2017. február 17., péntek

A SZERVITA REND HÉT SZENT ALAPÍTÓJA       

1233. augusztus 15-én  hét gazdag és tekintélyes firenzei polgár a Szent Szűz hét fájdalmának tiszteletét ápoló társulást hozott létre. Alázatosan  a Senario hegyén remete életbe vonultak, itt főleg a Boldogságos Szűz Máriát tisztelték.

1240. nagypéntekjén a Szűzanya jelenésben szólította fel őket rendalapításra, Szent Benedek Regulája alapján létrehozták a megalapította  Szűz Mária szolgáinak rendjét, a szervita rendet,.

XI. Benedek pápa rendjüket jóváhagyta 1304. február 11-én.

XIII. Leó pápa a hét alapítót 1888-ban szentté avatta, és ezt az ünnepet rendelte. A liturgikus reformig az alapítást február 12-én ünnepeltük. Akkor az ünnep átkerült az egyik alapító, Alessio Falconieri halálának napjára (ő 110 évesen 1310-ben hunyt el, egyedül élte meg a rendalapítók közül a pápai jóváhagyást).

Példájuk:
    A Szent Szűz tisztelete Jézus tiszteletéhez vezet minket!


Szent Anasztáz     vértanú, † ~630        


Szent Donát


Szent Elek

           
Szent Filippa


Szent Fintán     hitvalló, † ~548   


BOLDOG BELLUDI LUKÁCS (1205-1286)
Kevés életrajzi adatunk van róla, az is a Szent Antallal együtt töltött idore vonatkozik. A nép egyszeruen „Szent Antal Lukácsa” néven emlegette. Jómódú páduai családban nott fel. Elsajátította az ilyen családoknál szokásos muveltséget. Amikor Szert Ferenc 1220 táján Páduában járt, Lukács egész biztosan találkozott vele, s minden valószínuség szerint ekkor lépett a Kisebb Testvérek rendjébe. Szent Antallal 1227-ben találkozott, amikor az eloször érkezett Páduába. Mindjárt maga mellé vette Lukácsot társául, nemcsak útitársul, hanem titkára s barátja gyanánt. Lukács követte a szentet Milánóba, Vercellibe, az 1230-as Assisi káptalanra, utána Páduába. Elkísérte a zsarnok Ezzelinohoz is, majd ott van mellette Camposampieróban. Segít kunyhót építeni a szent számára az emlékezetes diófán, s Rogér testvérrel együtt ott táboroznak a szent mellett. Majd elkíséri utolsó útjára Páduába. Lukács Szent Antal „árnyékában” élt. Lelkületét is elsajátította: a szent követése által jutott el maga is az életszentségre. Olyan információkat is szolgáltatott, melyek nem maradtak meg a Vita I-ban, pl. hogy Antal papként lépett a Ferenc-rendbe. A szent halála után még 54 évig élt, közben 1239-ben tartományfonök lett, buzgólkodott Szent Antal tisztelete terjesztésén s a bazilika építésén. 1260-ból maradt fönn róla hír, hogy páduai családok kibékítésén fáradozott. Az utolsó feljegyzés 1285-bol való, ezért halála valószínu éve: 1286. A Szent Antal bazilikába temették, szarkofágja egyúttal oltár. Felirata: Boldog Lukács. Így sírja tanúskodik arról, hogy régóta boldogként tisztelték. Ezt a tiszteletet hivatalosan XI. Piusz pápa erosítette meg 1927-ben.
Szent Antal tanítása - Boldog Lukácsra alkalmazva:
„Szentjeid, Uram, kik már a mennyen veled örvendeznek, földi életükben nagy hittel és béketuréssel várakoztak dicsoséged eljövetelére. Amit ok hittek, azt hiszem én is, amiben ok reméltek, abban reménykedem én is; ahová ok jutottak, oda - bízom, kegyelmed segítségével én is eljutok. Addig is szentjeid példájával gyámolítva a hit szerint akarok élni.”

Imádság:

Istenünk, te azok számára, akik szeretnek téged, örökkévaló javakat készítettél, öntsd szívünkbe szereteted Lelkét, hogy Boldog Lukács közbenjárására, téged mindenekfölött szeressünk és ígéreteidet, melyek minden vágyunkat felülmúlják, elnyerjük. Krisztus, a mi Urunk által.


Szent Mariamné


Mariamné Fülöp apostol leánytestvére volt. Tisztasági fogadalmat tett, és testvérével és Bertalan apostollal együtt volt, megosztva velük az apostoli munka nehézségeit. Börtönt is szenvedtek mind hárman. Fülöp apostol halála után Likaóniában hirdette az evangéliumot. Ott is hunyt el békében.


Ékesbeszédű Szent Ménász

Athéni származású volt és kiváló képzést kapott. Kitűnt ékesszólásával és azért kapta az „ékesbeszédű” melléknevet. Makszimin császár idején (305-13) szenvedett vértanúságot 313 körül. Ereklyéinek megtalálása Makedon Bazil császár idejében történt (867-69).
   

Szent Tivadar újonc

Szentünk a pontuszi terület Amaszia nevű városában volt katona. Makszimián császár üldözése alatt több kereszténnyel együtt arra kényszerítették, hogy mutassanak be áldozatokat a bálványoknak. Amikor ezt megtagadták, Tivadart megkínozták és börtönbe zárták. Itt, imádsága alatt Jézus vigasztalta meg csodálatos megjelenésével. A börtönből ismét kihallgatásra vitték és amikor látták, hogy hitében megingathatatlan, arra ítélték, hogy tűzbe vessék. Tivadar félelem nélkül, imádkozva lépett a máglyára, és Istent dicsőítve halt meg 306 körül.

Halála után 50 évvel, a hitehagyott Julián császár meg akarta a nagyböjt idején fertőzni a keresztényeket az áldozati állatok vérével meghintett piaci ételekkel. Szent Tivadar megjelent a konstantinápolyi püspök Eodoxiosz előtt, és kérte őt, világosítsa fel a híveket erről, és készítsenek eledelül mindnyájan kollivát. Ez így is történt. Ennek emlékét minden nagyböjt első szombatján ünnepeljük meg, Szent Tivadar közbenjárására emlékezve.