Mint istenfélő szülők gyermeke, korán megszerette a templomok
látogatását, és ott a Szentírás szavait hallgatni. Szülei sok
unszolására házasságot kötött. A nyolcadik napra azonban elhagyta
szülei házát, feleségét és a pusztába ment, hogy ott magányos életet
éljen. Böjtökkel és sok lelki harccal öldökölte a testi rossz
szenvedélyeket. Ennek következtében kitűnt jóságával, igazságosságával,
tisztaságával. Híre messzire elterjedt. A közelében volt egy nagy falu.
Lakosai pogányok voltak. A püspök hiába küldött hozzájuk papokat,
szerzeteseket és más egyháziakat, nem tudta őket a keresztény hitre
téríteni. Amikor Ábramioszról hallott, magához hivatta és annak a
falunak papjává szentelte. Három éven keresztül fáradozott köztük. Sok
szenvedést és gúnyolódást is elviselt közöttük. Egyszer félholtan a
közeli erdőbe vonszolták. A szent atya megújult erővel folytatta térítő
munkáját, semmi nem tudta gyengíteni áldozatkész buzgóságát. Isten
azzal jutalmazta meg fáradságát, hogy a pogány lakosok felismerték az
igaz Isten küldöttjét. Mindnyájan megkeresztelkedtek. Ez után Ábrámiosz
újra visszatért magányába, és 360 körül békében elhunyt.
Római Szent Anasztázia vértanúnő.
Szentünk
Rómában született, 3 éves korában elvesztette szüleit. Egy közeli kis
kolostorban nevelkedett és erényes hajadonná serdült. 21 éves korában
szüzességet fogadott. Szépsége miatt a római nemes ifjak közül többen
szerették volna feleségül venni. Anasztázia viszont megmaradt Krisztus
iránti hűségében. Abban az időben Décius császár üldözést támasztott a
keresztények ellen. Anasztáziát is elfogták és Probus hadvezér elé
állították. Mivel nem akart hittagadó lenni, tűzzel, rossz szagú füsttel
kínozták és a hátát kegyetlenül verték. Újabb kínzások után kivezették a
városból és karddal lefejezték. Holttestét a vadak és madarak eledeléül
dobták, de a test sértetlen maradt. Angyali látomás után egykori
kolostorának főnöknője éjjel megtalálta testét és tisztelettel
eltemette. A vértanúnővel együtt fejeztek le egy Kirill nevű embert is,
aki Anasztáziának a kínzások alatt vizet adott inni.
Szent Klaudia és vértanútársai.
Klaudia,
Asztéria és Neona vértanúnők édestestvérek voltak. Szörnyű kínzások
után a kilikiai Egé-ben szenvedtek vértanúi halált úgy, hogy a városon
kívül keresztre feszítették őket. Szent Teonilla egy jámbor
özvegyasszony ugyanebben az időben lett vértanú. Zsákba varrva a
tengerbe vetették. 285-ben szenvedtek. A holnap ünnepelt szentek
életében említés történik róluk.
Mária szerzetesnő.
Szent
Ábrámiosz testvérének leánya volt. Sokáig nevelte a szent atya, a jóban
nagy előrehaladást tett. Húszéves korában azonban más útra, az
erkölcstelenség útjára tért. Az atya a hír hallára utána ment. Sok
rábeszélés után rávezette a bűnbánat útjára. Bűn nagyon megbánva és
megsiratva, visszatért az istenfélő életre. Újra Ábrámiosz atya
közelében vezekelt tovább. Lelki atyja halála után 5 évvel ő is jámborul
halt meg.
Szent Nárcisz püspök és hitvalló, † ~220.
BOLDOG RESTITUTA KAFKA szűz, vértanú, III. r. (1894-1943)
Helena
Kafka Morvaországban született szegény szüloktol, akik vallásosan
nevelték gyermekeiket. Hamarosan Bécsbe költöztek, Helena itt járt
iskolába. A középiskola elvégzése után egy ideig dohányárudai elárusító
volt, majd a Bécs melletti Lainz külváros kórházában kisegíto betegápoló
lett. Itt megismerkedett a Keresztény Szeretet Ferences Novérekkel, s
hivatást érzett, hogy közéjük lépjen. Szülei ellenkezését legyozve
1915-ben öltötte magára a novérek ruháját és kapta a Mária Restituta
nevet. 1919-tol a mödlingi kórházban tevékenykedett a sebészeten.
Határozottság, kitartás, a betegek és a novérek iránti szeretet
jellemezték. Amennyire beosztása engedte, részt vett a közösség
életében, fogadalmát huséggel tartotta, nagy szeretettel volt a betegek
családtagjai iránt is. Ferences deruvel végezte feladatát, mint
orgonista és kórusvezeto is muködött. Különös áhítattal volt az
Oltáriszentség és a Boldogságos Szuz iránt.
Amikor 1938-ban Ausztriát
a nemzeti szocialisták megszállták, megváltozott a novérek helyzete a
kórházban. Különösen egy ateista és elvakult nácista orvos áskálódott a
novérek, azok közt is Restituta ellen, mert o nyíltan megvallotta hitét
és hogy nem híve a nemzeti szocializmusnak. Amikor elrendelték, hogy a
feszületet a kórházi termekbol el kell távolítani, o ezt megtagadta.
Ezért a Gestapo 1942. febr. 18-án letartóztatta s börtönbe vitte. 13
hónapig volt a börtönben, közben ott is apostolkodott. 1942. okt. 29-én
halálra ítélték hazaárulás és az ellenség pártolása ürügyén. Elozoleg
felajánlották a szabadságot, ha megtagadja hitét és elhagyja szerzetét. O
hitében rendíthetetlenül kitartott. Kivégzése napján, 1943. márc. 30-án
gyónt, áldozott, imádkozott Isten ellenségei megtéréséért. Útban a
vesztohely felé azt mondta: Ünnepre megyek! Majd: Krisztusért éltem,
érte is akarok meghalni. Lefejezték. Nyilvánvaló volt, hogy mint a hit
vértanúja halt meg. A bécsi érsek 1988-89-ben folytatta le az
egyházmegyei boldoggá avatási eljárást, a boldoggá avatás pedig Bécsben a
Hosök terén (Heldenplatz) történt 1998. jún. 21-én, amikor II. János
Pál két osztrák papot is boldoggá avatott.„Boldog Restituta Kafka élete
mutatja, hogy a belso érettségnek mily magas fokára juthat valaki Isten
kegyelme által. A novér a kereszt megvallásáért hajtotta fejét a bárd
alá. A keresztet szívében orizte, és kivégzése elott még egyszer
megvallotta, amikor kérte a börtönlelkészt, jelölje meg homlokát a
kereszt jelével.”
A szentatya boldoggá avatási beszédébol.
Imádság:
Mindenható,
irgalmas Istenünk, te Boldog Restituta vértanúnak erot adtál, hogy
bátor lélekkel vállalja hitéért a halált. Közbenjárására segíts
gyozelemre minket a bun ellen vívott küzdelemben, s add meg a végso
állhatatosság kegyelmét. Krisztus, a mi Urunk által.
Antióchiai Szent Teofil püspök és hitvalló, † ~185.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése