Boldoggá avatták a magyar Bernadeta nővért

Szarajevóban Angelo Amato bíboros, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjának prefektusa a boldogok közé iktatta az öt drinai vértanú szerzetesnőt, az Isteni Szeretet Leányai Kongregációjának tagjait, közöttük Bernadeta Banja magyar nővért. A szertartáson koncelebrált Udvardy György pécsi megyéspüspök is.

Öt szerzetesnő boldoggáavatása történt meg szeptember 24-én, akik 1941. december 15-én haltak vértanúhalált: Jula Ivanisević horvát házfőnöknő, született 1893-ban; Berchmana Leidenix nővér, született 1865-ben, osztrák származású; Krizina Bojanc nővér, született 1885-ben, szlovén származású; Antonija Fabjan nővér, született 1907-ben, szlovén származású; és Bernadeta Banja nővér, született 1912-ben, magyar származású.

Kovács Piroska Mária nővér, az Isteni Szeretet Leányai Kongregáció magyarországi tartományfőnöknője még az ünnepélyes avatás előtti napokban beszélt a Vatikáni Rádió magyar nyelvű adásában Bernadeta nővér életéről.

Banja Terez 1912. június 17-én született mélyen hívő, katolikus családban, szülei tizenkettedik gyermekeként. Szülei harmadrendi ferencesek voltak, gyakran gyűltek össze náluk közös imára a környéken lakók. Az állatok legeltetése közben szívesen imádkozta a rózsafüzért. Csöndes, szégyenlős kislány volt. Nem szeretett társaságba menni.

Már gyerekkorában vágyott a szerzetesi életre, azt mondta, hogy ha nem engedik el, megszökik. Édesapja azt válaszolta: „elengedlek, ha megnősz”. 1929-ben, 17 évesen édesapja elkísérte az Isteni Szeretet Leányai zárdájába. Ez év decemberében Szarajevóba helyezték, ami akkor idegen föld volt a számára, itt kezdte meg a noviciátust közvetlenül előkészítő jelöltidőt. 1930. augusztus 5-én öltötte magára az isteni Szeretet Leányai ruháját, kezdte meg a noviciátust. Mindenütt kitűnt szorgalmával, munkabírásával, és azzal, hogy válogatás nélkül minden munkát lelkiismeretesen végzett el.

A zsolozsma imádkozása akkor még latin nyelven történt, ez elég nehéz volt neki. Azt írják róla, „inkább szívvel imádkozott, mint ésszel.” Egyik nővértársa így emlékezik rá: „Bernadetten látszott, hogy örömmel vállalja a szerzetesi életet, ezt az életformát, az áldozatot és szilenciumot. Csendes volt és kiegyensúlyozott. Arcán mindig ott volt a mosoly.”

1938 végén, Bernadett édesapja súlyosan megbetegedett. Utolsó kívánsága az volt, hogy láthassa szerzetesnő lányát. Megkérdezte tőle: „Te boldog vagy?” Bernadett válasza: „Boldog vagyok, édesapám! Hát nem látod, hogy végtelenül boldog vagyok!”

1941 áprilisában fejvesztve menekült a jugoszláv kormány a lebombázott Belgrádból. A kis Bernadett nővér nem zavartatta magát, amikor öt napig kellett etetnie a halálra rémült minisztereket, feleségeiket és gyerekeiket. Amikor kitört a II. világháború, Pale visszhangzott a lövöldözésektől. Két ilyen éjszaka után és tíz nappal a nővérek elfogatása előtt Bernadett nővér összetett kezekkel kérte Apolónia nővért, hogy helyettesítse és maradjon Paléban. Nagyon félt és szeretett volna Szarajevóba menekülni.

1941. december 11-én szerb félkatonai alakulatok mind az öt szerzetesnőt elfogták és Goražde irányába hurcolták. Kirabolták és felgyújtották Paléban a Mária Otthont. Ekkor kezdődött a nővérek négy napos keresztútja: hidegben és hóban, megfelelő ruházat nélkül Sjetlináig hurcolták a kihallgatásoktól meggyötört szerzetesnőket. Társaitól elválasztva itt vették őrizetbe az út fáradalmaitól legyengült 76 éves Berchmana nővért.

A többi négy nővért tovább vitték Goraždéba, és december 15-én, egy kaszárnya második emeleti helyiségében zár alatt tartották őket. Még aznap éjjel rájuk törtek. A nővérekre vetették magukat, akik, hogy emberi méltóságukat és tisztasági fogadalmukat megőrizzék, minden erővel védekeztek. Hogy támadóik kezéből megszabaduljanak, a második emeleti ablakból a mélybe vetették magukat. Támadóik döbbenten utánuk eredtek és az erősen sebesült, de még élő nővéreket késszúrásokkal halálra döfték, holttestüket a közeli Drina folyó partján hagyták.

A bátor szerzetesnők mártírhaláláról szóló hír nagyon gyorsan elterjedt. A boldoggáavatáshoz szükséges egyházmegyei eljárást 1999-ben Szarajevóban megindították és három év múltán eredményesen lezárták. A teljes dokumentációt ezután Rómába, a Szenttéavatási Ügyek Kongregációjába vitték. 2011. január 14-én írta alá XVI. Benedek pápa a boldoggáavatási dekrétumot.

Vatikáni Rádió/Magyar Kurír

A reménytelen helyzetek szentjeként ismert Casciai Szent Ritának állít emléket ez a megindító film. A kalandos történetben egyszerre jelenik meg a szenvedélyes szerelem, az értelmetlen tragédiák sora, valamint az őszinte megbocsájtás és a rendíthetetlen hit ereje. A XIV. századi Itáliában, Umbriában játszódó történetben Rita, a gyönyörű lány férjhez megy egy lovaghoz és ezzel lovagi családok háborújának kellős közepében találja magát. Rita fegyvere a hit, az imádság és a feltétel nélküli szeretet, melyekkel mindenkit megváltoztat maga körül. Alázatos és szelíd lényének mindent átalakító erejét mutatja be ez az izgalmasan megjelenített történet.

Vianney Szent János, a szent Ars-i plébános titokzatos lélekbe látásáról, látomásairól és jövendöléseiról: hiteles tanúk beszámolója.
Rövid életrajza: http://www.katolikus.hu/szentek/0804.html

Fr. Csilik János: BOGDÁNFFY SZILÁRD PÜSPÖK ÉS VÉRTANÚ

A titokban szentelt nagyváradi püspök, Bogdánffy Szilárd vértanúságáról.

ISTEN SZOLGÁJA Dr. BOGDÁNFFY SZILÁRD PÜSPÖK  ÉS VÉRTANÚ (1911-1953)

Mikor és hol lesz Szilárd Püspök és Vértanú boldoggá avatása?  Erre a rendkívüli ünnepségre a nagyváradi Római Katolikus Bazilikában kerül sor 2010 október 30-án. 2010 március 27-én XVI. Benedek pápa jóváhagyta a titokban szentelt nagyváradi püspök, Bogdánffy Szilárd vértanúságát elismerő dokumentumot. 2010 május 4-6. között Böcskei László, nagyváradi megyéspüspök, Rómában megköszönte személyesen XVI. Benedek pápának a boldoggá avatás jóváhagyását. A Szentatya kihangsúlyozta, hogy Bogdánffy püspök személyében kiváló példaképet és közbenjárót kapott nemcsak a nagyváradi egyházmegye, hanem az egész világegyház. A boldoggá avatásra, Nagyváradra jön Angelo Amato érsek, a Szentté Avatási Kongregáció prefektusa, aki majd a pápai dekrétum felolvasására és bemutatására kap megbízást. A boldoggá avatáskor a szentmise főcelebránsa Erdő Péter bíboros – érsek lesz a nagyváradi főpásztor felkérése által.

Isten Szolgája Dr. Bogdánffy Szilárd 1911 február 21-én született a Torontál vármegyei Crna Bara – Feketetó nagyközségben (Jugoszlávia). A temesvári Piarista Főgimnáziumban érettségizett, utána a nagyváradi Papnevelő Intézetbe jelentkezett. Mayer Antal apostoli kormányzó a budapesti Pázmány Péter Katolikus Tudomány Egyetemre küldte. 1934 június 29-én szentelte pappá Fiedler István Szatmár – Nagyvárad-i Püspök az újonnan épített és azon a napon megáldott Váradőssi Lisieux-i Szent Teréz templomban. Teológiai és gimnáziumi tanárként Nagyvárad magyar és román tannyelvű iskoláiban egyaránt tisztelt, szeretett és nagyrabecsült nevelő volt. 1947-ben Isten Szolgája Dr. Scheffler János, szatmári püspök, nagyváradi apostoli kormányzó áthelyezte Szatmárra, hogy az Egyház kormányzásban segítségére legyen. 1949 február 14-én Bukarestben, titokban szentelte püspökké Gerard Patrik O’Hara nuncius. Ugyan ezen év április 5-én letartóztatták és az ország különböző börtöneiben raboskodott. 1953 október 2-án a nagyenyedi börtönben vértanúhalált halt. 1993 október 2-án kezdődött el a boldoggá avatási eljárás egyházmegyei szinten Tempfli József püspök úr kérésére. 1192 február 2-án volt utoljára szenttéavatás Nagyváradon, amikor Egyházmegyénk alapító Védőszentjét Szent László királyt avatták szentté. Ennyi évszázad után ismét részünk lesz egy ilyen magasztos történelmi és szent eseményben.

Dr. Bogdánffy Szilárd Püspök az Egyházhoz való hűség vértanúja. Nem volt hajlandó egy olyan egyházi közösség élére állni, amilyet a kommunista vezetők akartak Romániában létrehozni, és amely nem ismerte el a Római Pápát a Katolikus Egyház fejének. Inkább a vértanúság útját választotta.

Miért avatja boldoggá az Egyház Szilárd Püspköt és Vértanút?

·         Pappá szentelése után, az első ünnepélyes szentmiséjét Temesváron mutatta be 1934 július 1-én. Mottója a Szűzanya Magnifikátjának első mondata volt, amelynek szellemében élt: „Magasztalja az én lelkem az Urat!” (Lk.1,46)

·          Az első misés emlékképén Assisi Szent Ferenc a keresztről hozzá lehajló Krisztust átöleli. A kép hátoldalára ezt írta: „Szeretet kereszt nélkül lehetetlen! Kereszt szeretet nélkül elviselhetetlen!”

·         Egykori növendékei így nyilatkoztak róla: „nem tett külömbséget a különböző vallásúak között! Mindenkit egyformán szeretett, segített! Soha senkit nem bántott meg a legkisebb mértékben sem, a szegényeket különösképpen szerette, segítette! Számunkra példakép volt. Naiv, gyermeki lelkülettel rendelkezett. Bízott az emberekben, akkor is, ha ezzel visszaéltek! Mi is szerettük őt kivétel nélkül. Nagy szavak nélkül, ő valóban szent volt!”

·         1949 április 5-én történt letartóztatása után szinte mindene elveszett, csupán a doktori értekezésének egy gépelt másolata, egy monogrammos ezüst zsebórája és egy fehér színű miseruhája maradt meg. Mégis a legfontosabb, ami mindannyiunkra maradt a világ végéig világító élete!

·         A nuncius, aki püspökké szentelte azt mondta neki: „téged, Szilárd testvérem a vértanúságra szentellek.” Ő, ezt Jézusi lelkülettel, bátran vállalta.

·         Imája volt: „Istenem beleteszem a Te Szent Kezedbe az én miértekkel küzdő rövíd életemet! Te, jó vagy! Te tudod mit, miért engedsz meg! Uram, legyen meg a Te, Szent Akaratod!”

·         Rabtársai a következőket mondták róla: Szilárd rendkívül figyelmes, udvarias, alázatos ember volt! Mindenkibe erőt öntött, bátorított és imádkozott velük. Nyelvórákat és történelmi leckéket adott nekünk. Mindig bizakodó, jókedvű volt. Mindig tudott örömet szerezni nekünk. Egyik püspök társának azt mondta bizalmasan: „Egész éjjel ütöttek! A talpamon eltörtek egy seprűnyelet. Teljesen összetörtek!” Úgy kínozták, hogy csigára húzták és közben kérdezgették: akarja-e még a kapcsolatot a római Pápával? Ő minden kínzás ellenére is hűséges maradt a meggyőződéséhez, a Pápához!

·         Szent József kilencede előtt ezt imádkozta: „Úristen, aki Szent Péter bilincseit csodálatosan megoldottad és őt sértetlenűl kivezetted börtönéből, vezess ki minket is ebből a nagy és nehéz börtönből.”

Amikor a gonoszok diadalt ültek halála felett, nem tudták, hogy ő már Isten örök szeretetében és békéjében van! Gondolkozzunk el azon, a kínzó gonosz emberek és a megkínzott vértanúi lelkek már Isten ítélőszéke elé kerültek. Vajon, halálunk után kinek a helyében szeretnénk lenni? Isten végtelen Irgalmát kérjük azon alvilági emberek részére, akik engedték, hogy földi életükben birtokba vegye és használja őket a Gonosz Lélek!!!

Mi engesztelők, jövőnk Isten Akarata szerinti alakulásáért, minden nap kérjük Isten Szolgája, Bogdánffy Szilárd Püspök és Vértanú égi közbenjárását! 

Hatvan emlékezik a hatvanegy éve történtekre

Az 1944 és 1954 között mártíromságot szenvedett hét magyar ferences szerzetes boldoggá avatásáért áprilisban imasorozat indult, melynek egyes állomásai a vértanúk életéhez kötődő települések. Gyékényes és Gyöngyös után a harmadik állomás június 19-én az új-hatvani templom lesz, ahol a kilenc órai szentmise keretében emlékeznek meg Lukács Pelbárt és Kriszten Rafael egykori itteni házfőnökökről, akik mindketten vértanúk lettek.

A hatvani eseményt azért tartják e napon – tájékoztatta a Ferences Sajtóközpontot Szekeres Mihály plébános –, mert hatvanegy éve június 19-én fojtotta vérbe az ÁVÓ a szerzetesek elhurcolását megakadályozni szándékozó spontán tömegmegmozdulást, és százakat internáltak a Hortobágyra; a ferences szerzeteseket pedig, miután agyba-főbe verték, az Andrássy út 60-ba szállították. Kriszten Rafaelt életfogytiglanra ítélték, aki egy évvel később a börtönben halt meg. Lukács Perbált, akit 1946-ban tartóztattak le, szovjet lágerben halt meg 1948-ban. Hatvan számon tartja szeretett és hős lelkipásztorait. Mindkettejüknek emléktáblája van a templomban, az elmúlt évben pedig a templom előtti tér felvette a Szent Ferenc nevet.

Az imakilenced következő állomása a budai ferences templom lesz szeptember 15-én. Szeptember 18-án Nagyatádon tartanak megemlékezést, ahol Hajnal Zénó ferences gvárdián sokakat bújtatott az ostrom alatt. Többek között a később a ferences rendbe lépő, majd esztergomi érseki rangra emelkedő Paskai Lászlót és testvérét is, akik leventék voltak, s az SS-be sorozás elől menekültek. A ferences házfőnöknél húzták meg magukat a legnehezebb napokban. Ő gyékényesen lett vértanú.

A hatodik és hetedik állomás főszereplői Körösztös Krizosztom és Kovács Kristóf újvidéki vértanúk. November 4-én 18 órakor az újvidéki ferences templomban, november 27-én 13 órakor pedig a budapesti Szent István-bazilikában mondanak szentmisét a boldoggáavatásukért.

Az kilenced nyolcadik állomása december 10-én 14 órakor a sopronkőhidai börtön, ugyanis 1946-ban itt és e napon végezték ki a Gyöngyösön letartóztatott Kiss Szalézt.

A ferences vértanúk boldoggáavatásáért meghirdetett sorozat utolsó állomása a pasaréti ferences templom lesz, ahol letartóztatása előtt házfőnök volt Károlyi Bernát, a híres kínai misszionárius, aki az ostrom idején és a háború utáni időszakban kecskeméti házfőnökként az üldözöttek és a menekülők őrangyala volt. Az esemény időpontját akkor határozzák meg, amikor a boldoggáavatási per egyházmegyei szintű megindításához megérkezik a szentszéki engedély.

A boldoggá avatás hivatalosan jóváhagyott imádsága: Erős és Igaz Istenünk! Te Bernát szolgád és társai életében csodálatosan kibontakoztattad a kereszt misztériumát, amikor áldozatvállalásuk által a diktatúrák sötétségében is felragyogtattad a hit világosságát. Kérünk, dicsőítsd meg szolgáidat szent egyházadban, hogy hitvalló életük és vértanúságuk példája ma is bátorító erőforrásunk legyen a szegény és alázatos Krisztus követésében. Aki él és uralkodik, mindörökkön örökké.

Ferences Sajtóközpont/Magyar Kurír

Maria Clara nővér lesz a 14. portugál boldogok sorában

A portugál katolikus egyház Klára Anya boldoggá avatására készül, aki a Szeplőtelen Fogantatás nővérek ispotályos ferences szerzetes rendjét (CONFHIC) alapította meg, jelentette be a portugál katolikus hírügynökség, az Agencia Ecclesia. Libânia do Carmo Galvão Meixa de Moura Telles e Albuquerque a ma Lisszabonhoz tartozó Amadorában született 1843. június 15-én egy kisnemesi családban. Szülei pestisben haltak meg, ezért egy olyan intézetbe került, ahol az elárvult kisnemesi gyermekeket fogadták be. A Portugal Diário hírportálja bemutatta az olvasóinak a leendő boldog nővért fontosabb életrajzi adatainak kiegészítésével. Amikor 1869-ben belépett a kapucinus rendbe, a Maria Clara do Menino Jesús nevet vette fel. 1870 februárjában Calais-ba küldték a noviciátus idejére, és már akkor arra készült, hogy új gyülekezetet alapít és a Szentszék 1876. március 26-án beleegyezését is adta hozzá. Amikor visszatért hazájába, meg is alapította rendjét, majd elhunyt 1899. december elsején. Földi maradványai a lisszaboni Queijas negyedben található Linda-a-Pastorában nyugszanak, a gyülekezet székházának kriptájában. A boldoggá avatás folyamata 1995-ben kezdődött, de csak egy 2003-ban bekövetkezett csoda elismerésével kapott új lendületet. XVI. Benedek pápa 2010 decemberében elfogadta a csodatételről szóló dekrétumot, és megkezdődhetett a hivatalos eljárás is. A ceremóniát május 21-én tartják a lisszaboni Restelo stadionban, José Policarpo bíboros, Lisszabon pátriárkájának celebrálásával és Angelo Amato, a Szent Ügyek Kongregációját vezető prefektus jelenlétében, aki a Pápát képviseli. A szertartáson részt vesz a galíciai születésű Georgina Troncoso Monteagudo is, aki 1998-ban ellátogatott Maria Clara sírjához, és közbenjárását kérte, hogy meggyógyuljon súlyos fekélyes bőrbetegsége (pioderma gangrenos). 2003 novemberében ez be is következett, amikor Georgina teljesen meggyógyult, és felgyorsította a boldoggá avatás folyamatát. Maria Clara már az 14. portugál boldog lesz, rajta kívül már 11 szentet is tisztelnek a portugálok.

(Magyar Kurír)

Kis Szent Teréz csodái

Amikor először utaztam vissza az óhazába, nagy vágyam volt a karmelita kolostorba elmenni, miután azok visszakapták a kolostort. A mi kertünkben volt egy nagy diófa, ahol fent a magasban volt a kedvenc helyem kiskoromban.
Onnan beláttam a kolostor elhagyott kertjére, melyről apám mindig mesélte, mennyit kapáltak ott a nővérek. Nagyon megható volt látni, hogy csupa fiatal nővérrel van tele a kolostor. Egy hálatelt,felejthetetlen találkozás volt.

A karmelita nővérek búcsúzáskor emlékbe adtak egy képet kis Teréz halálának 100. évfordulója alkalmából. Otthon felállítottam az ágyam melletti kis asztalra. Szúrós tekintettel nézett rám Teréz. Nem bírtam elviselni. Fogtam a képet és befelé fordítottam.

Azon az éjjel borzasztó álmom volt arról, hogy egy fiatal szerzetes pap meghal... Ismertem a fiatal papot, de csak látásból és a nevéről. A részletek nem fontosak, az álom abbamaradt és felriadtam.

Napközben nem gondoltam rá. Két nappal később ugyanott folytatódott az álom, ahol abbamaradt. A pap az oltár előtt volt felravatalozva, sok pap és néhány püspök is jelen volt. A koporsótól három lépcső vezetett fel az Oltáriszentséghez, mely ki volt helyezve.

A magasból hosszú, nehéz bársonyfüggöny lógott. Egyszer csak alulról meggyulladt a függöny, és a lobogó lángokból vézna, fekete, kis ördögök ugráltak ki és körültáncolták a halottat. A halott pap kinyitotta a szemét, majd az ördögök láttán mosolyogni kezdett. Ezek karjukat feléje tárva magukhoz csalogatták, mire ez felült, kiszállt a koporsóból, majd ragyogó arccal elhurcoltatva magát eltűnt a lángok között. Néhány ördög a papok és a püspökök közül is néhányat behúzott a tűzbe, a többiek kétségbeesetten, sírva maradtak.
Újból felriadtam, már nem tudtam tovább aludni.

Visszatérve Svájcba azt éreztem, hogy ez az álom különbözik a többitől. Nem láttam az összefüggést, nem volt nyugtom, míg nem el nem meséltem az egészet a pap elöljárójának - eltelt egy hónap, amíg ezt megtettem.

A pap megdermedt, és megkérdezte: mikor volt ez az álom. Ha nem ugyanazon a napon mentem volna el a karmelitákhoz, nem tudtam volna, de így megmondtam.

Érdekes módon ő is álmot kapott, hogy a pap lelke veszélyben van. Ő már egy tárgyalásra készült, de bizonytalan volt, és így jelet kért Istentől. Azon a napon én hívtam fel telefonon.

Az első álom a pap névnapján volt, a második Mária-Magdaléna napján, mely megmagyarázza, hogy miért volt veszélyben a lelke (a tisztaság védőszentje). A tárgyalás lezajlott, kitudódott, hogy minden igaz volt. Már ott akarta hagyni a rendet mind a két pap. Később azt mondta, hogy kis Szent Teréz küldte nekem ezt a figyelmeztetést, mert ő a papok védőszentje

Ez a kispap ma is ott van a helyén, megtért, ledoktorált és boldogan hirdeti az evangéliumot. Ugyanez a pap később egy igazi csodát kapott Teréztől.

Ő mesélte, mikor ismét Svájcba érkezett most külföldön él), hogy missziós úton jártak Indonéziában, kis Szent Teréz ereklyét is vittek magukkal (nem a nagy koponya ereklyét, hanem egy kisebbet).
Egy kis szigetre röpültek, ahol a repülőtér közvetlenül a tenger mellett volt. Alighogy kiszálltak, elindult a cunami alarm, félóra állt rendelkezésükre, hogy egy magasabb fekvő helyre meneküljenek, de a közelben nem volt magaslat.

A pap erre vitatkozni kezdett Istennel: "Uram, nem hiszem, hogy 12 órát engedsz úton lenni, hogy utána 30 percen belül meghaljak!"

Az ereklyetartót a tenger felé a magasba tartva így kiáltott:
"Szent Teréz, mutasd meg ki az erősebb, Te, vagy a tszunami!"
Aztán csak vártak, vártak egy félórát, egy egészet, kettőt, hármat. Nem jött a cunami? De jött. Másnap itt Európában olvastuk, hogy még halottak is voltak.

Mi történt? Megmagyarázhatatlan módon a cunami a sziget előtt pár kilométerrel szétvált balra és jobbra, és így megkímélte a szigetet. A meteorológusok is mondták, hogy ilyet még nem láttak.

(Köszönet Erikának, aki elküldte a tanúságtételt.)