2017. augusztus 24., csütörtök

SZENT BERTALAN APOSTOL

Szent Bertalan az Úr tizenkét apostolának egyike, de nagyon keveset tudunk róla. Már a neve körül is nehézségek vannak, mert a négy apostolnévsorban (Mk 3,18; Mt 10,3; Lk 6,14; ApCsel 1,13) Fülöp mellett szerepel mint Bertalan; ugyanakkor Szent János evangéliumában ugyancsak Fülöppel együtt jelenik meg, de Natánael néven (Jn 1,45-- 50). Valószínűnek látszik, hogy a Bertalan -- ami a Bartholomeus vagy Bartalmaj, azaz Talmai fia magyarosított formája -- a családi, a Natánael pedig a személyneve. Az ilyen kettős elnevezések akkoriban gyakoriak voltak (lásd Simon, Jónás fia).

Apokrif iratok tudósítása szerint Bertalan először Itáliában, majd Örményországban hirdette az evangéliumot. Itt lett Krisztus vértanúja, mégpedig úgy, hogy megnyúzták, majd lefejezték. A Sixtusi kápolnában Michelangelo úgy ábrázolja az Utolsó ítélet c. képen, hogy egyik kezében kést, a másikban a tulajdon bőrét tartja. Azt is mondják, hogy Michelangelo erre a bőrre az önarcképét festette rá.

Bertalan apostol ereklyéi a 6. században kerültek Lipari szigetére. 938-ban III. Ottó császár Beneventóból Rómába vitette az ereklyéket, ahol a Tiberis szigetén templomot épített az apostol tiszteletére. E szigeten a pogány Rómában a gyógyítás istenségének, Asclepiusnak volt a szentélye. A keresztény Rómában pedig Bertalan lett a gyógyítások égi pártfogója. Az apostol koponyáját 1238 óta a frankfurti dómban őrzik.

A középkori naptárakban a 9. század óta június 24-én vagy augusztus 25-én említik az ünnepét. 1568-ban vették fel a római naptárba, augusztus 24-re.


--------------------------------------------------------------------------------

A színes történetekkel teli legenda szerint Bertalan az apostolok szétoszlása után Indiába -- egyes legendák szerint Örményországba is - - ment. Itt talált egy templomot, amelyben egy gyógyító bálvány volt. Ez a bálvány beszélt és minden hozzá folyamodó betegnek gyógyulást ígért. Mikor Bertalan belépett a templomba, nagyon sok beteg tartózkodott ott, és áldozatot akartak bemutatni a bálvány előtt. Ám a bálvány egyszer csak felkiáltott: ,,Ti szegények, hagyjátok az áldozatot, és ne ajánljátok fel nekem, nehogy az én szenvedésemből is részt kapjatok, mivel Bertalan lánca megkötöz engem!'', s e szavak után ezer darabra tört. Az apostol pedig imádságával meggyógyította az összes jelenlévő beteget. Útja közben elért Polinius királyhoz is, akinek a leánya lelki beteg volt. Meggyógyította, majd hirdette a királynak az evangéliumot, úgyhogy az megtért, egész házanépével együtt megkeresztelkedett, sőt később püspöki tisztséget is viselt az Egyházban.

Meghallotta ezt Asztragesz király, Polinius testvére, és haragosan elfogatta Bertalant. Ezekkel a szavakkal támadt rá: ,,Te vagy az, aki megtévesztette a testvéremet?'' Isten embere így válaszolt: ,,Én nem megtévesztettem, hanem megtérítettem!'' Akkor a király esküvel fogadta, hogy kényszeríteni fogja, áldozzon Baldach bálványának. Bertalan azonban így tagadta meg a parancsot: ,,Én megkötöztem a te istenedet; ha te megteszed ugyanezt az én Istenemmel, akkor teljesítem parancsodat. Ha nem, akkor összetöröm Baldach képét.'' Nem sokkal ezután jött egy hírnök, és jelentette, hogy Baldach képe összetörve fekszik a templomában. Erre a király megszaggatta a ruháját, Bertalant megvesszőztette, majd megparancsolta, hogy nyúzzák meg. Mikor megtörtént, keresztre feszítették, majd lefejezték. Miután meghalt, hogy végleg megszabaduljanak az apostoltól, koporsóba zárták a testét, majd négy másik vértanú koporsójával együtt a tengerre tették, hogy a víz sodorja el őket. A különös flottilla Lipari szigetén ért partot.

Később Theodor apát így beszélt az apostolokról: ,,Az apostolok felosztották maguk között a világot, és a királyok Királyának helytartói lettek. Bertalanra Örményország jutott. Ott látod őt, amint nyelvének ekéjével felszántja a lelkek földjét, elveti Isten igéjének magvát a szívek barázdáiba, s telepíti az Úr szőlejét és paradicsomát. Az embereknek gyógyszert adott a betegségek ellen, kitépte a tudatlanság töviseit, kiirtotta a hitetlenség őserdőit, és a hittételek köveiből oltalmat adó házat épített nekik.''


--------------------------------------------------------------------------------
Kérünk Istenünk, erősítsd meg bennünk azt a hitet, amellyel Szent Bertalan apostol őszinte szívvel ragaszkodott Fiadhoz, és add, hogy az ő könyörgésére Egyházad az üdvösség jele legyen minden népnek!

Példája:
    Légy "igaz" keresztény!


SZENT VIALAR EMÍLIA III. r., rendalapító (1797-1856)
A franciaországi Gaillac-ban született gazdag, de nem igazán vallásos szüloktol. Anyját 13 évesen elveszítette. 19 éves korában egy missziós beszéd igen nagy hatással volt rá: eddigi vallásossága mélyebb lett, szüzességi fogadalmat tett s a szegényekre fordította minden szabad idejét. Misztikus kegyelmekben is részesült. Alkalmas lelkivezetőt talált, s egyre jobban foglalkoztatta egy leendő szerzetesrend eszméje. Amikor nagybátyja után tekintélyes összeget örökölt, megvett egy házat és három társnőjével együtt itt kezdett közös életet. Új jelentkezők is csatlakoztak hozzájuk és 1833. március 19-én megtörtént az elso beöltözés. Az alakuló szerzetesi közösségnek a Megjelenésről nevezett Szent József Nővérei nevet adta s két év múlva Albi érseke jóváhagyta a társulat szabályzatát, mely a Reguláris Ferences III. Rend alapján készült. A nővérek szegénygondozással és oktatással foglalkoztak. Két év múlva meghívást kaptak Algírba. Ott hamarosan egy kórház ellátását vállalták el, járóbetegellátó állomást s a hajléktalanok részére menhelyet állítottak fel. Iskolában is oktattak. Néhány év múlva azonban az algíri püspök ellenkezése miatt el kellett hagyniuk az ígéretes munkateret. A következő 12 évben a kongregáció több országban is elterjedt. 1852-ben Marseilles*-ben Eugene de Mazenod* püspök pártfogolta a kongregációt, itt novíciátot létesítettek. Új alapítások jöttek létre Ázsiában, Indiában, Ausztráliában. Emília anya 1856-ban, 59 éves korában hunyt el, XII. Piusz pápa 1951-ben avatta szentté. Kíváló szervező, határozott egyéniség volt, aki szívos állhatatossággal küzdött a jó ügy érdekében elviselve az algíri püspök és saját nővérei részérol sok megaláztatást, megnemértést.
A szerzetesek testvéri szeretetéről:
„A szerzetesek, mint Krisztus tagjai, előzzék meg egymást tiszteletadásukkal és hordozzák egymás terhét. A szerzetesi közösség ugyanis, mint igazi jó család, amely az Úr nevében gyűlt össze, az Úr jelenlétének örvendhet, miután Isten szeretete kiáradt szívükbe a Szentlélek által. A szeretet pedig a törvény tökéletes teljesítése.
A II. Vatikáni Zsinatnak a szerzetesekről szóló határozatából.

Imádság:
Istenünk, te Szent Emíliát arra választottad ki, hogy a szegények és a betegek istápolására s az ifjúság oktatására új szerzetesközösséget alapítson s közben a megpróbáltatásokat nagy lelki erővel viselje el. Add, hogy példáját követve Jézus szenvedését hordozzuk halandó testünkben, és minden igyekezetünkkel hozzád ragaszkodjunk. Krisztus, a mi Urunk által.



Szent Eutiches felszentelt vértanú

Szentünk a Palesztinái Szabasztéból származott. Amikor hallott Krisztus nevének hirdetéséről, felkereste Hittudós szent János apostolt. Mindenütt követte őt, ahol megfordult. Később, szent Pál apostollal találkozva, útitársa és munkatársa lett az Evangélium hirdetésében. Valamelyik apostoltól a kettő közül püspökké lett, és nagy buzgósággal hirdette az Evangéliumot. Szigorú életet élt, tisztogatva lelkét és böjtöléssel öldökölve testi vágyait. Mivel feltárta az istentelen, emberek vétkeit, sok megpróbáltatásban volt része miattuk. Amikor az ítélőszék elé állították, Isten Szentlelkével eltelve bátran szemére hányta kínzóinak gonosz tetteiket. Ezért szomjúságot szenvedett, vasakkal szurkálták, tűzbe dobták, vadállatok elé vetették, de Isten mindezekben sértetlenül megőrizte szolgáját. Szebasztéban fejezték le az I. század végén vagy a II. század elején.



Szent György hitvalló

Szentünk, ifjú korától elhagyva a világot. Az Olimposz hegyén élt vezeklő életet. Izauri Leó császár alatt a szentképek buzgó védelmezőjének mutatkozott. Bátran feltárta a császár előtt istentelenségét és képrombolását. Ezért levágták fülét és leégették haját. 716 körül halt meg.


Massa candida, Fehér csapat,     vértanúk, † 258           


Szent Szira vértanúnő

Sziria vértanúnő Kerch-Szeleukia városában született. Pogány pap lánya volt. A keresztény hitet néhány keresztény asszony által ismerte meg. Kereszténnyé lévén, teljesen Krisztus szolgálatára adta magát. Amikor hite ismeretessé vált, bátran bizonyságot tett róla szenvedéseivel. Atyja addig ütötte, amíg ő maga ki nem merült. Könnyek, rábeszélés és ígéretek sem tudták megváltoztatni a leány állhatatosságát. A haragvó atya a kereszténység ellenségei kezébe adta. A börtönben éheztették, szomjaztatták, sokféleképpen kínozták, de Isten ereje megerősítette. Végül kötéllel megfojtották 558-ban. Testét vadállatok elé dobták, de azok nem nyúltak hozzá. A keresztények tisztelettel temették el.


Szent Tation vértanú

Tation vértanú a kisázsiai bithiniai provinciából származott. Keresztény hite miatt a pogányok elfogták és Klaudiopolisz városába vitték Urbán helytartó elé. Kereszténynek vallotta magát előtte, azért börtönbe csukták, Különféle kínzások után a városon át vonszolták a vesztőhelyre. A város kapujához érve a kereszt jelével jelezte magát, és miközben mennyei hangot hallott, visszaadta lelkét Istennek 305-ben.


Szent Teodorik     apát és hitvalló, † 1087