2017. február 12., vasárnap

Szent Antal főpap

Ázsiában született 830 körül gazdag és istenfélő szülőktől. Egész élete azonban Konstantinápolyban folyt le. Gyermekkorátó1 kitűnt jámborságával. Anyja halála után, 12 éves korában kolostorba lépett, ahol buzgó életet élt. Akarata ellenére később pappá szentelték és a kolostor elöljárója lett, ahova édesapja is belépett. Antal kitűnt irgalmas viselkedésével és különös szeretetével a szegények iránt. Jótéteményeivel a távoli szkíták, trákok és myziaiak felé is fordult. 893-ban konstantinápolyi pátriárkává választották. Bölcs Leó császárral sokat tett az Egyház javára. Erejét sem kímélte az irgalmasság cselekedetei gyakorlásában, és főpapi kötelességeinek gyakorlásában. 895-ben hunyt el békében, sírjánál csodák történtek.


ANIANEI SZENT BENEDEK bencés apát
*Aquitánia, 750 körül. +Kornelimünster, 821. február 11.
Vitiza -- így hívták Benedeket megtérése előtt -- Aquitánia egy nyugati gót nemesi családjából származott. 750 körül született Maguelone grófjának fiaként, s a katonai-udvari életben nőtt fel. Apja ezt az életpályát szánta neki. Pipin, majd Nagy Károly alatti szolgálatai megmutatták, amint életrajzírója, Ardo elmondja, hogy a fiatal lovagot tehetsége, hajlamai és képességei vezető szerepre jelölték ki. A ragyogó jövőt ígérő fényes udvari szolgálat közepette azonban lényének egy másik oldala vált erőteljesebbé. Végiggondolta életének és törekvéseinek értékét, s lelki beállítottsága alapvető változáson esett át. Három évig őrizte szívében e folyamat titkát, végül elhatározta, hogy a Legfölségesebb szolgálatába lép. Nagy buzgalommal gyakorolta a hallgatás és a böjt aszkézisét, s egyre nőtt benne annak tudata, hogy a szerzetességre hivatott. Hogy atyjának és rokonságának ellenkezését elkerülje, elindult Aachen felé, de fele útról visszaküldte kísérőjét, és 774-ben belépett a Dijon melletti Saint-Seine apátságba.

Mint sok nagy szent, Benedek is azzal kezdte szerzetesi szemléletének kialakítását, hogy kemény életmódot, szélsőségesen radikális aszkézist, elkülönült szemlélődést gyakorolt. A keleti sivatagi atyák voltak a mintaképei. Miközben azonban a legnagyobb eszményekre törekedett, megőrizte az élet valóságai iránti érzékét is. Kezdte felfogni, hogy a bencés Regula nemcsak kezdőknek és gyenge lelkeknek való, mint korábban hitte, hanem hogy a valódi szerzetesi élet regulás szabályozása a nyugati embernek szól. Egyre jobban megtanulta a bencés Regula értelmezését és a testvéri közösség iránti szeretetet mint aszkézisének mértékét, és az engedelmességet mint annak magvát.

Amikor Saint-Seine-ben cellerárius (házgondnok) és apát volt, belső fejlődésének még csak a kezdetén állott. Semmit sem tartott elég szigorúnak, elég keménynek. Szerzetestársai nem osztották szigorú nézeteit. Elhagyta hát ezt a kolostort, és néhány követőjével együtt szülőföldjén, az atyai földön megalapította az ,,új élet''-et. Ez azonban még csak a helyes útért való harc, életfeladata tisztaságáért vívott küzdelmének ideje volt. Csak lassanként és ismételt nekirugaszkodások után szakadt el a bencéstől idegen, szokatlan keménységtől, és jutott el a montecassinói szerzetes atya bölcsességéhez.

Benedek reformáló buzgósága anianei kolostorának határain is túlterjedt. Meglátogatott más apátságokat, magyarázta a Regulát, szóval és tettel egyaránt segített. Az anianei anyakolostor maga is alapított új házakat, és mintául szolgált ezek számára. Mindegyik Benedek fennhatósága alá tartozott; ilyképpen kolostorszövetség jött létre.

Nagy Károly és Alkuin (730 körül--804) megbízása alapján Benedek két utat tett a hispániai határszélre, s ott fellépett az adopcianizmus tévtanai ellen. Amikor Károly halála (814) után Jámbor Lajos lett a császár, Benedek munkássága még hatékonyabbá vált az egész birodalom számára. Az elzászi Maursmünster reformja után a császár megbízta, hogy alapítsa meg Aachen mellett az Inden kolostort, amelyet a frank birodalom mintakolostorának szánt. Aachen közelében Benedek apát Lajos bizalmasa és tanácsadója, s a birodalom minden kolostorának generális apátja lett. A birodalom valamennyi kolostorának életkörülményeire vonatkozó, messzemenő egységesítés reformját a 816. évi első összejövetel után a 817. évi híres zsinat volt hivatott szolgálni. Az apátoknak ezen a gyűlésén -- tudósít Benedek életrajzírója, Ardo -- ,,Benedek apát megmagyarázta az egész Regulát, megvilágította néhány nehéz helyét, a felvetett kételyeket megoldotta, feltárta a tévedéseket, és jóváhagyta az elfogadásra érdemes szokásokat és kiegészítéseket. Végül javaslatait jóváhagyásra az egyetemes gyűlés elé terjesztette. A határozatot egy kapituláréban foglalta össze, a császártól pedig kérte megerősítését, hogy ezek a rendelkezések a királyság valamennyi kolostorában jogerőre emelkedjenek.'' Egy regulagyűjtemény (Codex regularum) és egy regulakonkordancia (Concordia regularum) szolgált arra, hogy közelebbről megokolja a bencés Regulának és az aacheni statútumnak egyedüli jogosultságát.

Hogy ezt az egységes bencés szabályzatot a frank birodalom minden kolostorában végrehajtsák, a császár vizitátorokat nevezett ki; nekik kellett ellenőrizniök az egyes házakat. Benedek reformáló buzgalma arra indította Lajost, hogy 818/19-ben új zsinatot hívjon össze, amely a kolostorok kiváltságainak jogi biztosításával foglalkozott. A nagy monasztikus törvényhozás összműve elé azt a célt tűzték, hogy a kolostori életmód egységét szolgálja az egész frank birodalomban. Törekvése teljesen megfelelt Jámbor Lajos fáradozásainak, akinek szeme előtt az ,,egység'' eszméje lebegett: egység politikai téren, egység az Egyházban, egység az egyházi életben. Ebben az összefüggésben és a Karoling birodalom e fénykorában Benedek jelentős szerepet játszott a politikai és egyházi életben egyaránt.

Amikor 821. február 11-én meghalt, törekvései még nem valósultak meg általánosan, a következő politikai zűrzavar pedig megakadályozta az egyenes vonalú fejlődést. Ennek ellenére életműve a bencés rendben a legmaradandóbbak közé tartozik: a hatáskörébe tartozó kolostorok zöme visszatalált a Regula szerinti életre, és a bencés Regula a császári törvényhozás segítségével egyedüli érvényességre jutott a frank birodalomban. Szent Benedek rendjében elmélyítette a liturgikus életet; aszkézisére a zsolozsma bővítése, a világból való elvonulás, rendi irányítására pedig a központosítás jellemző. Később mindez Clunyben is otthonra talált.



SETTESOLI* JAKÓBA ASSZONY III. r. (+ 1239)
Szent Ferenc atyánk jótevoje, akit a szeráfi atya csak „Jakóba testvér”-nek nevezett. Elokelo római családból származott, a családi ház a Tiberisen túl volt: Szent Ferenc és társai itt gyakran megszálltak római útjuk alkalmából. Itt ismerte meg ot a szent mint huséges hitvest, odaadó édesanyát, a szenvedésben eroslelku özvegyet, aki két fiát erényekben és istenfélelemben nevelte. A Szent Ferenccel való ismeretség egyúttal az életszentségre való indítást is jelentette Jakóba számára.
Celanoi Tamás írja róla: „Jakóba asszony nemcsak elokelo származásával, hanem jámborságával is kitunt, ezért a szent különös szeretetét élvezte.” Szent Klárán kívül o volt az egyedüli no, aki közelebb kerülhetett a szenthez. Amikor Szent Ferenc betegsége súlyossá vált, megérezte, hogy Szent Ferenc ot hívni akarja. Éppen akkor ért Assisibe, amikor Szent Ferenc izenni akart neki. Megérkezése hírére a szent örömmel felkiáltott: „Dicsoség Istennek, aki Jakóba asszonyt, testvérünket ide küldte. Nyissátok ki az ajtót és vezessétek be.” Jakóba mindazt elhozta, amit a szent kérni akart tole: posztót, gyertyát a temetésre és kedvenc süteményét is, amit római tartózkodása alatt szokott készíteni. Ott is maradt, megvárta a szent halálát, s amiben tudott, segítségére volt. A temetés után visszament Rómába, de újra és újra visszatért Assisibe, hogy a szent sírjánál imádkozzon. Assisiben is halt meg 1239-ben, s Szent Ferenc sírja közelében temették el. A hagyomány úgy tudja, Szent Ferenc öltöztette be Jakóbát a III. rend ruhájába.
„Amikor Jézus Betániában tartózkodott, odajött hozzá egy asszony. Alabástromedényben drága illatos olajat hozott, s az asztalnál ülonek fejére öntötte... Jézus így szólt a tanítványokhoz: Miért bántjátok ezt az asszonyt? Ha o most testemre öntötte ezt az olajat, a temetésemre tette.” (Mt 26, 6 sk.)

Imádság:
Istenünk, te Jakóba asszonyt Szent Ferenc hu követojévé tetted, s megadtad neki, hogy szeretetszolgálataival vigasztalására és örömére legyen. Segíts minket is, hogy figyelmes szeretettel legyünk különösen azokhoz, akikkel együtt élünk. Krisztus, a mi Urunk által.


Szent Jenő és Mária

Jenő Bithiniában élt feleségével és egyetlen leányával, Máriával. Felesége halála után ő nevelte a gyermeket. Amikor a leány felnőtt, az apa kolostorba akart vonulni. Mária is vele akart menni, hogy együtt törekedjenek az üdvösségre. Jenő egy Alexandria közeli kolostorba lépett be. Magával vitte Mária leányát is, aki a Marin férfinevet véve fel szintén szerzetessé lett. Jenő halála után a leányt azzal vádolták, hogy paráznaságot követett el. Az anya elvitte hozzá fiát, hogy nevelje fel. Mária/Marin ártatlansága csak halála után derült ki. Ami 508-ban következett be.


Boldog Jordán     hitvalló, † 1237        

Ricci Szent Katalin     szűz, † 1590   


Szent Meletiosz főpap

Meletiosz az örményországi Melitinében született. 357 körül megválasztották Szebaszté püspökévé. A város lakóinak nyugtalan lelkülete miatt a szelíd pásztor elhagyta a várost, és a szíriai Beriába ment, hogy ott remete életet éljen. A császár csakhamar elhívta őt Antiochiába, hogy mint az igazhitűség és jámborság oszlopa, védelmezze a híveket az ariánus tévtenítással szemben. Meletiosz buzgón tanította híveit és erősítette az igazhitű tanításban. Ugyanakkor leleplezte az ariánusokat, tévtíntásukkal együtt. Ezzel annyira magára haragította a tévtanítókat, hogy mesterkedéseik és rágalmazásaik miatt nem egyszer kellett neki eltávozni Antiochiából. A szent főpap 381-ben részt vett a II. egyetemes zsinaton Konstantinápolyban. Az igaz hitben erősítette a gyülekező embereket. Mielőtt még a zsinat megkezdődött volna, Meletiosz megbetegedett és a zsinat idején békésen hunyt el 381-ben. Nyssai Szent Gergely mondott felette a zsinat színe előtt dicsőítő beszédet.