2017. december 9., szombat

Szent Anna foganása

Szent Joakim és Anna, a galileai Názáretben lakva, egész életükben fohászkodtak Istenhez gyermekért, de nem született nekik. Egy nagy ünnepen Joakim áldozatot akart Jeruzsálemben bemutatni, de a pap nem fogadta el felajánlását, mert gyermektelen volt. Fájdalmában és szégyenében nem tért haza otthonába, hanem a pusztába ment, ahol nyáját legeltették. Ott élt 40 napon át böjt és imádság között, kérve Istentől a gyermeket. Felesége Anna otthon maradt és szomorúan azért imádkozott, amiért férje: hogy Isten adjon házasságukba gyermeket. A kertben madárfészket látva még szomorúbb lett, hogy ő gyermektelen maradt. Isten azonban angyalt küldött a pusztába Joakimhoz, hogy menjen Jeruzsálembe, ahol feleségével fog találkozni. A találkozás valóban megtörtént. Mindketten fogadalmat tettek, hogy születendő gyermeküket Isten szolgálatára adják. Hazatérve, Szent Anna méhében fogant öregségében, ami nagy örömmel töltötte el mindkettőjüket. Így lettek ők az Istenszülő szülei, a Megváltónak pedig nagyszülei. Hogy a megtestesülés nagy titkának leánygyermekük méltó eszköze legyen, Isten kegyelméből testben és lélekben megtisztult minden bűntől.



Sámuel próféta anyja: Anna

Mivel hosszúidőn át nem született gyermeke, sokat bánkódott miatta, és sok bántást tűrt el. Csodás foganásáról és fiának Sámuelnek születéséről és életéről az ószövetségi Szentírásban találunk leírást Sámuel I. könyvében, 1-24. fejezetekben. Anna 1100 évvel élt a Megváltó születése előtt.


QUINTAVALLEI BERNÁT (kb. 1180-1241)
Szent Ferenc elso társa. A Fioretti több fejezete ír róla. „Az alázatos szívu Bernát testvér... Szent János evangelista nyomán sasként szárnyalt az isteni bölcsesség fényéig, s éles elmével fejtegette a Szentírás mély értelmét. (l. f.) Mielott követoje lett volna, többször is meghívta Szent Ferencet vendégségbe, s így boséges alkalma volt meggyozodést szerezni életérol és erényeirol. (Cel. Vita I 10. f.) Assisi város egyik legelokelobb, leggazdagabb és legbölcsebb polgára volt. (Fior. 2. f.) Amikor Ferenc követoje lett, vagyonát pénzzé tette s az összeget nem rokonai, hanem a szegények között osztotta szét, ezzel például szolgált mindazoknak a testvéreknek, akik késobb csatlakoztak a rendalapítóhoz. Engedelmességét a szeráfi atya próbára tette. (Fior. 3) Amikor már III. Ince pápa jóváhagyta az elso Regulát (ennek szövege nem maradt fönn), akkor Szent Ferenc elküldte Bernát testvért Bolognába, hogy ott kolostort alapítson. A testvér a város foterén letelepedve oly türelemmel, vidáman viselte el az utcagyerekek csínytevéseit, molesztálásait, hogy ez feltunt egy jogtudósnak, aki elolvasva a Regula szövegét, tüstént hajlandó volt a kolostor alapításában közremuködni. (Fior. 5. f.) Szent Ferenc halála elott külön megáldotta „elsoszülött” testvérét. (6. f.) Ugyanez a fejezet arról ír, hogy a szeráfi atya halála után is becsülték, szerették Bernát testvért mint atyjukat a többi testvérek. Külön fejezet szól erényeirol (szegénysége, alázata, türelme, engedelmessége), és arról, hogy elnyerte Istentol a szemlélodés és az elragadtatások kegyelmét. Amikor közeledett halála, sokan keresték fel a rendtársak közül. Kérte, hogy szeressék egymást. Halálakor arca ragyogott és örvendezo volt, ami csodálattal töltötte el a jelenlévoket. Csodákkal is tündökölt. (28. f.)
Egyik elragadtatás után mondta:
„Ó testvérek! Van-e oly elokelo nagyúr széles e földön, akinek ha egy gyönyöru, arannyal megrakott palotát ígérnek, készségesen el ne vinne egy trágyával teli zsákot, hogy megkapja az értékes kincset? - Erre az égi kincsre, mely az Istent szeretok jutalma, vágyott Bernát testvér.” (Fior. 28.)

Imádság:
Istenünk, te boldogemléku Bernátot, Szent Ferenc elso társát a szegény és alázatos Ferenc hu követojévé tetted és csodákkal kituntetted. Add, hogy példáján épülve mi is felbuzduljunk szent Fiad huséges követésére. A mi Urunk Jézus Krisztus által.


Szent Gorgónia     özvegy, †~370       


Újonnan feltündöklött István atya


István atya Konstantinápolyban született. Szülei Zakariás pap és Teofánia voltak. Tőlük a jámborságban és keresztény erények gyakorlására jó nevelést kapott. Már fiatal korától a konstantinápolyi Nagy Egyház (Szent Bölcseség) kötelékében szolgált. Atyja halála után a bezárkózottak életmódját választotta. Szent Péter templomában élte vezeklő életét. Szent életéért látomásokban is részesült. Meglátta Szent Péter főapostolt és Szent Antipász egykori pergamoni püspököt is. A IX. században hunyt el, 912-ben, életének 73. évében. Újonnan feltündöklöttnek azért nevezik, mert szent élete miatt hasonlított Isten régi kedveltjeihez, akik minden erényben kitűntek életükben.


Szent Leokádia     szűz és vértanú, † 304       


FOURIER SZENT PÉTER pap, rendalapító

*Mirecourt, 1565. november 30. +Gray, 1640. december 9.
Pierre Fourier 1565. november 30-án született a lotharingiai Mirecourt-ban egy kereskedő fiaként. Mivel nagyon tehetséges volt, apja már tizenhárom éves korában elküldte Pont-ŕ-Moussonba, a jezsuiták kollégiumába.

Húszévesen belépett Chaumousey ágostonos kanonokjai közé. A kanonokok élete egyáltalán nem volt alkalmas arra, hogy bárki is épülhessen rajta. A rendi fegyelem siralmas volt, és a novíciusokkal csaknem úgy bántak, mintha fegyencek lettek volna. Derűs, szeretetre méltó kedélyével Péter friss életet vitt a dohos légkörbe. Huszonnégy évesen pappá szentelték, és ismét Pont-ŕ-Moussonba küldték, ahol teológiát és valószínűleg jogot is tanult. Miután tanulmányait a doktorrá avatással befejezte, visszatért Chaumouseybe, és megkísérelte, hogy a szellemet és a szokásokat megjavítsa. Ez magától értetődően az idősebb rendtagok nemtetszését váltotta ki olyannyira, hogy elhatározták: menesztik a kellemetlen békebontót.

Három plébániát ajánlottak neki választásra. Péter Mattaincourt-t, valamennyi közül a legnehezebbet választotta. A Vogézeknek ez az erkölcsi tekintetben meglehetősen züllött, kis faluja részben kálvinista volt. Harminc éven át tevékenykedett itt Péter példás módon mint plébános, és áldásos munkája csakhamar meghozta gyümölcsét. Még ma is eleven a vidéken ,,a mattaincourt-i jó atya'' emléke. Már bemutatkozásakor megmagyarázta hogy teljesen a faluért akar élni. ,,Aki nem plébános, nem is sejti, hogy mennyire szereti a plébános plébániájának gyermekeit'' -- mondta később. Testvérületeket alapított, vallásoktatást tartott, és a távollevők után elment még a kocsmába is. Különösen sikeres volt az általa alapított biztosító pénztár. Mindenki, aki nehéz pénzügyi helyzetbe került, kölcsönt vehetett fel ebből a pénztárból, és csak akkor kellett visszafizetnie, ha jobbra fordult a helyzete. Ezáltal sok emberen tudott segíteni.

Voltak olyan nehézségei, amelyek jellemzők a vegyes vallású népességből álló helységekre: lemorzsolódás, a vallásosság gyengülése a vegyes házasságok révén. Sok visszás állapotot tulajdonított Fourier Péter joggal a tudatlanságnak, ám csak a tehetősek járhattak iskolába.

Hosszú imádkozás és megfontolás után úgy gondolta végül, hogy eljutott a megoldáshoz: a gyermekek oktatásának ingyenesnek kell lennie. Először összegyűjtötte a fiúkat. Az idő azonban nem volt még érett hozzá; amit akart, az csak ötven évvel később sikerült De la Salle Szent Jánosnak (lásd: A szentek élete,154. o.) és iskolatestvéreinek.

A sikertelenség nem szegte kedvét; most a lányok ingyenes iskolai oktatásával kísérletezett. Hívei között talált négy fiatal lányt, akik elfogadták a vezetését; közéjük tartozott mindenekelőtt a nagyon tetterős Boldog Alix Le Clerc, a későbbi Jézusról nevezett Mária Terézia nővér (1576--1622). Először egy kolostorba küldte őket Pousseybe, hogy ismerkedjenek meg a szerzetesélettel, ezután ő maga képezte ki mindannyiukat tanítónőnek. Naponta tartott számukra pedagógiai tanórát, még akkor is, miután Mattaincourt-ban megnyílt a tervezett leányiskola. Oktatási módszerei bámulatosan korszerűek voltak. A lánytanulóknak nemcsak az olyan elemi ismereteket kellett elsajátítaniok, mint az olvasás, írás és számolás, hanem gyakorlati képzést is kellett kapniok; képeseknek kellett lenniök arra, hogy számlákat vagy nyugtákat állítsanak ki, továbbá szóban és írásban folyékonyan és ügyesen kellett kifejezniök magukat. Az utóbbi annál inkább a szívén feküdt, mert ő maga is kiemelkedő stílusban írt. A más vallásúak iránti magatartásában is messze megelőzte korát. Sohasem használta az akkor olyannyira elterjedt ,,eretnek'' szót. Nővéreinek lelkére kötötte, hogy a protestáns gyermekekkel ,,barátságosan és szeretetreméltóan'' bánjanak. ,,Ne engedjék meg a többi gyermeknek, hogy ugrassák őket! Ne beszéljenek rosszallóan a vallásukról, hanem ha valamennyi tanulóhoz beszélnek, mutassák meg, hogy mennyire jók és okosak hitünk előírásai!''

Fourier Péter azt akarta, hogy apácái ,,elsősorban tanítónők'' legyenek, ne pedig elsősorban apácák. Ezzel azonban az egyházjogászok merev ellenállásába ütközött, akik a szerzetesnők szigorú klauzúrájának évezredes előírásaihoz ragaszkodtak.

Hosszú és nehéz küzdelem után sikerült végül Fourier-nek, hogy kijárja alapításának, a ,,Miasszonyunkról nevezett ágostonos kanonisszák''-nak az elismerését; de több dologban meg kellett hajolnia az uralkodó elképzelések előtt (klauzúra a nővérek számára stb.).

Csak Páli Szent Vincének (lásd: A szentek élete, 542. o.) sikerült megvalósítania azt a gondolatot, amely egyre jobban utat tört az Egyházban: hogy legyenek olyan Istennek szentelt nők, akik klauzúra és szerzetesruha nélkül a világban végzik apostolkodásukat.

Fourier-t püspöke 1625-ben népmissziók tartásával bízta meg. Tárgyilagos, szeretetre méltó és egyáltalán nem fanatikus stílusával mély benyomást gyakorolt. Tükröt tartott a katolikusok elé, akik rossz példájukkal részesek a hitszakadás vétkében.

Toul püspöke végül azzal a nehéz feladattal bízta meg, hogy reformálja meg Franciaország ágostonos kanonokjait. Ez mindenféle ellenállással szemben is sikerült neki, s közben még mindig Mattaincourt plébánosa maradt. Csak 1632-ben, amikor a kanonokok általános elöljárójává választották, mondott le kedvelt plébániájáról.

Munkaereje kimeríthetetlen volt. Már felsorolt teendői mellett számos népmisszión prédikált, és kiterjedt levelezést folytatott, bár legtöbb levelét éjszaka kellett megírnia.

Élete utolsó éveiben akarata ellenére belevonták politikai ügyekbe. Lotharingia, amely független hercegség volt, Franciaországhoz került. Fourier magára vonta a hatalmas Richelieu bíboros neheztelését, és száműzetésbe kellett mennie. Négy éven át élt Felső-Burgundia szabad grófságában egy női kolostor papjaként. Itt halt meg 1640-ben.

Egy évvel később holttestét Mattaincourt-ba szállították; sírja még ma is sok zarándokút célja. 1730-ban boldoggá, 1897-ben szentté avatták.


Szent Szófron ciprusi püspök

Keresztény bölcs szülőktől született, Ciprus szigetén. Jó nevelést kapott tőlük, sokat foglalkozott a szent atyák műveinek tanulásával, főleg azonban a Szentírás megismerésével. Életét is Isten törvényéhez igazította. Annyira előhaladt az erényekben és jócselekedetekben, hogy Istentől csodatevő erőt kapott és sok csodát is tett. Szent Damján ciprusi püspök halála után őt választották meg a sziget püspökévé. Jó atyja lett szellemi nyájának, sokat törődött a szegényekkel, árvákkal, oltalmazta a megbántottakat. Békében halt meg a VI. században.