2017. október 13., péntek

Szent Benjamin diakónus.

Szentünk Izdegerd perzsa császár uralkodása idején élt. Mivel sok perzsa pogányt térített a keresztény hitre, megrágalmazták, megverték és börtönbe vetették, ahol két évig szenvedett. Egy görög ember, aki követségben volt a perzsa udvarban, hallott Benjaminról. Kérte‚ hogy bocsássa szabadon. A császár megígértette a követtel, hogy Benjamin nem fog több perzsát megtéríteni. A követ ezt meg is ígérte.

Benjamin ebbe nem egyezett bele. A császár erre megparancsolta, hogy 12 kihegyezett szöget verjenek keze és lába körmei közé. Amikor látta, hogy Benjamint ez nem töri meg, megparancsolta, hogy szúrják át vastag hegyes nyárssal. Ez 420 körül történt.


SZENT EDVÁRD (EDE) angol király volt, apja Ethelréd angolszász király (978-1016), anyja Emma, I.Richárd Normandiai herceg leánya. Az ország dán megszállása miatt a királyi család Normandiában talált menedéket, Edvárd (Eduárd) is egészen kisgyermekkorától ott is nevelkedett és csak 1042-ben térhetett vissza Angliába, Londonba, amikor a dán uralom magától összeomlott, és a hatalom átvétele fegyveres küzdelem nélkül megtörténhetett. A Normandiai idegen környezet és annak erkölcstelen élete kemény próbára tette a fiatal Edvárdot. A nehézségeket a magánosságnak és a lélek kincseinek keresésével igyekezett kikerülni. Kortársai az udvar angyalának nevezték.

Visszatértekor Winchesterben nagy pompával királlyá koronázták. Igyekezett az ország újjáépítését, a szegénység felszámolását és az egyház szervezését gyorsítani. Sok templom mellett a Westminster-apátság alapítása is az ő nevéhez fűződik. Nagyon példamutatóan és alázatosan élt. Feleségével, Edithával szerető testvérként éltek együtt, minden erejükkel a másik megszentelésén fáradoztak. Együtt segítették a rászorulókat, maga Edvárd személyesen is gondozta a szegényeket.

Nagyon szeretett volna IX. Leó pápa uralkodása alatt Rómába látogatni, de ezt a politikai helyzet nem tette lehetővé. Követségek és ajándékok küldésével fejezte ki ezért ragaszkodását és tiszteletét.

1066. január 5-én halt meg, alattvalói már ekkor szentként tisztelték. Sírjánál csodák történtek. A csodák miatt, utóda Hódító Vilmos a hamvait díszes arany- és ezüst koporsóba foglalta hamvait. Teste 36 év multán, amikor felnyitották koporsóját, teljesen ép volt sírjában. Ettől kezdve már nemzeti szentjükként tisztelték az angolok. 1161. február 7-én III. Sándor pápa az egész egyházra kiterjesztette tiszteletét. Testét 1163. október 13-án hatalmas pompával vitték át az általa újjáépített Westminsteri apátság templomába, és azóta is ott nyugszik. Ő volt az utolsó angolszász király.

Imaszándék:
    A szegénység ellen mindenkinek meg kell tenni a magáét…


Szent Florenciusz vértanú.

Szalonikiből származott, apostoli tanítvány volt. Buzgó követője és hirdetője volt a keresztény hitnek. Leleplezte és megvetette a pogány istenek tiszteletét, hirdetve, hogy a bálványszobrok üres és érzéketlen tárgyak. Sokakat megerősített a keresztény hitben és Isten parancsainak teljesítésében. Ezért a vidék parancsnoka elé vitték ítéletre. Először megverték, majd testét éles vassal szurkálták, végül forró üstbe vetették. Imádkozva és Istennek hálát adva lehelte ki benne szent lelkét, a III. század elején.


BOLDOG BIALAI HONORÁT kapucinus (1829-1916)
Eredeti nevén Kozminski Vencel Biala-ban született. A tehetséges fiú Varsóban építész-technikai szakközépiskolában tanult, közben a környezet, társak, tanárok befolyására hite meggyengült. 17 éves korában összeesküvés vádjával a cári orosz hatóság börtönbe vetette. Helyzete elég kilátástalan volt. Halálos ítélet várt rá. Tífuszban is megbetegedett. Ilyen állapotban három héten át Isten ellen lázadt, megtagadta hitét, káromolta Istent. Édesanyja naponta járt a várbörtönbe, hogy fia után érdeklodjön, s mindennap a közelben lévo pálos templomban a Chestochowa-i Szuzanya-kép elott imádkozott fia szabadulásáért. A két édesanya (a Bold. Szuz és anyja) imájára bekövetkezett elobb gyógyulása és megtérése, 1846. aug. 15-én, majd szabadulása „csodálatosó módon” 1847. márc. 27-én. Utána új életet kezdett. Befejezte tanulmányait, majd egy szentgyónása után, melyet a varsói kapucinus templomban végzett, elhatározta, kapucinus lesz. Édesanyja és rokonai le akarták szándékáról beszélni, de o határozott maradt. 1848. dec. 21-én megkezdte a novíciátust, ekkor kapta a Honorát nevet. Felszentelése (1852) után Varsóban muködött 11 évig igen eredményesen, közben tartományi titkár is volt 10 évig. Felvirágoztatta a ferences III. rendet, 1857-ben megalapította a Feliciána Novérek Kongregációját, keresett szónok és gyóntató volt. A lengyel felkelés leverése után, 1864-ben, minthogy a cári uralom a papokat és szerzeteseket tartotta a felkelés fo mozgatóinak, sok kolostort megszuntetett, Honorát atyát pedig Zakroczimba számuzte. Itt 28 évet töltött és csak a gyóntatást engedték meg neki. Így viszont sok buzgó lelket tudott vezetni, s rajtuk keresztül titokban 26 vallásos kongregációt, közösséget tudott megszervezni. Ezután Nowe Miastoba került, ahol 24 évet töltött. Haldokolva mondotta a körülállóknak: „Atyák, nem is tudjátok, hogy köztetek volt egy nagy bunös. Fiatal koromban megtagadtam Istent.” II. János Pál 1988-ban avatta boldoggá.
Boldog Honorát tanúsága Szent Ferencrol:
„Már a rendbe való belépésemkor nagy tisztelettel voltam Szeráfi Szent Ferenc atyám iránt. Késobb, amint életét, erényeit, lelkületét jobban megismertem, legkedvesebb szent lett számomra. Egyetlen kívánságom, hogy ot tökéletesen követhessem, és Reguláját huségesen megtartsam.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Honorát áldozópapnak megadtad a gyöngéd szeretet lelkületét az emberek iránt, hogy a veled való kiengesztelodésre vezesse oket. Közbenjárására add meg nekünk, hogy megízleljük a te bocsánatod édességét és tökéletes szeretetben egyesüljünk veled. A mi Urunk Jézus által.


SZENT KÁLMÁN (Kolman)
+Stockerau, 1012.
Kálmán Skóciai Szent Margit fia volt. Szentföldi zarándokútja közben Stockerauban, Bécs mellett elfogták, s mivel összetévesztették egy kémmel, megkínozták és megölték. A kreuzensteini kastélyban Bécs mellett ma is őrzik a fát, melyre a hagyomány szerint fölakasztották. Ezt a fát különösen tisztelte VI. Károly és leánya, Mária Terézia. Kálmán teste a melki kolostorban nyugszik, abban a sírban, melyet II. Henrik gróf építtetett.

Tisztelete már 1014. október 13-án elkezdődött, és gyorsan elterjedt Ausztriában, Tirolban, Bajorországban és Magyarországon. Főleg a hegyek között emeltek sok kápolnát tiszteletére. Szent Fridolinnal és Lénárddal együtt a beteg lovak és ökrök védőszentjének tekintették. Október 13-a az említett országok breviáriumaiban és misekönyveiben ünnepnek számított, s a nép szokása volt, hogy állatait Kálmán temploma közelébe hajtotta, hogy részesedjenek áldásában. 1713-ban, mikor járvány pusztított egész Ausztriában, Melk városa Szent Kálmán segítségül hívása után érintetlen maradt.


--------------------------------------------------------------------------------

Hevenesi Gábor a 17. század végén így ír róla:

A harmadik virág, aki a skót királyi családból (Margit és Dávid után) a magyar szentek kertjét ékesíti, Kálmán. Korábban Edeltredusnak hívták, és Szent Dávidhoz hasonlóan a magyar származású Margit skót királynő fia volt. Atyjának, Malcolmnak halála után az országban zavargások támadtak, Kálmánt elűzték, s különböző országokban kellett bujdosnia. Bujdosása közben a szerencsétlenséget lelke javára, a szükséget erényre akarván fordítani, a számkivetést zarándoklattá változtatta, és Jeruzsálembe ment, hogy a szenvedő Krisztus misztériumaival találkozhassék. A Szentföldön a lelke igen nagy vigasztalást talált. Hazatérőben, amikor útja Felső-Pannónián vitt keresztül, Stokkerauban gonosz emberek kezébe került. Mivel nem ismerték a nyelvét, kémnek gondolták, s miután kegyetlenül megkínozták, fölakasztották egy fára. Isten azonban a halála után csodákkal akarta megvédeni ártatlanságát és szentségét: teste ugyanis, mely már hat napja függött a fán, nemcsak romlani nem kezdett, hanem mikor megsebezték, friss vér folyt belőle. Sőt a fa, melyen a drága teher függött, új lombot hajtott. Mindezek hallatára Henrik, Ausztria grófja levétette testét a fáról, és ott tisztességgel eltemettette. Hosszú idő után is változatlanul romlatlan maradt, s később a melki bencés kolostorban nyilvános tiszteletre helyezték el. Néhány év múlva, amikor Magyarországon Péter király uralkodott, valószínűleg a rokonság jogcímén Magyarországra vitték, s nagy tisztelettel őrizték, míg a szerzetesek kérésére vissza nem került a melki kolostorba.


Szent Kárpusz és Papilász vértanúk és társaik.

Karpusz és Papilasz mindketten Pergamon városában születték istenfélő szülőktől. Mindketten istenfélő keresztény nevelést kaptak. Amikor elérték a felnőtt kort, méltókká lettek arra, hogy az Egyházban vezetői tisztséget töltsenek be. Karpuszt püspökké szentelték, és Tiatira városában hirdette az evangéliumot. Karpusz Papilaszt diakónusává szentelte. Igehirdetői tevékenységükben sok eredményt értek el. Ellenségeik feljelentették őket Déciusz császárnál. Ő helyettesét: a kegyetlen Valériust küldte el a dolgok kivizsgálására. Mivel nem tudta őket hittagadásra bírni, mindkettőjüket lovakhoz kötöztetve Szardisz városába vitette. A nehéz úton követte őket szolgájuk Szent Agatodor. A városban a nagy kínzások következtében Agatodor meghalt. A keresztények éjjel titokban temették el.

Karpuszt és Papilászt újra visszavitték Pergamonba, és ott tüzes kemencébe dobták. A kemencéből csodásan épségben megszabadulva, végül kardhalálra ítélték őket. A vesztőhelyre vitték Papilász testvérét. Agatonikát is, akit szintén lefejeztek. Holttestüket őrizet nélkül kidobták, de a keresztények titokban eltemették őket. Ez történt 251 körül.


Szent Nikétász hitvalló.

Szent Paflagóniában született, istenfélő szülőktől. Távoli rokona volt a szentképtisztelő Iréné császárnőnek. 17 éves korában Konstantinápolyba került, és császári szolgálatba állt. Magas rangot is elérve, belátta az élet hiúságát, és kolostorba akart vonulni. A császár nem akarta őt a szolgálatból elengedni. Az utód: Ranabé Mihály alatt kérte, hogy a szolgálatból kilépjen. Örmény Leó császár alatt, látva a szentképek elleni üldözést, elment Konstantinápolyból egy más kolostorba lépett be. Teofil, az új császár nem hagyott neki itt sem békét. Kolostorból kolostorba vándorolt, végül egy tenger melletti kolostorban telepedett le. Itt 76 éves korában halt meg, 838 körül. Életében is, halála után is sok csodát tett.