"Adj nekem gazdagságot vagy szegénységet,
Adj nekem vigasztalást vagy
szomorúságot...
...Ha pihenésemet akarod,
szeretetből pihenni akarok.
Ha úgy rendeled, hogy dolgozzam,
munka közben akarok meghalni.
Igen, Uram
mit akarsz tenni velem?
Csak mondd meg hol,
hogyan és mikor."

Avilai Szent Teréz

Márton Áron, a főpap és katona

Dicső múltunkból energiát és bátorságot meríthetünk napjaink jövőt formáló cselekedeteihez. De ez csak akkor sikerül, ha ismerjük a múltat, és ismerjük azokat, akik hozzájárultak alakításához. Halálának 30. évfordulóján Erdély szentéletű püspökére, Márton Áronra emlékezünk.

Márton Áron székely földműves család harmadik gyermekeként született Csíkszentdomokoson, 1896. augusztus 28-án. Az elemi iskolát szülőfalujában, a gimnáziumot pedig Csíksomlyón végezte. Középiskolába Csíkszeredába és Gyulafehérvárra járt, ahol 1915-ben érettségizett. Három nappal a sikeres érettségi vizsga után katonai szolgálatra kapott behívót. Leszerelése után egy ideig földművesként és erdészeti tisztviselőként dolgozott. Teológiai tanulmányait 1920-ban kezdte el, pappá gróf Majláth Gusztáv Károly püspök szentelte 1924-ben. Kezdetben Ditróban és Gyergyószentmiklóson volt káplán, majd hittanár ugyancsak itt és Marosvásárhelyen, plébánosi kinevezést Verestoronyra kapott, később udvari káplán, püspöki levéltáros és titkár lett Gyulafehérváron. 1936-ban a kolozsvári Szent Mihály plébánia vezetésére kapott ideiglenes megbízatást, rá egy évre kanonoknak léptették elő, majd a plébánia megválasztott vezetője lett. Ugyancsak 1936-ban XI. Piusz pápa Gyulafehérvár püspökének nevezte ki. 1949- től 1955-ig különböző román börtönökben sínylődött, 1957-1967 között pedig házi őrizetben tartották Gyulafehérváron. 1968-tól ismét szabadon mozogva látogathatta egyházmegyéjét és híveit. 1980. október 4- én hunyt el, a gyulafehérvári székesegyház kriptájában helyezték örök nyugalomra.

Ezek az adatok egy tartalmas, gazdag és egyedi életút főbb állomásai. Személyiségének varázsából, szellemi kisugárzásából, emelkedett erkölcsi tartásából viszont csak hátrahagyott műveit olvasva és a róla szóló történeteket hallgatva kaphatunk némi ízelítőt. Hiszen cselekedeteinek és magatartásának köszönhetően a nép, amelyből vétetett, már életében szívébe zárta, napjainkban is szájról szájra terjednek a róla szóló történetek.

Lelkükbe fogadták egykori tanítványai, beosztottjai és munkatársai is, ezek egyike Msgr. Gajdó Zoltán pápai káplán, nyug. plébános, aki összesen tíz évet tartózkodott a püspök közelében. Kérésemre meglágyult arccal hívja elő emlékeit: a mindennapok hívságain felülemelkedni tudó, mély Isten és emberszeretetből fakadó alázatosság volt a püspök személyiségének meghatározó vonása. A krisztusi szeretet minden rosszat elsöprő erejébe vetett hit pedig tetteinek mozgatórugója. A kivagyiság nem csak távol állt a jellemétől, hanem környezetében sem tűrte meg az ilyen megnyilvánulásokat.

Márton Áron fegyverrel a kézben küzdötte végig az első világháborút. A székelyudvarhelyi 82-es gyalogezred közlegényeként került harctéri szolgálatra Doberdóba. A fronton avatták tizedessé, azt követően pedig hadapródjelöltté. Több mint egyévi első vonalbeli tartózkodást követően Nagyszebenbe küldték tiszti iskolába, elvégzése után hadnagyi rangban az Ojtozi-szorosban, majd újra az olasz fronton harcolt. Szigorú, de beosztottjait megbecsülő parancsnok volt. Tiszttársai szerették, katonái rajongtak érte. Bátor, a veszélyes helyzeteket sem kerülő hadfiként négy alkalommal sebesült meg, mindig a végsőkig kitartott. Még 1919 tavaszán is részt vett a székely hadosztály Tisza-menti hadműveleteiben, amiért hadifogolyként a brassói Fellegvárba zárták. A következő történetek a hazáját védő katonáról szólnak.

Gajdó Zoltán atya baróti káplánkodása alatt (1964-1966) a miklósvári Szent Anna-búcsú egybeesett a bérmálással. E kettős esemény hívők ezreit vonzotta a templomba, mely ezúttal szűknek bizonyult a hatalmas tömeg befogadására. Szentmise előtt különböző rendű és rangú egyházi és világi személyek tisztelegtek a püspök előtt. Egyszer csak elébe pattant palástosan az ürmösi unitárius lelkész, s katonásan összecsapva bokáját a következőket mondta: „Mélyen tisztelt hadnagy úr! Egykor, az Ojtozi-szorosban önt szolgáló közlegényként sokszor kellett jelentést tennem a század állapotáról és a hadi helyzetről. Most, kihasználva a találkozás kínálta lehetőséget, ürmösi lelkészként ezt újból megteszem. Tisztelettel jelentem, hogy híveink megtizedelve, meghurcolva, s javaikból kiforgatva ugyan, de élnek és helyükön vannak.”

E szavak hallatán könnyek szöktek a megpróbált püspök szemébe. Megrendülve mondta a következőket: „Köszönöm, fiam, a régi és új jelentéseidet. Megnyugodva veszem tudomásul, hogy népünknek olyan lelkipásztorai vannak, akik hősiesen állnak híveik mellett és híveik védelmében. Megnyugodva, mert tudom, hogy míg akadnak hozzád hasonló elhivatott és bátor papok, van és lesz magyar jövő Erdélyben”.

A miklósvári szentmisét és bérmálást követő ünnepi ebéden az ürmösi pap felidézte Márton Áron egyik hőstettét is. Egy nap arra eszméltek, hogy az ellenség bekerítette őket. Parancsnokuk, felmérvén a lehetőségeket, rádöbbent, hogy helyükön maradva esélyük sincs a túlélésre. Ezért kiadta az ukázt a halálos gyűrűből való kitörésre. Okos és megfontolt utasításainak köszönhetően ez sikerült is, anélkül, hogy a legénység közül bárkinek baja esett volna. Egyedül ő sebesült meg, ugyanis az ellenség figyelmét magára vonva biztosított lehetőséget katonáinak az elvonulásra.

Amint Gajdó atya szavaiból is kiderült, Márton Áron bátor, kemény és megalkuvást nem ismerő férfi volt. Valódi pásztor, aki elszántan óvta hitét, és védelmezte a köréje tömörült nyájat. Nem lehetett sem megtörni, sem megfélemlíteni, sem elhallgattatni. Élete utolsó pillanatáig felemelte a szavát az igazság érdekében. Az elnyomottak védelmezője, az elesettek oltalmazója volt. Felekezeti hovatartozás nélkül. Büszkék kell legyünk arra, hogy közülünk vétetett. Hálásak azért, hogy a gondviselés megajándékozott egy ilyen tiszta erkölcsű, egyenes tartású, vallási és szellemi vezetővel.

Emlékét megőrizni, példáját követni szent kötelességünk. Vallási és világi vezetőinknek pedig fel kell nőniük az ő erkölcsi és szellemi nagyságához, hogy legyen, lehessen magyar jövő. És nemcsak Erdélyben, hanem az egész Kárpát-medencében.

Bedő Zoltán

forrás: Székely Hírmondó

Boldoggá avatta Newman bíborost XVI. Benedek

Vasárnap délelőtt a birminghami Cofton Parkban boldoggá avatta a pápa John Henry Newman bíborost. Ez volt az első boldoggá avatás Angolföldön. A misére ötvenezren mentek, akik közül sokan az előző éjszakát is parkban töltötték. Mások éjjel kettőkor indultak útnak otthonról, hogy odaérjenek a misére.

Tim Finigan kenti plébános, a Kontinuitás Hermeneutikája blog szerzője, a Catholic Herald munkatársa úgy fogalmazott: „Elnézést a szomszédoktól, amiért késő éjszaka felébresztettük őket azzal, hogy azt énekeltük: Isten áldd meg a Szentatyát (God bless the Pope), amint a buszunk elhagyta a várost. Többé nem fog megesni.”

Simon Caldwell, a Catholic Herald hírszerkesztője szerint egész reggel szitált az eső a parkban, ám amikor a pápa helikoptere megérkezett, akkor kisütött a nap.

A misén az evangéliumot Jack Sullivan diakónus olvasta fel, aki Newman közbenjárására gyógyult meg orvosilag megmagyarázhatatlan módon gerincbetegségéből.

A pápa szentbeszédében Newmant mint a nagy brit szentek és boldogok, valamint tudósok közt a legújabbat üdvözölte. Megemlítette, hogy Newman Birmingham szegényeinek, betegeinek is gondját viselte. Mint a pápa mondta, Newman rengeteget tett azért, hogy kialakuljon a katolikus iskolák máig meghatározó ethosza.

XVI. Benedek megemlékezett a Nagy-Britannia elleni náci légitámadás hetvenedik évfordulójáról is, és tiszteletét fejezte ki az angolok iránt, akik elutasították a nácizmus „gonosz ideológiáját”. „Számomra, aki megéltem és átszenvedtem a náci rezsim sötét napjait Németországban, mélyen megindító, hogy ezen alkalomból is veletek lehetek, és felidézhetem, hogy mennyien áldozták fel bátran életüket a gonosz náci ideológiának” való ellenállásban.

A mise 1200 tagú kórus által énekelt zenéjét James MacMillan szerezte, a hívek könyörgését német, walesi, francia, vietnámi és pandzsábi nyelven mondták.

A pápa a mise után elimádkozta az Úrangyalát és szokásához híven kisebb elmélkedést tartott, amiben Newmanról beszélt.

A mise után a pápa magánlátogatást tett a Néri Szent Fülöp oratóriumban Edgbastonban, amit Newman alapított, majd Anglia, Wales és Skócia püspökeivel, találkozik az Oscott College-hez tartozó Francis Martin házban, mielőtt visszamegy Rómába.

A pápa teljes szentbeszédét a Catholic Heraldon olvashatja el eredeti, angol nyelven. A boldoggá avatás perceit megtekintheti a BBC által készített videón.

Magyar Kurír

A film cselekménye Ágoston megtérése után játszódik. Már megírta leghíresebb filozófiai műveit, mikor a római civilizáció agóniája miatt, a múlt és jövő határán mély válságot átélő ipponai közösség a püspökévé szenteli. Ágoston a mindenki számára egyformán érvényes morál nevében megpróbálja csillapítani a különböző csoportok gyilkos indulatát, hogy reményük lehessen a jövőre...

Szent Istvánról mondták

“Európának szüksége van Magyarországra, arra a szenvedésben, háborúban és szükségben megerősödött népre, amely soha nem hagyta magát legyőzni… Szent István államfelfogásában soha nem tudott az a nyugat-európai abszolutizmus kialakulni, ahol a király azt mondja: Az állam én vagyok. Õ országát Mária oltalmába ajánlotta. Királyságát úgy fogta fel, hogy õ csak gondozója és nem tulajdonosa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézőre bíztak. Ha ez a fajta államfelfogás megmaradt volna a középkortól az újkorig, akkor az európai Kontinens sok szenvedéstől és nélkülözéstől menekült volna meg. Szent István királyi házába vette Máriát. Õ és honfitársai pedig Mária testvérei és Jézus tanítványai lettek. Ez Magyarországnak olyan méltóságot kölcsönzött, amely nem veszett el soha.”

JOACHIM MEISNER (1933- ) bíboros, 1989-tõl kölni érsek
Budapest, 2009. augusztus 20.

A Heti Válaszban (22–23.o.) Rosdy Pál Másokért élt és halt címmel méltatja a szeptember 17-én vasárnap boldoggá avatandó Salkaházi Sárának, a nyilasok által 1944 decemberében Dunába lőtt szociális testvérnek az életútját. A cikkíró kiemeli, hogy a szerzetesnő tudatosan készült az életszentségre. A szerző emlékeztet rá: a „népi demokrácia” évtizedeiben nem volt mód a boldoggá avatás ügyét kezdeményezni, de tisztelete sosem szűnt meg Magyarországon. 1997-ben azután elkezdődött az eljárás. Rosdy Pál arra is rámutat, hogy Salkaházi Sára naplójából kiviláglik: ő sem született szentnek, hanem azzá nevelte magát. „Tavaly – írja 1930-ban – olyan sokat kínlódtam, mert egyeseket oly nehéz volt elviselni. Akkor csináltam azt, valahányszor találkoztam az illetővel, mindig egy fohászt mondtam érte: Jézus, segítsd meg! Áldd meg!” 1935-ben ezt írja: „Nem voltam egészen hűséges. Rájöttem, hogy milyen szörnyű nehéz a lemondás a kávéról. Reggel betartottam. Délben nem. Jó lesz ezzel kapcsolatban folytonos harcot indítani.” Egy évre rá pedig így fogalmaz: „Szeretni akarom a halált! Már most készülök a halálra. Készülök, hogy mindennap keressek alkalmat önmagamnak a meghalásra. Hogy szívesen fogadjam a bírálatokat, ha megsemmisítők, megalázók is.”


A Népszabadság 2006.augusztus 19. Hétvége című mellékletében (2-3.o.) Bokor Péter Hét fejezet a Bokréta utca mártírjáról, címmel felidézi, hogy néhány évvel ezelőtt egy dokumentumfilmjében a vértanúhalált halt és boldoggá avatás előtt álló Salkaházi Sára életéről nyilatkozott Jolsvai Hedvig, a Szociális Testvérek Társaságának tagja. Többek között elmondta, hogy amikor 1967 augusztusában a zuglói nyilasház embereit bíróság elé állították, a tárgyaláson az egyik vádlott beszélt egy apácáról, aki zömök termetű és fekete hajú volt, a leírás ráillett Sára testvérre. De ami még inkább rá vallott, az a vádlott vallomásának következő része volt: „Mielőtt kivégeztük volna, előbb letérdelt, és feltűnően nagy, széles mozdulattal vetett magára keresztet.” Hedvig testvér szerint „Ez annyira Sára testvér volt! Sokszor tanította környezetének: Keresztet ne úgy vessetek, mintha legyet kergetnétek, hanem szépen, összeszedetten, mint aki a hitét vallja meg.”

Szentmise Sándor István és vértanútársai emlékére

„Sándor István tudatosan vértanú akart lenni, áldozat a magyar ifjúságért. Mintha minden tette még ott a börtön poklában is egy bizonyos vágyat takart volna.”

Sándor István szalézi testvérért és üldözött társaiért haláluk évfordulóján P. Havasi József SDB tartományfőnök ünnepi szentmisét mutat be. Szentbeszédet mond P. Szőke János SDB atya, a boldoggá avatás posztulátora.

Helyszín: Clarisseum (Budapest IV. ker., Árpád út 199.)
Időpont: 2006. június 11. 10.30

* * *

Sándor István Rákospalotán volt a Szalézi Művek egyik oszlopos tagja. Többszöri megszakítással, katonai szolgálat miatt, mint nyomdamester és nevelő dolgozott 1940-1948 között. A nyomdán kívül még az oratóriumban is dolgozott és az ún. „kis klérus" szervezője volt. Később, a rendek feloszlatása után (1950) tovább foglalkozott a fiatalok hitoktatásával.

Aki őt ebből az időből ismeri és hajlandó ismeretét közölni, kérjük, jelentkezzen a boldoggá avatás magyarországi megbízottjánál, Szőke János szalézi atyánál.

Cím: 1125 Budapest, Felső Svábhegyi u. 12.
Tel.: 1/201-0979
E-mail: ungmind@vnet.hu

Sándor István vértanúságának történetéről Háttér rovatunkban olvashatnak.

Magyar Kurír