2017. január 6., péntek

Úrjelenés napja

Amikor Jézus 30 esztendős lett, elhagyta názáreti lakóhelyét. A Jordán folyóhoz ment rokonához, Jánoshoz, aki ott a bűnbánatot és az eljövendő megváltót hirdette, és a folyóban megkeresztelte a bűnüket megbánó embereket. Jézus is beállt a bűnbánók sorába. János előbb ellenszegült, de Jézus szavára mégis megmerítette őt is a Jordán folyóban. Az eseményt a szent Evangéliumok így írják le. A mai ünnepet Úrjelenés, vagy Istenjelenés ünnepének, görögül Theofániánek nevezzük. Szintén az evangéliumokból tudjuk, hogy ekkor meghasadt az ég, a Szentlélek galamb képében rászállt Jézus fejére, a mennyből pedig az Atyaisten hangja tett tanúságot Fia mellett. A teljes Szentháromság megnyilatkozott a Jordán folyónál.

Jézus megkeresztelésének hatását szent énekeink válogatott szavakkal fejezik ki. A. vízszentelési imából ezeket halljuk 5.: Ma az emberi nem vétkeit a Jordán folyó habjai lemossák. 6.: Ma az emberiség számára megnyílik a Paradicsom, s az igazság Napja felragyog nekünk 3.: Ma az Úr keresztségre száll alá, hogy emberi nemünket a magasságba emelje. 7.: Ma megszereztük a mennyek országát és az Úr országának soha nem lesz vége. 4.: Ma a Teremtő fölött saját teremtménye terjeszti ki kezeit. 2.: Ma a vizek állománya vállaira fogadja Alkotójának lépteit. 4.: Ma a lelki ünnepet ünneplőknek, az Anyaszentegyháznak szent és Igaz hite nyilvánul ki.”


URUNK MEGJELENÉSE (VÍZKERESZT)

Manapság január 2. és 9. közötti vasárnapon üljük meg, de a liturgikus reformig január 6-án ünnepeltük. Az ünnep keleti eredetű, valószínüleg Alexandriából terjedt el. A Húsvét utáni második legrégibb ünnepünk, már a 4. században Rómában is ünnepelték. Ekkor az Úr születését nyugaton már december 25-én ünnepelték.

Az ünnep neve (Epiphania) két gondolatot egyesít: - keleten egy király, vagy nagy úr érkezését, nagy ünneplését, vagy kitüntetés osztogatását Theophániának, vagy Epiphániának (Isten megjelenésének) nevezték; - a keleti menyegzőhöz hasonlóan a "mennyek országát" is csak nagy ünnepléshez tudták hasonlítani.

A két gondolat egyesítésével az Epiphánia ünnepén Krisztus, a király, az Isten bevonul városába, megünnepli mennyegzőjét jegyesével és naponta meghív és lakomán lát vendégül az Eucharisztiában. Az ünnep eredetileg háromnapos volt, közben a napkeleti bölcsek látogatásáról, Jézusnak a Jordánban történt megkeresztelkedéséről és a kánai menyegzőről emlékeztek meg, mert ezek a keresztségről, és az Oltáriszentségről szólnak.

Három előkelő és bölcs ember talán Bálám próféta jövendölése nyomán, de isteni sugallatra elindult megkeresni a zsidók megváltóját. A bölcsek számáról és nevükről a szentírás semmit sem mond. Az ajándékok száma alapján következtetik, hogy hárman voltak. Ezt már Szent Leó pápa feltételezte. A 9. században adták nekik a Gáspár, Menyhért, Boldizsár nevet. Vannak olyan koraközépkori ábrázolások, ahol négyen szerepelnek. 1164-ben Kölnbe kerültek az ereklyéik, a kölni dómban ma is látható művészi, középkori ereklyeszekrényük. A Szentírás bölcseknek nevezi őket, és csak a középkorban feltételezték róluk, hogy királyok, az adományok gazdagsága alapján, valamint a 71. zsoltár jövendölése alapján.

Az ajándékok jelentését különbözőképen értelmezték. Az arany a királyi hatalmat jelképezi. A tömjén a főpapot jelképezte  nyugaton, keleten az anyának és gyermeknek szóló kellemes illatot jelentette. A mirha nyugaton Krisztus szenvedését és eltemetését jelezte, keleten a tejképzést segítő gyógyszernek értelmezték.

Ezen az ünnepen több szentelménnyel is találkozunk:
    A vízszentelés az ősi keresztelési szokásra emlékeztet.
        Ma is megmaradt a szokás, hogy a szentelt vízből hazavisznek a hívek.
    Lakásszentelés szokásos ezekben a napokban.

Ekkor írják fel az ajtó fölé a királyok nevének kezdőbetüit és az évszámot:
        19  G.  M.  B.  98
        Eredetileg a három betü jelentése

Gondolat:
    Jézus, királyunk és testvérünk jelenvaló és vendégségére hív!


Szent Makra     szűz, vértanú, † 304       


Szent Melániusz     püspök, † ~550       


Szent Nilammon     remete, † ~404