2017. április 26., szerda

Szent Bazil felszentelt vértanú

Bazil a keresztények üldözése idején főpapi bátorsággal és nagy bölcseséggel leplezte le a pogányok istentelenségét, és vigasztalta a keresztényeket. A kisázsiai Amaszea püspöke volt a Fekete tenger partjánál. Amikor Arius tévtanítása megjelent az egyházban, Bazil levélben harcolt ellene. 314-ban részt vett a gangrai és neocezareai zsinatokon. Licinius császár idején, 322-ben a császár kihallgatta és azzal vádolta, hogy elrejtett magánál egy Glafira nevű keresztény nőt. A bújkáló nő a császár felesége szolgálója volt, és urának bűnös vágya elől menekült a püspökhöz. A menedékadásért a püspököt megkötözve börtönbe zárták, és Nikomédiában karddal lefejezték. Fejét és testét a tengerbe dobták. Szinopéban a halászok megtalálták és Amásziába vitték ahol született és főpap volt.


Szent Ervin


Szent Glafira szűz

Szentünk Licinius császár feleségének: Konstanciának volt a szolgálója. Mivel a császár helytelen kívánságokkal ostromolta, hogy bűnre csábítsa, katonaruhába öltözve Amaszeába menekült. Ott az előbb említett Bazil püspökhöz menekült. Bazillal együtt halálra ítélte a császár, és a vesztőhely felé menve Bazillal együtt, visszaadta lelkét Istennek.


Szent Klétusz (Kilit v. Anaklét)    pápa és vértanú, † 90   


Szent Marcellinusz     pápa és vértamú, † 304      
SZENT MARCELLINUSZ (MARCELLIN) pápát 296. június 30-án választották meg. Római volt és jó ideig békében tudta az egyházat kormányozni. Diokletianus császár, császártársa Maximianus és alcsászára Galerius úgy látták, hogy a pogány államvallásra veszélyt jelentenek a keresztények, ezért 303. február 23-án rendeletben megparancsolták a templomok lerombolását, a szentkönyvek elégetését és a keresztények polgárjogának megvonását. A keresztényekre halálbüntetés vagy kényszermunka várt.

A Diokletianusz-féle keresztényüldözéskor, 304-ben, Rómában szenvedett vértanúságot, együtt Szent Péter vértanúval. Az esetről Szent I. Damazusz pápa (uralk. 366-384) leírásából tudunk. Ő magától a hóhértól hallotta a történetet.

Egy bozótos helyen lefejezték őket, de maradványaikat a Via Labicanán levő temetőbe vitték két babérfához. Sírjuk fölé a türelmi rendelet kiadása után bazilikát emeltek. Sírjukat 1896-ban találták meg Rómában.

Példája:
    A kereszténység mindég veszedelmes a pogányságra!
        Nekünk mégis szeretnünk kell a Világot!


CHANEL SZENT PÉTER Franciaországban, Cuet (vagy Potiére) városában született 1803. július 12-én.

Papi szolgálatban lelkipásztorkodott. Belépett az 1824-ben alakult Mária Társaságába (maristák), és 1836-ban a társaság misszionáriusa lett. A Csendes-Oceán déli részének szigetvilágát kapták missziós területül, Új-Zéland és Dél-Amerika között. Hosszú hajóúttal jutottak el végül is Futuna és Wallis szigetére. Itt még nem működtek misszionáriusok.

Sok nehézséggel küszködve térített meg néhány bennszülöttet, sem nyelvüket, sem szokásaikat nem ismerte. Lassan egyre többen megszerették, úgy hívták egymás közt: "a jószívű ember". A törzsfőnök mellett működő vének tanácsa féltette saját tekintélyét, és védték szokásaikat, őseik hitét. Elnyomták, majd üldözték a megkeresztelteket. A fanatikus orgyilkosok (a hit iránti gyűlöletből) 1841. április 28-án meggyilkolták Polinézia Futuna nevű szigetén. Ő Óceánia első vértanúja.

A francia haditengerészet büntető expedíciót akart indítani halála miatt a sziget lakói ellen, de a püspök határozott fellépése nyomán végül is csak a vértanú maradványainak kiadását követelték. A nagylelkűség megtörte a szigetlakók ellenkezését, új papot kértek, a két atya már hamarosan 714 embert keresztelt meg, és pár év múlva az egész sziget lakossága keresztény lett. Több papi és szerzetes hivatás is ébredt ennek a missziónak területén, és a sziget királya Krisztus Királynak szentelte szigetországát.

Chanel atya vértanúhalála bő termést hozott. 1889-ben XIII. Leó pápa boldoggá, 1954. június 12-én XII. Piusz pápa szentté avatta Chanel Pétert. Ő az óceániai szigetvilág védőszentje.

Példája:
    Isten útjai gyakran kiismerhetetlen területekre vezérelhet. Tarts ki szilárdan!


Szent Paszkáziusz Rudbert hitvalló, † 865