2017. május 24., szerda

SZŰZ MÁRIA, A KERESZTÉNYEK SEGÍTSÉGE       

Szent V. Piusz pápa mindent megtett az egész keresztény világot végveszélybe tipró török birodalom ellen. Mohács után 1526-ban minden elveszni látszott. 1541-ben elesett Buda. 1568-ban már adott Miksa magyar királynak 30000 aranyat a végvárak védelmére, de a török előnyomulás feltartóztathatatlannak látszott. Szövetséget hozott létre a török tengeri haderő ellen Velencével és Spanyolországgal.

Az imában bízott azonban legjobban. A rózsafüzér imádkozását szorgalmazta, de ő maga is környezetével kitartóan imádkozta. Így volt ez az egyesült keresztény sereg és a túlerőben levő török hajóhad Lepantó melletti összecsapása idején is 1571. október 7-én. A rózsafüzért imádkozva a pápa sugallatban értesült a győzelemről, és elrendelte  minden október 7-én "Mária, Rózsafüzér Királynője" ünnepének megünneplését. Ugyanakkor a "Keresztények Segítsége" megszólítást is a hívek imáiba ajánlotta. 1571 óta ez a megszólítás a lorettói litánia fohászai közt szerepel.

Gondolat:
    Mária mindég segít, minden szükségben!


Szent Eszter

               

BOLDOG PRADOI JÁNOS vértanú (1563-1631)
Spanyolországban nemesi szüloktol született. Egy ideig a salamancai egyetemen tanult, de felismerte, hogy Istennek tetszobb, ha Krisztus követésének útját, a szerzetesi életet választja, Ferencesnek jelentkezett a Szent Gábriel tartományban. Hatással lehettek rá a pár évtizeddel korábban ott élt ferences szentek, pl. Alkantarai Szent Péter, vagy kortársa, Boldog Julián. Már a novíciát alatt felébredt benne a vágy: hirdetni a hitetlenek között Krisztus evangéliumát, de elöljárói évtizedekig megvárakoztatták. Buzgó igehirdeto, példás szerzetes lett, akire évek múltán az új, Szent Didákról elnevezett rendtartományt is rábízták. Mint tartományfonök eredményesen fáradozott a fegyelem megszílárdításán. Amikor tartományából két szerzetestársa Marokkóba ment s onnét levélben beszámoltak az ottani keresztény foglyok nehéz sorsáról, a hitüket fenyegeto veszélyekrol, kieszközölte VIII. Orbán pápánál, hogy Marokkóba mehessen. 1630-ban jutott el Muley-el-Valid szultán birodalmába és megkezdte apostolkodását a keresztény foglyok között. A keresztényüldözo szultán maga elé hozatta, majd börtönbe vetette. Idonként magához hivatta s hitének megtagadására akarta rávenni. János azonban oly meggyozoen érvelt, hogy a szultán - kifogyva az érvekbol, az eroszakhoz folyamodott. Az oröknek meghagyta, kínozzák, hogy ellenállását megtörjék. Lopormalomban is dolgoztatták. János azonban hálát adott Istennek, hogy arra a kegyelemre méltatta, hogy érette szenvedhet. Kínzóiért is imádkozott. Végül a szultánnak elfogyott a türelme. Foglyát oszlophoz kötözve kegyetlenül megostoroztatta. Közben a hos vértanú arca csodás fényben ragyogott. Akkor torrel szúrkálták, majd máglyára tették s kövekkel dobálták. O a lángok közt sem szunt meg Krisztust hirdetni. Ekkor egyikük fejét egy doronggal szétverte: így fejezte be szenvedését a hos vértanú. 68 évés volt. Isten hamarosan csodákkal megdicsoítette. XIII. Benedek pápa 1728-ban avatta boldoggá.
„Kedveseim, ne ütközzetek meg azon a tüzes kohón, amelyen próbaképp kell átjutnotok, mintha hallatlan dolog történnék veletek, hanem örvendjetek, ha részt vehettek Krisztus szenvedéseiben, hogy dicsosége kinyilvánulásakor is szívbol örvendhessetek.” 1 Pét 4,12-13

Imádság:
Istenünk, te Boldog Jánost Krisztus evangéliumának bátor hirdetojévé tetted a mohamedánok között, ahol hitvallásáért méltó lett vértanúhalált szenvedni. Add, hogy példájára mi is bátran vállaljuk a hitünk szerinti életet. A mi Urunk Jézus Krisztus által.


Lerini Szent Vince     hitvalló, † ~450.