Október 19-én, szombaton, a Budapesti Szent István-bazilika előtti téren sor kerül Sándor István vértanú, szalézi testvér boldoggá avatására.

Sándor István életének ismertetésével és bevezető közös imádsággal veszi kezdetét az ünneplés a bazilika előtti téren 9 óra 30 perctől.

A 10.30 perckor kezdődő szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros, esztergom-budapesti érsek.

Az ünnepélyes szentmise keretében a Szentatya megbízásából Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa teszi közzé a boldoggá avatásra vonatkozó határozatot.

Sándor István szalézi szerzetesi hivatásához élete árán is hűséges volt. Megrendülten állunk a koncepciós per áldozata előtt, akit hamis vádak alapján megkínoztak, halálra ítéltek és kivégeztek – mondta Erdő Péter bíboros Sándor István boldoggá avatási szentmiséjén szombaton, a budapesti Szent István-bazilika előtti téren.

Az eseményen részt vett Áder János köztársasági elnök, Kövér László házelnök, Völner Pál infrastruktúráért felelős államtitkár, a szalézi szerzetesrend magyarországi letelepedésének 100. évfordulója alkalmából rendezett centenáriumi év védnöke, továbbá Lévai Anikó, Orbán Viktor miniszterelnök felesége, Paskai László bíboros és Alberto Bottari de Castello apostoli nuncius.

Ott voltak a szertartáson a mártír szerzetes rokonai, ismerősei és több száz szalézi szerzetes a világ több országából is, továbbá Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási bizottságának fideszes elnöke, Handó Tünde, az Országos Bírósági Hivatal elnöke, Mádl Dalma, Mádl Ferenc köztársasági elnök özvegye, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Pokorni János, Pokorni Zoltán édesapja, aki Sándor István cellatársa volt.

Erdő Péter, a szentmise főcelebránsa a bazilika előtti zsúfolásig telt téren rámutatott: „gépies és elidegenedett világunkban ma is aktuális Sándor István üzenete. Egyéni és közösségi boldogulásunk útja Isten terve szerint a jól végzett munka, Sándor István személyében tehát a munkáját hittel és szeretettel végző ember példaképét tisztelhetjük.”

A bíboros felhívta a figyelmet arra: „Sándor István tisztelete legyen alkalom mindnyájunk számára a kiengesztelődésre és a lelki megújulásra! Személye legyen világító példa a hivatás vállalására, a becsületes munkavégzésre és a hűséges kitartásra Krisztus és az emberek szeretetében!”

Felidézte, hogy Sándor István szalézi hivatását még szülővárosában, Szolnokon kapta, és miután belépett a rendbe, nyomdász lett. Nagy lelkesedéssel foglalkozott a fiatal munkásokkal, és a szerzetesrendek 1950-es betiltása után is tovább dolgozott a fiatalokkal. Az a rendszer, amely magát munkáshatalomnak hirdette, nem tűrte, hogy éppen a fiatal munkások között valaki keresztény nevelést folytasson – mondta.

Erdő Péter rámutatott: Sándor István ellen azt hozták fel vádként, hogy államellenes tevékenységet folytatott és hazaárulást követett el, valójában azonban csak nevelői tevékenységet végzett a katolikus egyház tanítása szerint. A hatalom ezzel a perrel példát akart statuálni, hogy távol tartsa az egyházat a munkás fiataloktól. Sándor István száznyolcvannégy óra vallatás után is hűséges maradt hivatásához. Harminckilenc évesen kötél általi halálra ítélték, és 1953. június 8-án kivégezték.

Ferenc pápa képviseletében Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa hirdette ki Sándor István boldoggá avatását. Azt mondta: „Ha a vallásüldözés szakadékot teremt az emberek között, a vértanúk áldozatukkal, a testvériséggel, a megbocsátással és az elfogadással hidakat építenek.”

Kiemelte, Boldog Sándor István „meg volt győződve arról, hogy a fiatal nyomdásztanulóknak szükségük van lelki nevelésre és vezetésre is”. Segített nekik a munka és a szabadidő hasznos eltöltésében, és volt egy 50-60 fiatal nyomdászinasból álló csoportja, amelynek tagjai a példája nyomán a szalézi hivatásra készültek – jegyezte meg.

Mint mondta, Sándor István minden szalézi papot vagy testvért emlékeztet arra, hogy „az Istennek szentelt élet egy valódi, vér nélküli mártíromság, amely napról napra kiteljesedik az evangélium és a szalézi karizma hűségében”.

Megemlítette, hogy a boldoggá avatási folyamathoz összegyűjtött tanúvallomások között van néhány, amely megemlíti, hogy Sándor István egyszer megmentett a haláltól egy súlyosan sérült fiút, aki a villamos kereke alá szorult. Egy másik alkalommal egy súlyosan beteg, tífuszos diák szüleinek ígérte meg, hogy vért ad, ha ezzel megmentheti a gyermek életét.

Rámutatott: Boldog Sándor István rendíthetetlenül megmaradt hitében. Inkább választotta a halált, ahelyett, hogy külföldre menekült volna vagy megtagadta volna szalézi hivatását.

Ferenc Pápa levele és Bíboros atya prédikációja olvasható teljes terjedelmében a szaléziak honlapján:

http://www.szaleziak.hu/boldog-sandor-istvan-vertanu

Don Pascual Chávez szalézi rendfőnök a szertartáson úgy fogalmazott: „nagy dolgokat művelt az Úr az ő egyházával, meghívva Sándor Istvánt az isteni gyermekség, a keresztség, az életszentség által mint fogadalmas szalézi szerzetest az egészen szélsőséges hűség vértanúságára. Tele vagyunk ma ezért örömmel”.

Hozzáfűzte: „nagy dolgokat művelt az Úr a magyar néppel, hogy a nehéz időkben Sándor István, egy fiatal élet tanújaként teljes életét az ifjúságnak szentelte a végső áldozathozatalig.”

Havasi József korábbi szalézi tartományfőnök kifejezésre juttatta: „nagy és emlékezetes nap ez számunkra, magyar szaléziak számára, de nagy és emlékezetes nap ez az egész magyar egyháznak is.”

Hangsúlyozta: Boldog Sándor Istvánt nemcsak tisztelni, hanem követni kell, nekünk is – mint tette Boldog Sándor István – tanúságot kell tennünk Krisztus mellett, és „szent elhatározással nekünk is hirdetni kell Krisztus evangéliumát”.

Sándor István boldoggá avatásának egyházmegyei eljárása 2006-ban kezdődött és 2007-ben fejeződött be. Ez idő alatt sok tanút hallgattak meg. Ennek folytatásaként a szentszéki eljárás 2008-ban kezdődött meg, a bíborosok kollégiumának döntése idén január 15-én született meg. A pápa március 27-én fogadta Angelo Amatót, és engedélyezte 63 új boldog dekrétumának kihirdetését. Közöttük volt az is, amely elismerte Sándor István vértanúságát.

A XX. és XXI. században a boldogok sorába emelt magyarok: Batthyány-Strattmann László, Apor Vilmos püspök, Meszlényi Zoltán püspök, Salkaházi Sára, Romzsa Tódor püspök, Scheffler János püspök és Bogdánffy Szilárd püspök, Sándor István vértanú.

Doku-játékfilmet mutattak be II. János Pál papi szolgálatának első éveiről

Csütörtök délelőtt mutatták be a Vatikáni Rádió Marconi-termében A niegowići káplán, Wojtyła atya c. filmet, Jarek Cielecki prelátus, a Vatican Service News alapítójának és igazgatójának alkotását.

Cielecki prelátus a Krakkó közelében lévő Niegowićből származik, 1993-ban szentelték pappá, Kazahsztánban, Ukrajnában, Oroszországban, Moszkvában folytatta szolgálatát. A dokumentarista játékfilm a rendező hasonló című könyvéből készült, amelyet II. János Pál elolvasott és jóváhagyott. A filmet teljes egészében Lengyelországban forgatták az eredeti helyszíneken, amelyek Karol Wojtyła számára különösen kedvesek voltak.

A film egy magával ragadó utazás Karol Wojtyła atya életében: a történetet Eleonora Mardosz, egy 87 éves asszony meséli el, aki a későbbi pápa házvezetőnője volt a niegowići plébánián. A falu Krakkótól 25 km-re, délkeletre fekszik. A filmben láthatunk tárgyakat, amelyek valóban a pápa tulajdonát képezték, mint a stóla és a karing, amelyeket Karol Dudek főszereplő visel egy esküvői szertartáson. A jelenetet abban a fatemplomban forgatták, ahol Karol Wojtyła első szentmiséit bemutatta 1948-49-ben.

Maga II. János Pál így emlékezik vissza Ajándék és titok c. önéletrajzi írásában, amelyet 1946. november 1-jén történt pappá szentelésének 50. évfordulójára írt, és amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia megbízásából a Vatikáni Rádió magyar tagozatának munkatársai fordítottak le.

Niegowić: egy vidéki plébánia

Amint megérkeztem Krakkóba, az érseki aulában várt már rám az első „kápláni megbízatás” az ún. „aplikata”. Az érsek akkor éppen Rómában tartózkodott, de írásban meghagyta akaratát. Örömmel fogadtam el rendelkezését. Azonnal érdeklődtem, hogyan juthatok el Niegowićba és igyekeztem, hogy a megadott napon megérkezzem. Krakkóból autóbuszon mentem Gdówba, ott egy parasztember felvett a szekerére és elvitt a Marszowice-mező felé, ahol azt tanácsolta, hogy gyalog, egy rövidebb úton vágjak át a szántóföldeken. Már messziről megláttam a niegowići templomot. Aratás ideje volt. A gabonaföldeken haladtam, ahol a termés egy részét már learatták, részben pedig még lábon állt és hullámzott a szélben.

Amikor végre megérkeztem a niegowići plébánia területére, letérdeltem és megcsókoltam a földet. Ezt a gesztust Vianney Szent Jánostól tanultam. A templomban megálltam a Legszentebb Oltáriszentség előtt, majd jelentkeztem a plébánosnál. (...)

Megkezdtem a lelkipásztori munkát első plébániámon. Egy évig tartott és egy káplán és hitoktató szokásos feladatából állt. Öt elemi iskolát bíztak rám a niegowići plébániához tartozó falvakból. Szekéren vagy lovas kocsin vittek ki az iskolákba. (…) Olykor még ma is eszembe jut az az áhítatos csönd, amely a tantermekben uralkodott, amikor nagyböjt idején Urunk szenvedéséről beszéltem.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

Apor Vilmos a szent

A kommunizmus mártír főpapjai a reményt hordozták

A kommunista rendszer idején egyházukért, nemzetükért bátran kiálló és emiatt üldöztetést szenvedő katolikus főpapok a remény hordozói voltak, nemcsak a hívőknek mutatnak példát, hanem egyetemes emberi értékeket is képviselnek – jelentette ki Varga Lajos váci segédpüspök egy szerdai budapesti konferencián.

A Márton Áron Társaság és elnöke, Soós Károly által kezdeményezett, Remény a reménytelenségben – főpásztorok a kelet-közép-európai diktatúrákban című tanácskozáson a kommunizmus időszakának négy kiemelkedő katolikus főpapja, Márton Áron gyulafehérvári püspök, Mindszenty József hercegprímás, Stefan Wyszynski bíboros, lengyel prímás és Karol Wojtyla krakkói bíboros érsek, a későbbi II. János Pál pápa munkásságáról Alberto Bottari de Castello, a Szentszék magyarországi nagykövete, Varga Lajos váci segédpüspök és a téma avatott egyházi és civil szakértői beszéltek, köztük két erdélyi magyar szakember.

A budapesti lengyel nagykövetségen rendezett konferencián Roman Kowalski lengyel nagykövet hangsúlyozta, a remény az a motívum, amely ezt a négy személyiséget összeköti. A legnehezebb időkben szavaikkal, tetteikkel, emberi tartásukkal ébresztettek reményt, irányt mutattak, mintát adtak hívőknek és nem hívőknek egyaránt. Kitartásukért, következetes kiállásukért nagy árat kellett fizetniük.

A főpapok emléke kapcsán

Emlékük felidézésének külön aktualitást ad, hogy Lengyelországban jövőre ünneplik a szabadság visszaszerzésének 25. évfordulóját – 2014-et Bronislaw Komorowski államfő a szabadság évének nyilvánította. A szabadság kivívásában megkérdőjelezhetetlen szerepe volt a lengyel egyháznak, a diktatúra idején biztosította a tradíció és a kultúra folytonosságát. Ez olyan tekintélyt kölcsönzött neki, amely a mai napig fennáll – mutatott rá.

Alberto Bottari de Castello azt mondta: a kommunizmus egyik legfőbb célja az egyház lerombolása volt. A főpapok sokszor hasonló, máskor eltérő stratégiákat választottak, de a diktatúrával vívott háborút végül az egyház nyerte meg.

A konferencia előadásait a tervek szerint kötetben is megjelentetik.

Néhány hete virtuálisan Rómába repült a hét magyar 20. századi vértanú ferences szerzetes boldoggá avatási ügye. Könnyen lehet, hogy hamarosan szentként is tisztelheti őket a keresztény világ.

(mno.hu)

A pap, aki II. János Pál életére tört

Kevéssé ismert tény, de Boldog II. János Pál pápát nem csupán egyszer próbálták megölni. Ráadásul a második támadást maga egy pap hajtotta végre, aki megkéselte a Szentatyát. A Vatikán a sebesülést néhány évvel ezelőttig titkolta.

Az összeesküvés-elméletek szerelmeseinek a legérdekesebb modern kori pápa I. János Pál, aki trónra kerülése után rögtön kijelentette, hogy megreformálja a Vatikáni Bankot és több változtatást is tervez az egyházi struktúrában. 33 napos pápaság után váratlanul meghalt. Mivel a pápák testének boncolásához nem járul hozzá a Vatikán, még ma is tartja magát az elképzelés, hogy valaki megmérgezte a Szentatyát. A konteó szerint a bíborosi testületben kell keresni a felbujtókat.

I. János Pál azt mondta, hogy a következő pápa az lesz, aki előtte ült a konklávé alatt. Látomása valósággá vált: egy szinte ismeretlen, de mindenképpen aligha papabilisnek tartott lengyel papot választottak pápává, aki elődje tiszteletére a II. János Pál nevet vette föl. I. János Pál esete különleges, hiszen a Vatikában eleve nem kerül az I-es jelzés olyan pápák neve elé, akik először viselik az adott pápai megnevezést. Ferenc pápa sem I. Ferenc, mégis I. János Pál megválasztása után maga kérte az I-est a neve elé, mintha tudta volna, hogy rövid uralkodás vár rá, amelyet egy másik János Pál fog folytatni.

Őszentsége Boldog II. János Pál pápa valóban beteljesített elég sokat elődje célkitűzései közül. 25 éves pápasága alatt a világ végignézhette, hogyan viseli az agg kor szenvedéseit (s talán épp emiatt mondhatott le XVI. Benedek emeritus pápa jó lelkiismerettel, hiszen már nem adott volna semmit a világnak, ha ezt megismétli). De a többség mégsem erről emlékszik meg róla: II. János Pál sokat tett a kommunista ideológia térnyerése ellen és példátlanul sok fiatalt nyert meg az egyháznak nyílt szívű, szeretetteljes és bölcs uralkodása során.

Aki a pápa életére tört: nem volt egyedül

1981. május 13-án egy török fanatikus, Mehmet Ali Ağca a Szent Péter-téren lelövi a pápát. A golyó talál. A rendőrfőnök a pápára veti magát, így őt is éri lövés. Visszaemlékezett rá, hogy a súlyosan sérült Szentatya gyengén, alig hallhatóan, de mosollyal köszönte meg neki már ott, a helyszínen az önfeláldozást. Aznap veszítette életét, mikor Ağcát szabadon engedték...

A pápa súlyosan megsérült, a szélsőjobboldali csoportokhoz köthető török férfit pedig életfogytiglani szabadságvesztésre ítélték. Az Egyház határozott kérésére végül 2000-ben amnesztiával szabadult, de egy korábbi törökországi gyilkossága miatt ezután török börtönbe került. Végül 2010-ben, harmincévnyi börtönélet után került szabadlábra.

A merénylet után, mihelyt fölépült, II. János Pál meglátogatta merénylőjét a börtönben és megbocsátott neki. Médiatörténeti pillanat volt a találkozás, mely során Ağca elnézést kért és katolikus hitre tért.

Volt azonban még egy titkos merénylet

Amiről viszont kevesebben tudnak, hogy közvetlenül ezután még egy merényletet élt túl a szent pápa. Az életére ráadásul egy spanyol papja tört, aki bajonettel támadt a fátimai zarándokhelyen pápájára!

Magáról a támadásról hírt adott a Vatikán, de azt titokban tartotta, hogy a Szentatya sérülést szenvedett. Stanislaw Dziwisz bíboros 2008-ban megjelent könyvében azonban részletesen leírja, mi történt.

II. János Pál pápa azért látogatott a híres jelenés fátimai helyszínére, hogy hálát adjon, amiért túlélte a pisztolyos merényletet. Egy pap, Juan María Fernández y Krohn ekkor támadta meg, igyekezett megkéselni a pápát, és sikeresen meg is vágta. Az elkövetkező napok programja ugyanúgy zajlott tovább, a pápa nem beszélt a sérüléséről.

A megtébolyodott pap azt mondta, azért próbálta megölni a pápát, mert az szerinte a Szovjetunió kommunista ügynöke volt. Krohn a II. Vatikáni Zsinatot elutasító, tradicionalista Szent X. Pius Papi Testvériség tagja volt, de még annak vezetőjét Lefebvre érseket is túl gyengének tartotta.

Tettéért hat év börtönbüntetést kapott a polgári foglalkozása szerint egyébként ügyvéd férfi, ebből három évet kellett letöltenie. Jelenleg Belgiumban és Spanyolországban él, a papságból pedig kiközösítették. 2000-ben ismét elítélték, akkor négy hónapot kapott, mert igyekezett bemászni a belgiumi királyi udvarba az elleni tiltakozásul, mert állítása szerint a spanyol király a trónért megölte testvérét.

(katekéta, apologetika.blog.hu)

A herceg, aki Krisztus szeretetének koldusává lett

Augusztus 31-én délelőtt 11 órakor Ferenc pápa küldötte, Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Kongregáció prefektusa volt a főcelebránsa az ünnepi szentmisének, amelyen a boldogok sorába iktatták a román vértanút, az első birituális romániai katolikus papot.

A szertartást a bukaresti Romexpo kiállítási csarnokban mutatták be több ezer hívő jelenlétében. Koncelebrált több mint száz pap, mintegy húsz püspök és André Vingt-Trois párizsi bíboros érsek. Jelen voltak az ortodox egyház és az állam képviselői is.

Homíliájában Amato bíboros kihirdette, hogy az új boldog liturgikus emléknapja minden évben május 16-án lesz. A bíboros prefektus hangsúlyozta: „Boldog Vladimir Ghika emléknapja legyen a kiengesztelődés és a béke prófétai jele, egy szomorú múlt emléke, amelyet soha semmilyen módon nem szabad megismételni. Legyen továbbá elkötelezettség egy jobb jövő építésére, amelyet a remény, a testvéri szeretetközösség, a szabadság és az öröm jelképez”.

Vladimir Ghika ortodox vallású nemesi családban született 1873. december 25-én a mai Isztambulban, ahol édesapja romániai nagykövetként teljesített szolgálatot. Franciaországi tanulmányai során protestáns környezetbe került, majd számos tanulmány, elmélkedés után jutott el a katolikus hithez. A római Szent Tamás Kollégiumban szerzett doktorátust filozófiából és teológiából, majd hivatalosan 1902-ben lépett be a Katolikus Egyházba, hitvallást téve az Aventinus dombon lévő Santa Sabina-bazilikában. 1923. október 7-én Párizsban szentelték pappá. 1931-ben a Szentatya kinevezte apostoli protonotáriusnak és az Eucharisztikus Kongresszusok igazgatói bizottsága tagjának. X. Piusz pápától engedélyt kapott, hogy a latin szertartás mellett bizánci rítusban is mutathasson be szentmisét.

Angelo Amato bíboros a Vatikáni Rádiónak adott interjújában felidézte az új boldog életútját:
Vladimir Ghika atya 50 éves korában kezdte el intenzív apostoli munkásságát a kicsinyek és szegények érdekében. 1939-ben visszatért Romániába. Szenvedő honfitársai mellé állt, illetve segítette a náci megszállás elől menekülő lengyeleket. Hűen a „szükséget szenvedők teológiájához”, ápolta a betegeket, sebesülteket, háborús foglyokat. Ezt a választását 1948-ban is megerősítette, amikor I. Mihály király trónfosztása után a kommunista rezsim megkezdte a katolikusok erőszakos és módszeres üldözését. Vladimir Ghika atyát 1952. november 18-án az egyik legszörnyűbb romániai börtönbe, a zsilávai börtönbe vetették hazaárulás vádjával. A kínzások következtében 1954. május 16-án, 80 éves korában elhunyt. Földi maradványait 1968-ban helyezték örök nyugalomra a román fővárosban.

Angelo Amato bíboros homíliájában rámutatott: Ghika atya hármas örökséget hagy ránk. Az első ökumenikus törekvéseire vonatkozik: az Egyház egységéről álmodott, az életszentségről pedig azt tartotta, hogy nélkülözhetetlen eszköze a keresztények egysége elérésének. A második aspektus az új boldog konkrét karitatív tevékenységére utal, amelyet a menekültek, a sebesültek, betegek érdekében fejtett ki a háború idején. A harmadik üzenet pedig vértanúsága a kegyetlen sztálinizmus idején. A hosszú és kimerítő kihallgatások éjjel és nappal, az ütlegelések, a színleges felakasztások kínzását hittel és bátorsággal viselte el az ima segítségével.

A sors úgy rendelte el, hogy a haldokló Ghika atya körül, a börtön betegszobájában jelen legyen egy ortodox pap, egy protestáns lelkész, egy fiatal zsidó és egy tatár imám, mintegy koronájaként vágyának, hogy egy nyáj legyen és egy pásztor – mondta a boldoggáavatási szentmisén Angelo Amato bíboros, a Szentté avatási Kongregáció prefektusa.

Forrás: Vatikáni Rádió

Titokzatos pap jelent meg a baleset helyszínén

Megdöbbentő hírről számolt be az amerikai média. A történet valóban csodás, ezért egyre több szemtanú nyilatkozik, de a legnagyobb hitele mégis a mentést végző tűzoltóparancsnoknak van, aki egyszerűen őrangyalnak nevezte a szörnyű balesetnél fölbukkanó titokzatos papot.

A 19 éves Katie Lentz Missouriban nem is sejtette, hogy az élete pillanatokon belül egy hajszálon múlik majd: egy ittas vezető okozta balesetben súlyosan megsérült. Az életjelei gyöngülni kezdtek, a helyszínre érkező tűzoltók felszerelése pedig csütörtököt mondott.

Nem kis megdöbbenésre a helyszínen megjelent egy katolikus papnak tűnő férfi. Szinte a semmiből érkezett, ugyanis ekkorra már két-három mérföldes körben lezárták a környéket, és senkit nem engedtek a baleset helyszínére.

Először nem akarták a sérülthöz engedni, mivel olyan rossz állapotban volt a lány, hogy azt várták, mikor hal meg. Az atya azonban azt mondta, csak egy szentséget, a betegek kenetét adná neki. A nyilatkozó tűzoltó szerint azt hitték, maga a sérült hívta a papot valahogyan a baleset után, de kiderült, hogy nem is ismerte.

Végül a pap megnyugtatta a sérültet, rózsafüzért imádkozott érte, kenetet adott neki. A tűzoltók parancsnoka az ABC Newsnak elmondta, hogy valami elképzelhetetlen nyugalom áradt a papból, ami az ott lévőket is átjárta, majd jelezte a tűzoltóknak, hogy az eszközeik hamarosan működni fognak. Igaza volt: ekkor futott be egy másik csapat tűzoltó, akik segítettek kiemelni a lányt a roncsból.

A titokzatos férfi eltűnt, mielőtt köszönetet mondhattak volna neki.

A hírről beszámoló Fox News megemlíti, hogy bár a szemtanúk egybehangzóan állítják, hogy valósággal a semmiből megjelenő katolikus pap végig a helyszínen volt, az ott készült nyolcvan fotó egyikén sem fedezhető fel, pedig nem kis feltűnést keltett.

Bár a helyszínen úgy tűnt, a lány életét is vesztheti, a kórházban már csak törött lába és bordái miatt kezelik. Azt mondja, hogy úgy érzi, egy őrangyal segített neki átvészelni a nehéz perceket.

A helyi egyházmegye nem ismeri a papot, aki megjelent a balesetnél, és a püspökség nem kíván vizsgálatot sem indítani, de köszönetet mondott a férfinak és gyógyulást kívántak a sérültnek.

Padre Pio nyomdokain

Sokáig az egyház is gyanakodva figyelte Pio atyát, aki csodatételei időről időre zavarba hozták környezetét. Sok hasonló esetről számoltak be vele kapcsolatban, az egyik legjobban dokumentált és ezért legmeghökkentőbb, hogy a világháború alatt több katona beszámolt arról, hogy egy szerzetesi habitusba öltözött pap jelent meg a harctéren, mikor megsérültek. A katonák között többen egyáltalán nem is voltak hívők vagy nem a katolikus felekezetbe tartoztak.

Csak a háború után ismerték föl újságcikkek fotóiból a mosolygó szerzetest, akit ma Szent Pióként ismerünk, s aki egyetlen találkozás alatt is életre szóló nyomott hagyott egy fiatal lengyel pap emlékeiben, akit később II. János Pál pápaként ismertünk meg.

(katekéta, apologetika.blog.hu )