +397
Szt. Adalbert OSB pk, vt, Prága, Esztergom +997
Szt. Szórád/András OSB remete, Zoborhegy, Szkalka +1009
Szt. Benedek OSB remete, vt. +1012
Szt. György vitéz vt., Kijev környéke +1015
B. Radla/Sebestyén OSB pk, Esztergom +1036
B. Asztrik/Anasztáz OSB pk. Kalocsa, Esztergom +1036
Szt. Vác remete, Vác, XI. sz.
Szt. István király, Esztergom, Székesfehérvár +1038
B. Gizella királyné, Esztergom, Passau +1059k
Szt. Imre hg. Esztergom, Székesfehérvár +1031
Magyar Szt. Mózes, Kijevi barlangkolostor +1043
Szt. Gellért OSB pk, vt. Csanád, Buda +1046
Szt. Beszteréd pk, vt. Nyitra, Buda +1046
Szt. Bőd pk, vt. Eger, Buda +1046
Sz. Beneta pk, vt. Veszprém, Buda +1046
Novotorgi Szt. Efrém remete, Novgorod +1053k
Pécsi B. Mór OSB pk, Szent Márton hegye, Pécs +1070k
Skóciai Szt. Margit királyné, Mecseknádasd-Rékavár, Edinburgh +1093
Szt. László király, Várad +1095
Árpád-házi Szt. Piroska/Eiréné császárné, Bizánc +1134
Árpád-házi Nagy Szt. Erzsébet, Sárospatak, Marburg +1231
Magyar B. Ilona OP, Veszprém, +1240k
Magyar B. Pál OP vt., Kunország +1240k
Bánfy B. Buzád OP, vt. (Észak-M.o.) +1241
Wildhauseni B. János OP pk., Bosznia +1253
B. Szádok OP vt., Szandomir +1260
Esztergomi B. Özséb, Pilisszentkereszt +1270
Árpád-házi Szt. Margit OP, Nyulak szigete, +1270
Csehországi Szt. Ágnes OSClarae, Prága +1282
Magyarországi B. István OFM hithirdető, vt., Fekete-tenger vidéke, +1288k
Árpád-házi Szt. Kinga fejedelemasszony, Krakkó +1292
B. Gertrud O.Praem, Altenburg +1297
Pannoniai B. Vid OSA, Várad +1297
Anjou/Toulouse-i Szt. Lajos OFM pk. Toulouse, +1297
Árpád-házi B. Jolánta fejedelemassony, Gniezno +1298
B. Ágoston OP pk, Zágráb +1332
Magyar B. István OFM vt. Várad +1334
Csáky B. Mór OP, Győr +1334
Portugáliai Szt. Erzsébet királyné, Estremoz +1336
Árpád-házi ifjabb Szt. Erzsébet OP, Buda, Töss (Svájc) +1336/38
Csáky B. Károly OP, Győr +1339k
Magyar B. Antal OFM harmadrendi, Foligno +1398
Anjou Szt. Hedvig királynő, Krakkó +1399
Dominici B. János OP, Buda +1418/19
Jámbor B. Ferenc OSPPE, Márianosztra +1434
Kapisztrán Szt. János OFM, Nándorfehérvár +1456
Subáczy B. Antal OSPPE, Várad +1473
Báthory B. László OSPPE, Budaszentlőrinc +1484
B. Kálmán OSPPE, Ungvár +1500
Temesvári B. Pelbárt OFM, Temesvár +1504
Csanádi B. Albert OSPPE, Bajcs +1515
Huszár B. Gáspár OSPPE, Budaszentlőrinc +1521
B. János OFM vt., Erdély +1603
Pongrácz Szt. István SJ, vt., Alvinc, Kassa +1619
Grodecz Szt. Menyhért SJ, vt., Kassa +1619
Körösi Szt. Márk kanonok, Kassa +1619
Csepellény B. György, Bitse (Torontál vm.) +1674
Török B. Márton OSPPE, Boldogkő +1674
Kelemen B. Didák OFMConv, Miskolc +1744
németújvári Batthyány Strattmann B. László dr. Körmend +1931
Salkaházi B. Sára SSS, vt., Pest +1944
altorjai Apor B. Vilmos, pk., vt. Győr, 1945
Romzsa B. Tódor pk. vt., Munkács +1947
/Összeállította: Puskely Mária nővér/

"Árpádházi Szentek, szent Magyar Királyok, áldva, kegyelettel gondolunk ma rátok, virrasztó szemekkel könyörgünk hozzátok, szent csodáitokkal mentsétek hazánkot, szétszéledt népünköt, szép Magyarországot. Isten-verte rosszak Mennyt tagadó bűne! Mivé lett "Király Úr" ezeréves műve? Hol Imre erénye? László bárotsága? Erzsébet jósága - Margit mártirsága... Piroska példája? - Árpád drága vére. Áldva néz fel Rátok fel a magas Égbe mai magyaroknak szétszórt árva népe. Árpádházi Szentek, szent Magyar Királyok, áldott ősök sora! Áldva nézhet rátok, védelemben felnőtt népes Európa."
/Idézet Petry Béla Árpádházi magyar szentek c.könyvéből/

Engesztelő ima Magyarországért:

Irgalmas Istenünk!
Legmélyebb alázattal, érdemtelenségünk és méltatlanságunk tudatában borulunk le szent színed előtt, hogy súlyos vétkeinkért engeszteljünk. Felajánljuk és egyesítjük imáinkat Szent Fiadnak, a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak értünk vállalt tökéletes engesztelő áldozatával. Édesanyánk, a mi Nagyasszonyunk által terjesztjük eléd kérésünket az Ő közbenjárását kérve. Egyesítjük engesztelő imáinkat az összes szentek, különösen a magyar szentek és boldogok, köztük az engesztelésben példaképeink: Árpád-házi Szent Margit és Esztergomi Boldog Özséb könyörgéseivel, akik hisszük, hogy állandóan közbenjárnak értünk Nálad. De egyesítjük minden élő testvérünk imáival is, hogy a sok kicsi engesztelő láng egy nagy elégtétel tüzévé legyen, és ezzel hozzájárulhassunk adósságunk törlesztéséhez.
Istenünk! Irgalmas szeretetedre kérünk, hogy amint megbocsátottál Péternek, a tékozló fiúnak, a házasságtörő asszonynak, a jobb latornak bűnbánatuk miatt, úgy töröld el tartozásunkat és mentsd meg nemzetünket a pusztulástól. Könyörülj meg Szűz Mária országán, hiszen az ateizmus miatt sokan nem tudják, mit cselekszenek. Add meg nekik a megtérés kegyelmét, hogy felismerjék bűneiket, és többé ne vétkezzenek!
Fogadd el engesztelésünket elsősorban népünk, de minden ember vétkeiért is.


Azokért és azok helyett:

akik közömbösek, rosszakaratúak, akik nem ismernek és nem is akarnak ismerni Téged – Kérünk Téged hallgass meg minket!
akik megtagadnak, nyíltan, durván ellened támadnak, és trágár módon káromolnak –
akiknek a test, a pénz, az alkohol, és a kábítószer az istenük –
akik házasságtörésben élnek –
akik nem fogadják el a gyermekeket, akikkel megajándékozod a házasságukat –
akik magzatgyilkosságot követnek el –
akik a kicsi gyermekeket megbotránkoztatják és megrontják –
akik nem akarnak dolgozni, csak élősködnek –
akik másokat megrágalmaznak, meglopnak, megcsalnak, kihasználnak, üldöznek –
akik mások életére törnek –
akik önkezükkel vetnek véget életüknek –
akik Egyházadat megvetik, és akik a sátánt szolgálják.

Fogadd el könyörgésünket a neked szentelt lelkek bűneiért és mulasztásaiért!
Mindazokért, akik szentségeidben, különösen az Oltáriszentségben megbántanak.
Urunk, kérünk irgalmazz nekünk!
Istenünk, kegyelmezz és könyörülj rajtunk!
Urunk, mentsd meg országunkat Szent Fiad, Jézus Krisztus, Szeplőtelen Nagyasszonyunk és a magyar szentek érdemeiért!
Miatyánk, … Üdvözlégy, … Dicsőség...


/Magyar Katolikus Püspöki Konferenciák 2006/

Magyarországhoz köthető szentek segítségül hívása

Uram, irgalmazz nekünk!
Krisztus kegyelmezz nekünk!
Uram irgalmazz nekünk!
Krisztus hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!

Mennybéli Atyaisten! - Irgalmazz nekünk!
Megváltó Fiúisten!
Szentlélek Úristen!
Szentháromság egy Isten!

Szentséges Szûz Mária, - Könyörögj érettünk!
Magyarok Nagyasszonya,
Szent István király,
Szent Imre herceg,
Szent László király,
Boldog Gizella királyné,
Árpád-házi Szent Margit,
Árpádházi Boldog Kinga,
Árpádházi Boldog Jolán,
Árpádházi Szent Erzsébet,
Prágai Boldog Ágnes,
Skóciai Boldog Margit,
Az Árpád-ház minden szentjei, - Könyörögjetek érettünk!
Szent Adalbert, - Könyörögj érettünk!
Szent Gellért,
Szent Márton,
Kapisztráni Szent János,
Szent Márk, István és Menyhért kassai vértanúk, - Könyörögjetek érettünk!
Boldog Apor Vilmos, - Könyörögj érettünk!
Boldog Romzsa Tódor,
Boldog Battyhány-Strattmann László,
Magyar szentek, - Könyörögjetek érettünk!
Istennek minden szentjei,

Légy irgalmas! - Ments meg, Uram, minket!
Minden gonosztól,
Minden bûntől,
Az ördög cselvetéseitől,
Haragtól, gyûlölségtől, és minden gonosz akarattól,
Az örök haláltól,
Megtestesülésed által,
Születésed által,
Keresztséged és szent böjtölésed által,
Kereszted és kínszenvedésed által,
Halálod és temetésed által,
Szentséges föltámadásod által,
Csodálatos mennybemeneteled által,
A Szentlélek kiáradása által,
Dicsőséges eljöveteled által,
Hogy nekünk kegyelmezz! - Kérünk téged, hallgass meg minket!
Hogy minket igaz bûnbánatra vezérelj,
Hogy minket szent szolgálatodban megőrizz és megtarts,
Hogy minden jótevőnknek örökkévaló javaidat megadd,
Hogy a földnek bő gyümölcsét megadd és megtartsd
Hogy az Anyaszentegyházat kormányozd és megerősitsd,
Hogy a római pápát és az egész papi rendet a szent vallásban megtartsd,
Hogy az egész kereszténységnek egységet adj,
Hogy minden embert az evangélium világosságára elvezess,

Krisztus, hallgass minket!
Krisztus hallgass meg minket!
Könyörögjünk! Istenünk! Te látod, hogy gyengeségünk mennyire megbénít bennünket: Szentjeid példájával kelts bennünk új erőt szeretetednek szolgálatára. Krisztus, a mi Urunk által. Amen.

http://www.magyarszentek.piar.hu/magyarszentek%20tisztelete/index.html

Premontrei szerzetest avattak boldoggá Franciaországban

XVI. Benedek pápa 2011. április 2-án találkozott Angelo Amatóval, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusával, és 28 boldoggáavatási ügyet hagyott jóvá, köztük egy francia premontrei szerzetesét, Pierre-Adrien Toulorge-ét. Több mint egy évre rá, 2012. április 29-én Angelo Amato érsek avatta boldoggá a francia forradalomban vértanúságot szenvedett premontreit Coutances-ban.

A boldoggáavatási ünnepségsorozat már április 28-án elkezdődött, amikor több mint hatvan premontrei szerzetes a helyi egyházmegyés papság jelenlétében ünnepélyes vesperást imádkozott a coutances-i katedrálisban, a vesperás után pedig helyi fiatalok mutattak be egy Pierre-Adrien Toulorge életéről szóló színdarabot.

Április 29-én Angelo Amato érsek a zsúfolásig telt coutances-i székesegyházban avatta boldoggá Pierre-Adrien atyát, aki eddig is nagy tiszteletnek örvendett a premontrei rendben és a coutances-i egyházmegyében. Az ünnepségen részt vett a Coutances-i Egyházmegye püspöke, Stanislas Lalanne papjaival, valamint a Premontrei Rend generális apátja, Thomas Handgraetinger Rómából, a világ minden tájáról érkező premontrei apátok és szerzetesek körében.

Május 1-jén hálaadó szentmisét mutattak be szülőhelyének, Muneville-le-Bingard falujának templomában. A főcelebráns Stanislas Lalanne püspök volt, a szentbeszédet a premontrei generális apát mondta. A háromnapos ünnepségsorozatnak három magyar premontrei résztvevője is volt: a gödöllői perjelségből Ullmann Péter kormányzó perjel, a csornai apátságból pedig Boldvai Bertalan és Heiter Gottfried testvérek.

Pierre-Adrien Toulorge boldoggá avatása nagy esemény volt a premontrei rend életében. Premontrei szerzetest utoljára 1998-ban avattak boldoggá, akkor II. János Pál pápa Bécs főterén Jakob Kern atyát iktatta a boldogok sorába. Pierre-Adrien Toulorge premontrei szerzetesnek, az "Igazság Vértanújának" liturgikus emléknapját ezentúl minden év október 13-án ünneplik meg szerte a világon.

A boldoggáavatásról készült videó megtekinthető itt. A háromnapos ünnepségsorozatról az innsbruck-wilteni premontrei apátság honlapján tekinthetnek meg fotógalériát.

*

Pierre Toulorge 1757-ben született a franciaországi Muneville-le-Bingard falucskában. 1778-ban lépett be a coutances-i szemináriumba, majd 25 évesen szentelték pappá. Első állomáshelyére Doville-be került káplánnak, ahol a plébánosa egy premontrei atya volt. Plébánosának hiteles életpéldája indította arra, hogy szerzetes legyen.

1787-ben belépett a Blanchelande-i Premontrei Apátságba, ekkor kapta a Pierre-Adrien rendi nevet. 1788-ban tette le első fogadalmát, majd lelkipásztori munkát végzett az apátság körüli plébániákon. Plébániáján érte a francia forradalom, ezért Jersey szigetére menekült, ahonnan lelkiismeretének szavára tért vissza Franciaországba. Két éven keresztül járta a normandiai falvakat: titokban mutatott be szentmiséket és kiszolgáltatta a szentségeket.

1793. szeptember 2-án fogták el, majd Coutances-ban börtönbe vetették. Október 13-án Coutances főterén lefejezték, különösképpen emigrálása miatt. Bár megtehette volna, hogy elhallgatja az emigráció tényét, lelkiismeretét követve mégis elmondta a teljes igazságot. Így lett az „igazság vértanújává”, ahogyan a környékbeliek máig emlegetik. Életéről bővebben a Csornai Premontrei Apátság honlapján olvashatnak.

Premontrei Rend/Magyar Kurír

Natália nővér a felvidéki magyarságé is

Húsz évvel ezelőtt, 1992. április 27-én hunyt el Törökbálinton Natália nővér, a Világ Győzelmes Királynője-tisztelet és -engesztelés kápolna kezdeményezője. Kovacsics Mária Natália 1901-ben született Pozsonybesztercén (ma Záhorská Bystrica), 1917-től volt a ferences harmadrend tagja, 1918-ban Pozsonyban belépett az orsolyiták rendjébe.

 

Életéről, üzeneteiről, küldetéséről a magyarországi sajtóból mostanában egyre többször kapunk információkat. Natália Nővér Engesztelő Kápolna oldal indult az egyik közösségi portálon és egy nagyon színvonalas, sokoldalú honlap is követi az eseményeket. Jó szívvel ajánljuk a Felvidék.ma olvasóinak figyelmébe a www.natalia-nover.lapok.eu honlapot, amelynek köszönhetően a mi szívünkhöz is közel kerülhet Kovacsics Mária Natália, az egykori orsolyita-nővér, aki a Keresztrefeszített Jézusról nevezett Mária Dorothea nevet kapta.
Natália nővér Szűz Máriától, majd az Úr Jézustól kapott üzeneteket, ezek már a harmincas években közismertté váltak az országban. A kivizsgálás után Seréd Jusztinián hercegprímás továbbította a Natália nővér közvetítette üzeneteket az akkori pápához, XII. Piuszhoz, aki azokat szintén hitelesnek fogadta el. Az üzenetek szerint az Úr terveiben igen nagy szerepe van Magyarországnak, az Úr Jézus kérte Natália nővértől az engesztelést – imaórákat és mozgalmakat –, valamint édesanyjának mint a Világ Királynőjének tiszteletét, engesztelő kápolna megépítését.
1940-ben Natália nővér azzal a kérelemmel fordult Serédi Jusztinián hercegprímáshoz, hogy engedélyezze Budán, a Normafánál, a Szent Anna réten a Világ Királynője Engesztelő Kápolna felépítését. A kápolna alapkövét 1944. december 8-án le is rakták, de a szovjet bevonulás után az ügy elhalt, és 1948 karácsonyán, az ügyet felkaroló Mindszenty bíboros letartóztatásakor teljesen elakadt.
A rendszerváltás után, 1992-ben újjá alakult a Svábhegyi Világ Királynője Engesztelő Kápolna Egyesület, tevékenységükről, küldetésükről részletes információ olvasható Natália nővér honlapján.
Ugyanitt részletek találhatóak Fogas Anna, Natália nővér munkatársa szerkesztésében megjelent forrásműből, amelynek Natália nővér a címe, és több kiadásban is megjelent a Szent József kiadónak köszönhetően.
A felvidéki születésű Natália nővér húsz évvel ezelőtt, 1992. április 27-én, életének 92. évében Törökbálinton adta vissza lelkét a Teremtőnek, sírja Pestszentlőrincen található (61-es parcella, 9. sor, 12-es sírhely).

(felvidek.ma)