2017. szeptember 23., szombat

Keresztelő Szent János fogantatása.

Mivel közel volt az idő, hogy a világ Üdvözítője emberré legyen és a világra szülessen, szükséges volt előbb, hogy csodásan megkezdje életét az Ő előhírnöke. Hogy milyen nagy eseményt jelentett az, hogy az előhírnök megkezdi életét, azt Isten rendelkezése mutatta meg.

Az Isten parancsaiban és rendelkezéseiben feddhetetlenül élő Zakariás és Erzsébet házaspár, gyermek nélkül öregedett meg. Mivel Isten előtt semmi nem lehetetlen, az ő akarata a késő öregségben is fel tudta oldani a szülők magtalanságát. Ennek a jó hírnek közlésével Isten Gábor főangyalt bízta meg. Ez a főangyal viszi majd el hat hónap múlva Máriának az örömhírt a Megváltó születéséről.

Zakariás pap, osztályának rendje szerint szolgálatát végezte a jeruzsálemi templomnál. Egyik este a sorevetés neki adta a feladatot, hogy a templomban az esti tömjénáldozatot bemutassa. A tömjénoltár jobb oldalán meglátta Isten angyalát. Az angyal örömhírként mondta meg, hogy fiúgyermeke születik, aki a Megváltó előhírnöke lesz. Az angyal és Zakariás további beszélgetését megtaláljuk Szent Lukács evangéliumában: 1,5-25. Mivel Zakariás kételkedett az üzenet valóságában, az angyal némasággal büntette meg fia születéséig. Szolgálatának letelte után házába ment. Isten rendeléséből az idős Erzsébet méhében fogant. Elrejtőzött az emberek elől öt hónapig, és a szintén isteni Gyermekét váró Máriát is vendégül látva, boldogan várta Isten szavának teljesülését.



Szent András, Jónás és gyermekeik: Péter és Antonin.

A szent vértanúk Afrikában szenvedtek hitükért. Szicíliai, szirakuzai születésűek voltak. Miután a kegyetlen Ibrahim vezér bevette Szirakuzát, elvitte Afrikába Jánost, gyermekeivel Péterrel és Antoninnal. Ott e gyermekeket tudományra oktattatta. Bölcs és erényességük miatt nagyon megszerette őket. Titokban mindhárman keresztények voltak, amit nem tudtak sokáig rejtegetni. Ibrahim nagyon megkínoztatta a gyermekeket, végigvitte gúnyolódások között a városon, majd börtönbe záratta őket. Néhány nap múlva újra kínzások következtek. Utána atyjukat is megkínozták, fiai holttestére esve lehelte ki lelkét. A vezér mindhármukat tűzben elégette.

Szent Andrással, mivel már idős volt, ezeket tette: először éhséggel és szomjúsággal kínoztatta, majd lovára ülve, lándzsájával átszúrta Andrást a mellén. A második szúrással megölte az Istent dicsérő vértanút. Ezután fejét vétette. Mindez a IX. században történt Makedon Bazil császár alatt.


Szent Iraida vértanúnő.

Szent Iraida szűz Alexandriában élt. Egy alkalommal a forráshoz menve vizet meríeni, meglátott egy kikötött hajót sok keresztény emberrel. Mindnyájan vasra verve voltak, vezették őket a kínzásokra. Iraida, fellelkesülve Isten iránti szeretettől, Krisztus foglyaihoz csatlakozott, és őt is megbilincselték. Az egyiptomi Antinoébe érkezve, elsőnek kínozták meg a többiek előtt és karddal lefejezték. Utána mindnyájan vérük kiontásával pecsételték meg hűségüket Jézus és a keresztény hit iránt. Ez 310. körül történt.


Szent Linusz     pápa vértanú † ~ 79,


Szent Lióba     szűz † 782


PIETRELCINAI* SZENT PIO atya (1887-1968)

Dél-Olaszországban szegény földmuves szüloktol született. Apja, hogy fia továbbtanulását biztosítsa, kivándorolt Amerikába munkát vállalni. 16 évesen jelentkezett kapucinusnak. Azt újoncév leteltével megkezdte a teológia végzését. A gonosz lélek zaklatásai már ekkor elkezdodtek, késobb, különösen elso papi éveiben fokozódtak. 1907-ben egy évre betegsége miatt szülovárosában kellett tartózkodnia. 1910-ben szentelték pappá Beneventoban. Ekkor életét felajánlotta áldozatul a bunösökért s elvállalt minden büntetést, amit Isten buneikért rájuk mér. A gyóntatási felhatalmazást felszentelése után csak hat év múlva kapta meg. 1915-ben, amikor betegsége miatt újra Pietrelcinában volt, megkapta, most még láthatatlanul, a szent sebeket. Utána egy ideig Foggiá*- ban volt a rendházban, onnét, foleg egészségi okokból San Giovanni*-ba helyezték. Itt bontakozott ki nagyarányú lélekmento tevékenysége, az o „nagy küldetése”, mely szoros kapcsolatban volt önfelajánlásával, gyóntatói tevékenységével és a szent sebhelyekkel. A stigmákat 1918. szept. 20-án kapta a rendház oratóriumában, ahol szentmiséje után hálaadást végzett. Ezek orvosi és egyházi kivizsgálása sokáig elhúzódott és neki magának sok szenvedést okozott. A Hittani Kogregáció egyenlore nem ismerte el valódiaknak a stigmákat, s más körülmények miatt 1923-tól 1933-ig eltiltotta ot minden nyilvános szerepléstol. Át is akarták helyezni, eldugni az ot felkereso sokaság elol, de ez meghiúsult a község lakóinak mindenre elszánt fellépésétol. Amikor ismét nyilvánosan misézhetett, gyóntathatott, igen sok feltuno megtérés történt általa. Megkapta Istentol a lélekbelátás, a távolbalátás, jövobelátás, bilokáció és csodás gyógyítás adományát. A betegek javára új, modern kórházat létesített (1956), imacsoportokat szervezett az imaapostolkodás végett. Miután elmondta a szent sebhelyek viselése 50. évfordulóján szentmiséjét, a rá következo éjszaka, 1968. szept. 23- án csendesen elhunyt élete 82. évében. Tisztelete halála után változatlan erosségu maradt. Boldoggá avatása 1999-ben, szentté avatása pedig 2002-ben történt.
Egy tiszteloje nyilatkozata Pio atya halála után: „Pio atya szent volt, Páduai Szent Antal, Szent Bernardin és Szent Ferenc típusából.” Medi professzor, az Euratom volt h. igazgatója

Imádság:
Istenünk, te dicsoségedet és irántunk való szeretetedet leginkább Fiad szenvedése és kereszthalála által mutattad meg. Add meg nekünk, hogy Szent Pio atya érdemeiért és közbenjárására a bunt kerüljük, és keresztjeinket Jézus iránti szeretetbol türelemmel hordozzuk. Krisztus, ami Urunk által.


Szent Polixénia és Kszantippa.

Szent Polixénia hispániai eredetű volt. A szent apostolok tanítványaként tért meg a pogányságból. Előtte nővére Kszantippa és férje már keresztények lettek. Őt később szent András apostol keresztelte meg. Látta a szent apostol vértanúságát is. A két nőtestvér Hispániában sokat fáradt a pogányok megtérítésén. Békében hunytak el ugyanott.


Szent Szócius     vértanú † ~ 305


Szent Tekla     szűz vértanú † ~ 100-200