Aszkalon
Egyiptomból származott. Keresztény hite miatt a thébai Antinoé
városában, szenvedett 287-ben. Vasakkal szaggatták, tűzzel égették, és
végül a Nílus folyóba fullasztották. Amint előre megmondta, három nap
múlva holttestét a parton megtalálták, és a keresztények eltemették.
SZIÉNAI SZENT BERNARDIN*Massa (Sziéna mellett), 1380. +Aquila, 1444. május 20.
Bernardin
Massa Marittimában, Sziéna közelében született ugyanabban az évben,
amelyben Sziénai Szent Katalin meghalt. Családja gazdag volt, atyja egy
bányát vezetett, de Bernardin még nem volt egészen négy éves, amikor
szüleit elvesztette. Az árván maradt egyetlen gyermeket sziénai rokonok
vették magukhoz, s így lett e város Bernardin hazája.
A sziénai
egyetemen tanult. Barátságos természetéért és apjától örökölt birtoka
nagyvonalú kezeléséért igen kedvelték. Amikor húsz éves lett, kitört
Sziénában a pestis. A gazdagok vidéki birtokaikra menekültek; Bernardin
azonban ott maradt a városban. Ő maga nem írt jelentést a pestisről, a
város levéltára azonban megörökítette akkori tetteit. Eközben a pestis
őt is megfertőzte. Halálos betegen olyan ismeretekre tett szert a lélek
dolgairól, amilyeneket csak érett emberek szoktak elnyerni sok fáradozás
és csalódás árán. Ám Bernardin visszanyerte egészségét. Vagyonát
szétosztotta a szegények között, és 1402-ben fölvételét kérte egy
minorita kolostorba. A pestises betegek szolgálata és betegsége
indította arra, hogy Krisztus követésének e formáját válassza Szent
Ferenc fiai között. Kevéssel utóbb az obszervánsokhoz, a franciskánus
rend legszigorúbb ágához csatlakozott. 1404-ben pappá szentelték. Utána
hosszú ideig egy magányos kolostorban élt, fenn a hegyek között. Egy
véletlen esemény emelte ki a csendből a nyilvánosság fényébe. Egy
hitszónokuk hirtelen megbetegedett, és Bernardinnak kellett kisegítenie.
Ez a beszéde olyan mély benyomást keltett, hogy a nép viharosan
követelte milánói nagyböjti szónoknak.
Attól fogva (1417)
diadalmenetben járta be Itáliát. Isten üzenetének hirdetője erősebb
volt, mint a herceg a maga sok katonájával, erősebb, mint Velence vagy
Bologna magisztrátusa. A jogtudósoknak és a ,,jogtekerőknek'' ez a
városa (,,ahol megtanulják, hogyan kell a jogot kijátszani, és a
jogtalanságból jogot csinálni'') lett az a harcmező, ahol Bernardin
bátran kimondta az igazságot. Ugyanígy tett a velencei doge előtt is,
hiszen nem élvezte annak sem hűbéradományát, sem pártfogását, sem
támogatását. Bernardin csak Isten előtt érezte magát felelősnek. A
keresztes hadjáratok nyomán kibontakozó korai kapitalizmus nemcsak pénzt
hozott Itáliába, hanem nyomorúságot is. Bernardin -- születésénél fogva
gazdagon, de saját akaratából szegényen -- az assisibeli Szegény
fiaként élvezte a szegények és a jogfosztottak bizalmát, de képes volt a
hatalmasokat is megindítani.
Foglyokat szabadított ki, súlyos
adósságok elengedését sikerült elérnie. Szükség esetén magát ajánlotta
föl váltságdíjul. De ami még többet jelent: Istenhez tudta vezetni az
embereket. Házasságtörők új életet kezdtek, nyilvános bűnösök
visszatértek az Egyházba, szegények is árvák fölvételt nyertek
ispotályokba, háborúk és viszálykodások szűntek meg, rend és nyugalom
vonult a falvakba és a városokba. ,,Olyan volt, mintha tavasz köszöntött
volna a világra'' -- jelentik a krónikák.
Áldásos működése
közben Bernardinnak óriási csalódást kellett megélnie. Rágalmazók
följelentették Rómában. V. Márton pápa maga elé idézte és eltiltotta a
további prédikálástól. ,,Hogy mit szenvedett a pápai kegyvesztés és a
szószéktől való eltiltás idején, arról egy szó sem jutott ki cellájából.
Bernardin, aki nagyszerűen beszélt, most még nagyszerűbben hallgatott.
Nem dacos hallgatás volt ez. Látták az emberek, hogy nyugodtan misézik. A
zsoltárokban gyakorta előforduló iniquitas (igazságtalanság) szó
keserűség nélkül hagyta el ajkát, jóllehet a megalázott és megbántott
ártatlanság, a szószék utáni vágy végtelenül kínozta. Cellája hallatlan
harcok színtere lett, míg a hiúság maradéka is kihalt belőle, és
Bernardin ismét oly boldogan tudott mosolyogni, mint egy gyermek.''
Nehéz
helyzetében barátot talált Kapisztrán Szent János személyében. Az ő
segítségével tisztázta magát 1427 és 1431 között. A pápa elismerte
Bernardin ártatlanságát, és fölajánlotta neki a sziénai püspökséget,
Bernardin azonban elhárította.
Nem sokkal utóbb V. Márton
meghalt és IV. Jenő lett a pápa. Akkor újabb csapás érte Bernardint.
Prédikáció közben -- a teljes nyilvánosság előtt -- másodszor is
letartóztatták. Menthette volna a becsületét, hiszen egész Itáliában nem
volt hozzá fogható jelentőségű szónok. Befolyása volt a császárnál, a
hercegeknél és a pénzembereknél. A nép körülrajongta, hősként
ünnepeltethette volna magát. Bernardinnak azonban meggyőződése volt,
hogy vallási dolgokban a lázadáson nincs áldás, sőt átok az, ha az
Egyház szavát nem fogadjuk engedelmesen.
Bernardin tehát
engedelmeskedett. Amikor tisztázta magát és hősiesen viselt hallgatás
után ismét szószékre lépett, szavai utat találtak az elkeseredett
emberekhez is. Amit a tulajdonnal bírók szociális kötelességeiről
mondott, azt addig senki sem ismerte föl s mondta ki oly világosan.
Gyakran újszerű magatartásra bírta rávenni az embereket.
Bernardin
állt pápák előtt, tisztelettudóan, de szabadon és ügyében biztosan.
Állt a császár előtt is. Zsigmond király 1432-ben hónapokon át Sziénában
tartózkodott. Naponta ott volt Bernardin miséjén, hallgatta
prédikációit. Bernardin elkísérte őt Rómába a császárkoronázásra.
Tényleg
úgy látszott, hogy Bernardin híd a békíthetetlennek tűnő ellentétek
között: gazdag és szegény, pápa és császár, ég és föld között. Amint az
óbor a hosszú érés által finomabbá és tüzesebbé válik, úgy lett
Bernardin az öregkor küszöbén még hatalmasabb, de még jóságosabb is. És
akkor elérte, amire oly régóta vágyott: Nápolyba hívták. A hit ott
,,megkövesült, mint a Vezúv lávája, az erkölcsök szenvedélyektől
izzottak és lezüllöttek''. Ám a nápolyi úton megbetegedett, s 1444.
május 20-án, áldozócsütörtök vigíliáján meghalt. V. Miklós pápa már hat
év múlva szentté avatta. Ünnepét 1657- ben vették föl a római naptárba,
május 20-ra.
--------------------------------------------------------------------------------
A
,,sziénai harsoná''-ról, a szeretetreméltó és nagy erejű népszónokról, a
reneszánsz Itália vallási megújítójáról és szociális jótevőjéről sok
esetet idéznek. Mielőtt Bernardin a nyilvánosság elé lépett volna, a
spanyol prédikátor, Ferreri Szent Vince az országot járva egyszer ezt a
prófétai kijelentést tette: ,,Van köztetek egy minorita testvér, hála
Istennek, aki egész Itáliában úgy fogja hirdetni Isten igéjét, ahogyan
még nem hallottátok.''
Azután Bernardin megkezdte prédikációit,
amelyek csodás erővel fogták meg a szíveket. Olykor oly szelíden
hangzottak szavai, mint egy anyáé, máskor úgy csaptak le a szószékről,
mint metsző szélvihar. Gyakran a szabadban kellett fölállítani a
szószéket, mert a dómok és a templomok nem voltak képesek befogadni a
hallgatók tömegét. Mennydörgő és villámló szavaiból azonban megérezték
mélységes jóságát. Komoly, prófétai beszédei közben hallgatói alig
mertek lélegzetet venni. Aztán hirtelen egy vidám példát mesélt el
nekik, vagy valami tréfát csinált, amin szívből nevettek. Sok nő
elvörösödve hajtotta le a fejét, amikor hajfestésről, borotvált
szemöldökről vagy magas sarkú cipőkről mennydörgött. Sok kereskedő a
mellét verte, amikor Bernardin az uzsorát és a meg nem engedett kamatot
ostorozta. Számos nemesembernek megszólalt a lelkiismerete, amikor az
utcai harcokat, az ököljogot és a családok közötti háborúskodásokat mint
az ördög műveit bélyegezte meg. Korának erkölcstelenségei ellen nemcsak
a pokolról és az ítéletről szóló beszédekkel harcolt, hiszen nagyon is
kedélyes olasz volt, aki szerette hazáját és magasztalta szépségeit.
Firenze lakóinak egyszer ezt mondta: ,,Költőitek, Dante, Petrarca és
Collucio csodálatos műveket alkottak. Igen, a mi Itáliánk a világ
legműveltebb országa!'' Prédikációit mindig ugyanúgy zárta.
Egy
táblát vagy zászlót vitetett maga előtt. Rajta tizenkét napsugár
koszorújában kék alapon három arany betű állt: IHS. Jézus nevének a
címere ez (a latin Iesus Hominum Salvator első betűiből). Olyan korban,
amikor Itália fejedelmei és csapatvezérei nevükkel büszkélkedtek,
Bernardin Jézus nevének jelvényét mutatta föl, amelyben egyedül lehet
megtalálni az üdvösséget, a békét és a diadalt. Előfordult, hogy
hallgatói összetörték saját jelvényeiket, és Jézusét tették föl házukra.
És a prédikációk után gyakran gyúltak kis máglyák, mert az emberek a
hallottak nyomán elszórták és a lángokba vetették kártyáikat,
díszruháikat, rossz könyveiket és képeiket.
Egy napon Visconti
milánói herceg, akinek a szószékről kemény szavakkal szemére hányta
kevélységét és kegyetlenségét, egy kelyhet ajándékozott Bernardinnak,
színültig telve aranypénzzel. Az ajándékkal akarta elhallgattatni a
kellemetlen leckéztetőt. Ő elfogadta a pénzt, nagyszámú szerencsétlen
foglyot kiváltott rajta, és másnap ismét a herceg ellen szónokolt.
Visconti tombolva utasította ki a városból, de Bernardin hamarosan
visszatért.
Crema kis helység Milánó közelében. Lakosainak egy
részét elűzték otthonukból, mivel eladósodtak. Házaikat azonnal
kifosztották kapzsi szomszédaik. Bernardin odament, prédikált és
tanácskozást hívott össze. Minden házért, minden emberért külön harcolt.
És sikerrel. Az elűzöttek visszamehettek, az uzsorakamatot, ami az
eladósodás oka volt, visszavonták. És az elűzöttek ellenségei minden
eltulajdonított holmit visszavittek: az ágyakat és székeket,
szerszámokat és ezüstneműket. A megsegített parasztok alig tudták
fölfogni váratlan szerencséjüket.
Bernardin semmire sem becsülte
a méltóságokat és megtiszteléseket. De szívesen mulatott azon, ha
testvéreit tréfásan próba elé állította. Egyszer kolostorának a
kertészét is kényelmetlen helyzetbe hozta:
A kolostor zöldséges
kertjében találkozik a testvérrel, és azt mondja neki: ,,Ó, Angeluccio
testvér, püspökké akarnak tenni engem.'' Erre a testvér: ,,Atyám, húzd
szorosabbra magadon a kordát, és ne egyezz bele.'' Rövid hallgatás után:
,,Angeluccio testvér, érsekké akarnak tenni engem.'' A kertész testvér
fölegyenesedik: ,,Mit akar ez jelenteni? Aki kertész, az kertész, aki
pedig prédikátor, az prédikátor!'' Bernardin aggodalmasan fölnéz: ,,Még
nem mondtam meg mindent: pátriárkává akarnak tenni.'' A kertész
össze-vissza csapkod kapájával, mintha azt akarná mondani: ,,Nem, nem,
nem!'' Bernardin folytatja: ,,Bíborossá akarnak tenni.'' A jó barát
ismét fölegyenesedik, végignéz Bernardinon tetőtől talpig: ,,Ha így van,
dobd el a kordát!'' ,,Bolond -- szakítja meg őt Bernardin --, te
bolondos Angeluccio, engeded, hogy a bíbor vöröse megkísértsen, pedig az
a pokol tüzének vöröse. Tudd meg, ha e nélkül a szürke csuha nélkül
látsz engem, nyugodtan mondhatod, hogy az már nem én vagyok.''
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki Szent Bernardin áldozópapot Jézus Szent Nevének különleges szeretetével tüntetted ki, az ő érdemeiért és könyörgésére engedd, hogy szereteted Lelke gyújtson lángra minket!
--------------------------------------------------------------------------------
Istenünk, ki Szent Bernardin áldozópapot Jézus Szent Nevének különleges szeretetével tüntetted ki, az ő érdemeiért és könyörgésére engedd, hogy szereteted Lelke gyújtson lángra minket!
Szent Bernát
Chartres-i Szent Ivó püspök és hitvalló, † 1115.
Szent Thalaleosz vértanú
Chartres-i Szent Ivó püspök és hitvalló, † 1115.
Szent Thalaleosz vértanú
Szentünk
egy libanoni hadvezér fia volt. Kitanulta az orvosi mesterséget és
ingyenesen gyógyította a betegeket. Ezért ingyenes orvosnak nevezik. 18
éves korában a pogányok Kisázsia egyik helytartója elé állították. A
helytartó a jó megjelenésű ifjút először rábeszélésekkel igyekezett
rávenni arra, hogy mutasson be áldozatot a bálványoknak, de
sikertelenül. Ezért a tengerbe dobták, vadállatok elé vetették, és más
kínzásokkal gyötörtek, de az ifjú mindezek közt sértetlen maradt, Ekkor a
helytartó arra ítélte, hogy fúrják keresztül lábait, és fejjel lefelé
függesszék fel. A katonák az ifjú helyett egy fával tették meg ezt, á
helytartó ezt gúnynak vette, azért őket kínoztatta meg, Sándor és
Aszteriosz katona kereszténynek vallotta magát, azért megölték őket.
Mivel a helytartó Thalaleoszt varázslónak tartotta, megparancsolta, hogy
fullasszák a vízbe. Alighogy jelentették a helytartónak a parancs
teljesítését, Thalaleosz újra megjelent előtte. A nép látva ezt a
csodát, ámulatba esett. A helytartó végül 284 körül lefejeztette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése