2017. január 9., hétfő

Boldog Alexia

          
Szent Bazilissza     szűz, vértanú, † 303       


Szent Eusztrát atya


Eusztrát atya a kisázsiai Tarzusban született gazdag és istenfélő szülőktől. Ők nevelték gyermeküket a jámbor életre. 20 éves korában otthagyva a szülői házat, az Olimposz hegyére ment‚ ahol két anyai rokona Gergely és Bazil kitűnt erényes életével Két rokona halála után őt választották meg a kolostor főnökének. Örmény Leó Császár mivel újra el akarta indítani a szentképek rombolását, Eusztrát elhagyta a kolostort és elrejtőzött. A császár halála után újra visszatért kolostorába és a testvérekkel folytatta a szigorú életet. 95 éves korában hunyt el 821-ben.


CERTALDOI* Boldog JÚLIA szűz, reklúza III. r. (+ 1367)
A Ferences Martyrologium ezt írja róla: „Certaldoban Boldog Certaldoi Júlia szuz, reklúza a III. rendbol, aki angyali erényekkel, önmegtagadásaival, a mennyeiek szemléletével, életében és halála után sok csodával tündökölt; ünnepét Firenzében és másutt az Apostoli Szentszék jóváhagyásával megünneplik.” A reklúzák életmódja a IV. században kezdodött Egyiptomban, Szíriában, Palesztinában. Nyugaton az V-VI. században kezdett terjedni, majd a XII-XIII. században élte virágkorát. A XVI. században (hitújítás kora) számuk jelentosen lecsökkent. A Ferencrendben a III. rendi nok közül boldoggá avatott reklúzák: Janka 40 évig (nov. 17); Veridiana 34 évig (febr. 1) és Júlia. Férfi reklúzusokról a kanonizált ferencesek közt nem tudunk, de pl. B. Segni* András a 13. században és B. Gemignanoi* Vivald a 14. sz. elején a reklúzusokhoz hasonló életet éltek, elobbi egy barlangban, utóbbi egy fa odvában mintegy 20 évig. Nyugaton idovel enyhébb formában is éltek reklúzák. Angliában pl. B. Aelred (12. sz.) ciszterci apátnak a reklúzák részére írt Regulája említést tesz arról, hogy ne fogadjanak vendégeket, s szolgálatukra csak megbízható matrónákat vagy szolgálóleányokat fogadjanak fel. Tehát ezek bemehettek cellájukba, nem voltak „befalazattak”, csak bezártak. A 15. Században, Kölnben éltek reklúzák, akik 5-6-an közös életet éltek, ez tulajdonképpen a szerzetesi életnek egy szigorúbb formája volt. Aelred Regulája említést tesz arról is, hogy a reklúzák munkájukkal biztosítsák megélhetésüket. Ilyen munka lehetett: varrás, hímzés, kézimunkázás, másolás, rózsafüzér készítés. Rómában, egy idoben a Kolosszeumban éltek reklúzák, de - feltehetoen a 15 században - egyik pápa - részben egészségügyi okokból - ezeket betiltotta. A szigorú bezártak (befalazottak) életmódja elott mi már értetlenül állunk. Figyelembe kell vennünk a kor szellemét. A legnagyobb fokú önmegtagadásnak ezeket a példáit kortársaik csodálattal vegyes tisztelettel nézték, az egészségügyi körülményeket illetoen pedig nem voltak olyan igényeik, mint nekünk. Ezt az életmódot legalkalmasabbnak látták arra, hogy valaki a bunt elkerülje s üdvösségét biztosítsa.
Boldog Aelred ciszterci apátnak reklúza novére számára írt Regulájából (12.sz.):
„Azt akarom, novérem, hogy sohase érezd magad biztonságban (ti. üdvösséged dolgában), hanem szem elott tartva törékeny voltodat, légy gyanakvó, s mint a félénk galamb, keresd fel a vízforrásokat. Ezek a vízforrások a szentírás tanításai, melyek a bölcsesség legtisztább forrásaiból eredve segítenek elkerülni a gonosz lélek kísértéseit.”

Imádság:
Istenünk, te Boldog Júlia önmegtagadó élete által az életszentség ritka példáját
állítottad elénk. Engedd, hogy a szeretet útján járva ne riadjunk vissza az
önmegtagadás és a vezeklés gyakorlataitól. Krisztus, a mi Urunk által.


Szent Juliánusz (Júlián)     vértanú, † 303       


Szent Marcella (Marcellin)     püspök, † ~550       


Szent Marciána     szűz, vértanú, † 303       


Szent Péter szebasztéi püspök


Péter Nagy szent Bazil testvére volt, tizedik és utolsó a gyermekek között. Nevelésében nagyrészt vállalt nővére, szent Makrina. Elérve a felnőtt kort, bátyja Bazil, mint Kappadócia érseke pappá szentel te. Szent Bazil halála után az örményországi Szebaszté püspöke lett. Részt vett a 381-ben Konstantinápolyban tartott II. egyetemes zsinaton, amit Makedóniosz tévtanítása ellen hívtak össze. Meghalt a IV. század végén.


Szent Polieukt vértanú

Décius és Valerián császárok idején az örményországi Melitinében két katona ált a hadseregben: A keresztény Nearch és a pogány Polieukt. Nagy baráti szeretettel voltak egymás iránt. Bár Polieukt keresztény módra élt és gyakorolta a keresztény erényeket, bajtársa magyarázataira még nem lett keresztény. A keresztényüldözés kezdetekor Polieukt letépte a kifüggesztett császári rendeletet, majd összetört a templomban 12 istenszobrot. Ezért elfogták, száját ütötték, de ő nem foglalkozott vele. Felesége is hiába kérlelte, nem tudta hittagadásra bírni. Sokan hallgatva feleségéhez intézett beszédét, Krisztus hitére tértek. A helyi bírák és hivatalnokok hízelgésekkel is, fenyegetésekkel is próbálták a szentet a bálványok szolgálatára rávenni. Mivel semmi módon nem értek célt, ezért fejvesztésre ítélték. Nagy tömeg kísérte a vesztőhelyre. Meglátva kedves barátját Nearchot, üdvözölte, majd készséggel hajtotta fejét a kard alá 295-ben. A saját vérében megkeresztelkedve lett Melitiné Város első vértanúja.


Szent Semaja próféta

Salamon királynak és fiának Roboámnak idején élt. Amikor Salamon király halála után Izrael népe két részre szakadt, Roboám harccal akarta visszaszerezni a 10 törzs feletti uralmat. Isten embere Semaja megtiltotta, hogy háborúskodjanak. Ez a királyok első könyve 12. fejezetében olvasható.